A Felvidék szívében, a Garam menti Zselízen idén augusztus 22–24. között immár ötvenkilencedik alkalommal csendült fel a népzene, roppant a csizma, s telt meg élettel a városi Esterházy-park: az Országos Népművészeti Fesztivál újra elhozta mindazt, ami a közösségben élő hagyomány lényege.
A fesztivál – amelyet a kezdetek óta a felvidéki magyarság kulturális naptárának egyik legfontosabb állomásaként tartanak számon – ismét bizonyította: nem múzeumba zárt, poros relikvia a népművészet, hanem eleven, éltető erő, amely képes megszólítani a mai embert is.
A megnyitó ünnepséget követően a nagyszínpadon ezúttal a négy ország táncosai léptek színpadra – a nemzetközi barátság és a közös ritmus drámaian jelen volt. A fellépők között említésre méltó volt az észt LEESKID néptáncegyüttes, az olaszországi TOMA-TOMA társulat, a görög LAGYNA formáció és a magyarországi TABÁN táncegyüttes. Az est zárásaként a Csallóközi Táncegyüttes ünnepelte 70 éves jubileumát egy látványos gálával. Végül a kisszínpadon az UFOLK zenekar muzsikája torkollott levezetőként örömzenélésbe és örömtáncba.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az Esterházy-kastély termeiben Dávid Botond GEOfolk-kiállítása, Jókai Mária pártákból rendezett tárlata és a zoboralji örökséget bemutató viseletkiállítás szólt arról, hogy a népi alkotások – legyen az hímzés vagy zsinór – nem csupán díszek, hanem történetek.
A szombati konferencia a városháza dísztermében a „Népművészet helye a XXI. században” kérdését járta körül.
Juhász Sándor ezen kiemelte, a hagyomány csak akkor élő, ha megéled és továbbadod.
A fesztivál egész ideje alatt nagy hangsúly helyeződött a gyerekzsivaj megtelésére: volt Ringató interaktív foglalkozás Révész Csillával, Micsibácsi játszóháza, az Eszterhéj zenekar és a Netz Produkció zenekar koncertje, Kuttyomfitty Társulat Meseudvara az öreg tölgyfa alatt. Nem utolsósorban Korpás Éva adott Piripotty mesekoncertet a lurkók legnagyobb örömére.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
A Kisszínpadon a „Zselízről jöttem, mesterségem címere…” című fórumon helyi büszkeségek, Bencsík Stefánia színművésznő, Mézes Árpád művészrestaurátor és Juhász Sándor néptáncművész vallott arról, hogy miben is rejlik a siker titka és miként tudtak érvényesülni a világot jelentő deszkákon.
A Kincstár élőtérben tanították táncaikat a külföldi tánccsoportok a lelkes érdeklődőknek, koncertet adott a helyi gyökerű Pengő zenekar, a késő esti órákban pedig Kis-Balbinát Ádám és barátai tartott táncházat.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
A repertoárból nem hiányzott a szakmázás sem, az Unesco kulturális sokszínűségéről és a nemzetközi folklórszövetség jelentőségéről pedig Katarína Babčáková (a CIOF szlovákiai szekciójának vezetője) és Dávid Botond fotóművész beszélgetett.
A nagyszínpadon a Szent István-napi búcsú elnevezésű programban gyermek, ifjúsági, felnőtt és külföldi táncosokból álló kavalkád keretében mutattak be egy nagyszabású, közös műsort; amit a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Viharsarok című előadása koronázott meg.
A szombati esemény hangulatképeit az alábbi képriportban összegeztük.
A nagyszínpadon végül a három nap eseményei összefonódtak a Gálaműsorban, melyen a hazai Csemadok mellett működő néptánccsoportok és a külföldi táncegyüttesek kereteztek egy fantasztikus előadást.
Tiszta forrásból merítve
Az 59. Országos Népművészeti Fesztivál jelmondata – „Egyesülve a sokféleségben” – nem puszta frázis, hanem megélt valóság Zselízen.
A fellépők és programok valóban azt üzenték: a hagyomány nem elválaszt, hanem összeköt, hidat ver múlt, jelen és jövő között.
Az üzenet egyszerű, mégis mély: ha közösen énekelünk, táncolunk, ha a hagyományt nem megőrizzük, hanem továbbadjuk, akkor a kultúra lángja tovább él – a következő nemzedékekben is.
„Városunk a nagyvilág, és ezeréves kultúrák, a csodálatos találkozások helyszíne a fesztivál ideje alatt. Zselíz város öröme és büszkesége, hogy az elmúlt évek közös munkálkodása révén a fesztiválunk az ország egyik legnagyobb folklóreseményévé vált. Minden település életének fontos része a külvilág számára való megmutatkozás, az önálló arculat megteremtése. A fesztiválunk legfontosabb hívószavai a család, a családias hangulat, a nemzetköziség, egzotikus országok, sehol máshol nem látható kultúrák, hagyományőrzés, a multikulturális események sora, sajátos, csak itt megtalálható közösségi élmény, a népművészet: zene, tánc, a tárgyalkotók találkozása, tolerancia, elfogadás, szellemi kulturális örökség, magas művészi élmény, a minőség” – mondta el a rendezvény kapcsán Juhász Eszter főszervező.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
Hozzátette: „Nagy köszönet a Kultminornak (Kisebbségi Kulturális Alap), az Idegenforgalmi és Sportügyi Minisztériumnak, a Slovakia Travel-nek, a MOL alapítványának, Magyarország Kormánya Nemzeti Együttműködés Alapjának és mindenkinek, aki hozzájárult, hogy ez a csodás esemény megvalósulhasson. Rengeteg önkéntes munkával és odaadó támogatásból épült fel a fesztivál, ez teszi igazán szerethetővé és családiassá. Az 59. Országos Népművészeti Fesztivál hozadéka, hogy továbbra is a népművészet kulturális és művészeti értékeit közvetítette, a hagyományos kultúrát a ma emberének nyelvére lefordítva kimagaslóan közösségfejlesztő, közösségépítő hatással bírt” – mutatott rá.
A megnyitó ünnepi beszédben Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, mint a fesztivál egyik fővédnöke hangsúlyozta, hogy Zselíz mindig is a kultúra egyik jelentős állomása volt a Kárpát-medencében.
Mint mondta: Zselíz egy olyan város, ahol Franz Schubert is megfordult, s ahová hazajárt az Esterházy család mellett a Sacher család is.
„Ha kultúráról beszélünk, egy zselízi bátran felemelheti a fejét és kihúzhatja magát” – mondta, s hozzátette, hogy a kultúra nemcsak a zenéről, a népművészetről vagy a gasztronómiáról szól, hanem a népek együttélésének és egymás mellett élésének hagyományáról is.
A Magyar Szövetség elnöke beszédében Szent István örökségére is emlékeztetett, hangsúlyozva, hogy a magyar államalapító király hagyatéka időtálló üzenetet hordoz.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
„Ha van valaki, aki értékálló hagyatékot hagyott ránk, amely magában foglalja a magyar és a szlovák nép együttműködését, a közép-európai nemzetek egymásrautaltságát és a Szent Korona eszméjében rejlő alkotmányos erőt, az pont Szent István király”– húzta alá Gubík László, aki beszédében a Csemadokot is köszöntötte, amely már hosszú évtizedek óta kitartóan szervezi a felvidéki magyar kulturális életet.
Szavai szerint a Csemadok generációi „a legnehezebb időkben, idegen tankok és idegen hatalmak árnyékában őrizték a lángot, átmentették a kultúrát és az örökséget, hogy mi ma ünnepelhessünk”.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
