A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége idén Bátkában, a református templomban rendezte meg augusztus 30-án a Szlovákiai Magyar Iskolák XXV. Országos Tanévnyitó Ünnepségét. Az iskolák számára üzenetet fogalmazott meg Tomolya Róbert, a füleki gimnázium tanára, aki a magyar diákokat, pedagógusokat és szülőket is megszólította.
Szeptember 1-én a tanévnyitó ünnepségeken az alábbi üzenetet olvassák fel a felvidéki magyar iskolákban:
„A jövőt nem jósolni kell, hanem megteremteni.”
Gábor Dénes,
Nobel-díjas magyar tudós
A világ hihetetlen, rohamtempóban pörög, mi pedig itt vagyunk, a magyar iskolákban – tanítunk, tanulunk, és közben formáljuk a jövőt. A jövő záloga, a siker kulcsa a színvonalas oktatásban rejlik. A pedagógusok azok, akik hidat építenek a digitális szakadék fölött, a diákok pedig átkelnek rajta.
Minden diákban, akit ma tanítunk, megvan a lehetőség, hogy kiváló tudóssá, orvossá, mérnökké, művésszé, tanárrá váljon. A társadalom változik – ezért nekünk is változnunk kell vele. Nem taníthatunk elavult módszerekkel, miközben a diákok már a zsebükben hordják a világ szinte teljes tudását. A társadalom értékét nem csupán gazdasági adatokban vagy katonai erőben kell keresnünk, hanem a tudásában. Az oktatás megújítása nem lehetőség, hanem kötelesség.
A jövő társadalmának szilárd alapja a kritikai gondolkodás. Az eljövendő generációk feladata nem csupán az információk befogadása, hanem azok értelmezése, mérlegelése és felelős felhasználása is.
Többek között erre az elvre épül a 2026-tól életbe lépő közoktatási reform is. Az átalakulásban kiemelt szerepet kap a mesterséges intelligencia, amely belépett az életünk szinte minden területére: az oktatásba, az egészségügybe, a közlekedésbe, sőt még a művészetekbe is. Tanárként nem az a dolgunk, hogy megijedjünk tőle, hanem az, hogy megértsük, és megtanítsuk a diákoknak, hogyan használják okosan.
Az MI lehet fantasztikus segítség – egy lehetőség, amely segíthet személyre szabni a tanítást, új ötleteket adhat. De mint minden varázslat, ez is felelősséggel jár. A veszélyei is ott leselkednek: ha túl sokat hagyatkozunk rá, elveszíthetjük a saját gondolkodásunkat – mint amikor GPS nélkül már nem találunk haza. Ne hagyjuk, hogy gondolkodjon, írjon, számoljon helyettünk! Mert az MI olyan, mint egy számológép: hasznos, ha tudjuk, mikor, mire és hogyan kell használni. De veszélyes, ha vakon bízunk benne. Egy számológép sem érti meg a matematikai feladatot – csupán kiszámolja. Ugyanígy a mesterséges intelligencia sem érti a világot úgy, mint mi, emberek.
Régen az arany, majd az olaj mozgatta a világot. Ma pedig itt van az adat – a 21. század új „aranya”. De mit ér az olaj, ha nem tudjuk finomítani? A világot ma már nemcsak gépek hajtják, hanem az információk is. Minden kattintás, minden keresés, minden digitális nyom egy adat. Ma már bárki készíthet hamis képet vagy videót. Viszont mit ér az adat, ha nem tudjuk értelmezni, felismerni a hamisat a valóditól?
Mi, pedagógusok, az adatok tengeréből tudást, a tudásból pedig jövőt formálunk. Nem elég információt közvetíteni, meg kell tanítanunk diákjainkat kérdezni, kételkedni és bölcs döntéseket hozni.
A mai világ gyorsan változik, és egyre összetettebb problémákkal találkozunk – nemcsak az iskolában, hanem az életben is. Ezért különösen fontos, hogy megtanuljunk lépésről lépésre, vagyis algoritmikusan gondolkodni. Ez nem csak az informatikusok dolga. Ez egy olyan szemlélet, amely segít abban, hogy a bonyolult feladatokat kisebb, átlátható részekre bontsuk. Ha ezt a képességet mindenki elsajátítja, akkor könnyebben eligazodik a mindennapi életben, és nem veszik el a részletekben. Mert aki tudja, hogyan kezdjen neki egy problémának, az már félig meg is oldotta, ez zseniálisan egyszerű.
Talán igaz a mondás, hogy nincs két egyforma gyerek. De van egy biztos kiindulópontunk: minden gyerekben ott rejlik, szunnyad a zsenialitás. A mi feladatunk az, hogy ezt megtaláljuk – és utat adjunk neki. Ez a legszebb, és talán a legnagyobb kihívásunk is.
Nem mindenki lesz matematikus, mint Neumann János, a modern számítógép atyja, aki már gyerekként szórakozásból fejben oldott meg bonyolult egyenleteket. És nem mindenki fog zseniálisat alkotni a zenében, mint Liszt Ferenc, Kodály Zoltán vagy Bartók Béla. Nem mindenkiből lesz világhírű kockajáték-feltaláló, mint Rubik Ernőből. De minden gyerekben ott lapul valami különleges – lehet, hogy a sportban, a művészetben vagy a tudományban.
Talán most kezd tanulni vagy folytatja a tanulmányait az a diák, aki megoldja majd a klímaváltozás problémáját, a következő nagy magyar feltaláló lesz, világsikert ér el, vagy aki forradalmian új algoritmust fejleszt ki.
De a mai világban a zsenialitás önmagában nem elég. A legnagyobb problémák csak összefogással, csapatmunkával oldhatók meg. Ezért nekünk, pedagógusoknak az a feladatunk, hogy ne csak tantárgyi ismereteket adjunk át, hanem megtanítsuk a diákokat együtt dolgozni, egymást meghallgatni, közösen gondolkodni.
Elérkezett az idő, amikor már nem elég csak beszélni a változásról – cselekedni kell. Minden egyes tanóra egy befektetés a jövőbe. Minden egyes diák egy potenciális áttörés a tudományban, a művészetben vagy a társadalmi fejlődésben. Az átlag nem lehet a mérce! Ha átlagosan tanítunk, átlagos eredményeket kapunk. Ha átlagos elvárásaink vannak, átlagos társadalmat építünk.
Azt hiszem, az oktatásban kell leginkább jót tenni, annak érdekében, hogy egy országnak biztos jövője legyen. Ne az átlag legyen az etalon! Jól kell csinálni a dolgokat – de még fontosabb, jó dolgokat csinálni!
Legyen ez a tanév sikeres, inspiráló és örömteli – mindannyiunk számára, akik a jövőt nem jósolni akarják, hanem megteremteni!
Az erő és az algoritmus legyen veletek!
Tomolya Róbert, a füleki gimnázium tanára/ Felvidék.ma
