A Nemzeti Közszolgálati Egyetem olyan szakembereket képez, akik a magyarországi államigazgatás működtetésében kiemelt szerepet játszanak. Idén 2025 szeptemberétől az egyetem bekapcsolódott a tanárok, tanítók és az óvodapedagógusok képzésébe. A Nemeskürty István Tanárképző Kar gyakorlatorientált, kiscsoportos, mentori rendszerrel támogatja a pedagógusképzést, de nyújt bölcsészettudományi alapképzést is.
A NITK küldetése, hogy a tanár- és bölcsészképzésben a magyar köznevelés hagyományaira építő, ugyanakkor korszerű, de időtálló, egyúttal identitáserősítő tudást biztosítson.
Emellett célja az is, hogy olyan közösségi térré váljon, amelyben az oktatással értéket is teremt.
A hallgatóknak itt iskolán kívüli tevékenységekre is módjuk van. A napokban, pontosabban október 13-a és 18-a között, az ún. praktikum-héten például több helyszínen is sikerült konkrét tapasztalatot szerezniük emlékezetpolitikai helyszíneink tevékenységéről.
Kiscsoportos foglalkozás keretében voltak, akik Budapesten az Országgyűlési Könyvtárat, mások a Pest-Megyei Levéltárat, megint mások Budapest Főváros Levéltárát, vagy a Magyar Nemzeti Galériát, illetve a Magyar Nemzeti Múzeumot látogathatták meg. De volt, aki a martonvásári óvodamúzeumban pillanthatott rá jövendőbeli hivatása múltjára.
A Digitális és Médiakommunikáció Tanszék immár másodéves hallgatói az MTVA tevékenységébe tekinthettek be. A Történelem és Társadalom Tanszék elsőéves hallgatóival a Magyar Nemzeti Levéltár működésével ismerkedhettünk meg.
Ebben Garadnai Zoltán, az intézmény főlevéltárosa volt a kalauzunk, aki azzal kezdte előadását, hogy életünk során legalább kétszer „kerülünk be” a levéltár berkeibe: egyszer, amikor megszületünk, másodszor pedig amikor meghalunk.
Legrégibb, eredeti formájában fennmaradt latin és görög nyelvű oklevelünk 1109-ből való, amelyben Könyves Kálmán átiratában a száz évvel korábbi kolostor alapításáról szól és megerősíti a veszprémvölgyi apácák javait.
A 12. századtól a különböző hiteleshelyi, a királyi udvari, kamarai, vármegyei, érseki, püspöki tevékenység során rendszeres oklevél-kibocsátó tevékenység indult Magyarországon is.
Garadnai Zoltán megjegyezte, hogy a visegrádi királytalálkozó során született szövetségi és kereskedelmi együttműködésről szóló megállapodásról szóló két „másodpéldány” megvan mind Cseh-, mind pedig Lengyelországban, míg nálunk például a magyar történelem viszontagságai miatt hiányzik.
A levéltárban a vármegyei, nemesi levéltárak anyagait is őrzik, egymás után helyezve ezek mintegy 200 km hosszúságúak, amiből a Bécsi kapunál lévő központi épületben 20 km található! Egyébként pedig a térképek és mikrofilmek mellett a 2000-es évek elején még Garadnai Zoltánék kezdték el a dokumentumok digitalizálását, amelyek közül a levéltár honlapján tájékozódhatunk.
Népszerűnek számítanak például az első és második világháborús katonai és hadifogoly-adatbázisok, amelyekre bárki rákereshet.
A levéltárat, mint országos intézményt 1723-ban határozták el felállítani, de tényleges működését valójában csak a század közepétől kezdte meg Pozsonyban.
A modern értelemben vett országos levéltárat a dualizmus megalakítása után, 1874-ben állították fel a budai vár területén, az Országház utcában, majd 1913-ban indult meg a levéltár mai épületének, az Archívum Regninek az építése, amit a világháború némileg megakasztott, így befejezésére 1923-ban került csak sor – ekkor került ide át a helytartótanács, kancellária, a kincstár és a magánlevéltárak jelentős része is. Várhatóan Óbudán van, illetve lesz a levéltár minden igényt kielégítő központi telephelye, illetve bázisa.
Néhány szabály:
állampolgári jogon bárki kutathat, de engedélyt kell kérnie. Amennyiben ezt megkapta, titoktartási kötelezettségről szóló nyilatkozatot kell aláírnia és be kell tartania az erre vonatkozó szabályokat.
Az M-es dokumentumok a „minősített dokumentum”-ok – ezeket a dokumentum kibocsátója sorolta ebbe a kategóriába. Amennyiben történészként kutat valaki, a kutatóhelyéről ajánlást szerezhet. Ennek a kutathatóság miatt lehet és van jelentősége. Egyébként a levéltári kutatásra vonatkozó általános szabályok érvényesek.
Garadnai Zoltán azt is elmondta, hogy a szomszédos országok levéltárosaival korábban is jó volt az együttműködés és ma sincs ez másként. Megmutatta a levéltár elpusztult nagy tornyáról frissen nyílt kamarakiállításukat, továbbá végigkalauzolt bennünket a levéltár termein, bemutatva, hogy a különböző freskókon kik találhatók és kik nem, akiket ezért festékréteggel kellett eltakarni. (Értsd: Horthy Miklós kormányzó, akinek a családi dokumentumait egyébként nem is olyan régen fogadta be a Magyar Nemzeti Levéltár, tehát immár ez is kutatható!)
Rákérdeztünk arra is, hogy gróf Bethlen István vallatási jegyzőkönyvei hol lehetnek most, mert 2014-ben, amikor kiderült, hogy az anyag itthon van, akkor még a várban lehetett olvasni ezeket – magyarul. Garadnai Zoltán elmondta, hogy szerinte valószínűleg – Óbudán, de ő sem tudhat mindent, hiszen elképesztő mennyiségű dokumentumot tárolnak a Magyar Nemzeti Levéltárban!
Végül megtekinthettük az idén június óta látható 1945 – Kereszttűzben című tárlatot, amelyet a második világháború befejezésének kerek évfordulója alkalmából szerveztek – sok-sok dokumentumfilmmel testközelbe hozva a nyolcvan évvel ezelőtti eseményeket.
A Magyar Nemzeti Levéltár a tanuló- és diákcsoportoknak és tanáraiknak – országhatártól függetlenül – kedvezményt biztosít az intézmény mind szélesebb körben való megismerése érdekében.
Gecse Géza/Felvidék.ma