„Meg kell mondani őszintén az embereknek, mi az univerzum, amiben élnek, a szemükbe nézni, és megmondani, hogy az univerzumban háború van, hogy az univerzumban nincs béke, hogy az univerzum az veszély, kockázat, feszültség és: rombolás, hogy nincs semmi ép, hogy az ép fogalma hazug, hogy minden béke, csendesség, állandóság és pihenés: áltatás” – a napokban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Krasznahorkai László szavaival kezdte beszédét Urbán Zoltán, a Reviczky Társulás elnöke.
Majd a továbbiakban párhuzamot vont a múlt és jelen történései közt: „Mély gondolatok, melyek hűen tükrözik a globális tényállást. Nincs jó és rossz tengely, a politikum az erőegyensúly és érdek mentén cselekszik. Minden más kimeríti az előzőekben elhangzottakat, ha úgy tetszik, csak altatás. A meghozott döntések minden körülmények között tükrözik egyazon nemzet vagy csoportosulás megszabott irányvonalát.
Béke nincs, csak átmeneti időszak két háború közt. Hol fegyver, ott öldöklés, végtelen naivitás kéz a kézben az intoleranciával és gyűlölettel a más iránt. Volt, van és lesz is. A demokrácia csak egy bizonyos intellektuális szint felett művelhető, s ha ez nem áll rendelkezésre, átveszi az irányítást a valami elleni szellemiség, melybe megkapaszkodhat a gyámoltalan tudatlan. S mit látunk ma? Pont ezt.
A szabad Nyugat hanyatlik, elfordulnak a kereszténységtől, mivoltukat és hazaszeretetüket felváltja a tőke iránti vágy, gyermekeiket önakaratból engedik megrontani, teret nyer a bevándorlás és a bűnözés. Korszakos ősellenségek váltják egymást, hogy a gyűlölet a felszínen maradjon, s a krisztusi megbocsátás alulmaradjon. Ismerős a világkép, ugye?
Ez vezérelte a gyilkosokat, vért ontottak. A ravaszt a másik iránti gyűlölet húzta meg. Emberek voltak mindnyájan, de cselekedeteik állati ösztönt tükröztek.
A krisztusi megbocsátás egy oly ajándék, mely jobbá, szebbé és élhetőbbé teszi mindennapjainkat. A megbocsátásból fakad a jövő. Mi esetünkben a közös és sikeres jövő!
Mindenképpen megjegyzendő: bebizonyosodott, hogy lehet szlovák–magyar együttműködés, lehetnek közös célok, sőt, elért eredményeket is lehet barátságban értékelni, s ez biztató lehet a jövőre nézve. Azaz, gyűlölni csak a gyűlöletet szabad… semmiképp nem egymást!
Segítsük egymást és a sors bőkezűen ad! Kollektív munkánk gyümölcse a magyar alapiskola tornatermének finanszírozása is, mely egy évtizedes sebre ad írt. Értékeljük egymást, fedezzük fel bűneinket, bocsássuk meg őket és induljunk el egymást karöltve egy olyan úton, mely nehéz, de a helyes irányt mutatja, zárta beszédét az elnök úr.
Oly fogalmak körvonalazódnak a jelenben is, melyek ilyen s ehhez hasonló cselekedeteket előznek meg, s ezt minden erőnkkel meg kell akadályozni. A múltat tisztességgel le kell zárnunk, s ehhez azt meg kell ismerni. Ezért döntött úgy a Reviczky Társulás, hogy ezt a méltatlanul elfeledett gaztettet megismerteti a többségi nemzettel.”
A pozsonyligetfalui népirtás 80. évfordulója alkalmából megrendezett könyvbemutatóra október 14-én került sor Dunajszky Géza közreműködésével a Reviczky Házban. Az előadás alatt vetítésre került a Népirtás Pozsonyligetfalun című, 2020-ban bemutatott tényfeltáró dokumentumfilm is.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke és Peter Benček, Léva város alpolgármestere is.
Az alpolgármester beszédében kifejezte sajnálatát és hangsúlyozta,
hogy mindennemű, az őshonos kisebbségeket érő kirekesztésnek gátat kell szabni. Ennek helye nincs és nem is lehet,
majd tolmácsolta Ján Krtík polgármester szavait is, aki nagyon nagy tisztelettel köszönte a meghívást, de munkaköri teendői miatt nem tudott részt venni a rendezvényen. Továbbá kifejezte együttérzését és sajnálatát, valamint megbecsülését a helyi magyarság iránt.
A könyvbemutató után leleplezésre került a megbékélés emlékműve, Urbán Zoltán elnök személyes ajándéka. A szobor egy turulmadarat ábrázol, mely egy szlovák nemzetiszín rózsát helyez el egy sírhalmon, s ezzel a közös kiengesztelődést kívánja kifejezni. A mű alkotója Kulcsár Ilona nagymarosi keramikus, akinek ezúton is szeretnénk kifejezni hálánkat és köszönetünket.
Maga nemében sajnos ez az első ilyen jellegű, a meggyilkolt áldozatokról megemlékező alkotás Felvidéken. Reményeink szerint jelképesen ez is hozzájárul ahhoz, hogy az áldozatok megleljék lelki békéjüket.
A leleplezés után a megemlékező közösség elhelyezte koszorúit az alkotásnál. Dunajszky Géza régi álma válhatott ezzel valóra: van hol leróni a közösségnek tiszteletét és emlékezni.
RT/Felvidék.ma