Csáky Károly ebben az esztendőben munkássága iránt érdeklődő olvasóit két kötettel is megajándékozta. A szerzőnek Ég és föld között (75 év válogatott versei), valamint Nemesi-polgári sírok és temetkezési helyek I. címmel jelent meg kiadványa.
Utóbbi munkájában a történelmi Hont és Nógrád vármegye 13 településén fellelhető, az Úr hajlékában lévő kriptákban, sírboltokban, temetői sírokban, sírjelek alatt, illetve kápolnákban, kápolnaszerű kriptákban eltemetett több mint harminc nemesi vagy polgári család mintegy félszáz tagjának nyugvó helyét és portréját rajzolta meg.
Kiket emelhetnénk ki ebből a gazdag panteonból? A teljesség igénye nélkül néhány kiváló személyiség neve és titulusa: Fegyverneki Ferenc, a sági Boldogságos Szűz Mária premontrei monostor prépostja a XV–XVI. századból. Nevét viseli 1992-től Ipolyságon a szerzőnk alapította egyházi iskola és gimnázium; Szentiványi Ferenc országbíró, az ipolyvarbói Szentháromság tiszteletére emelt templom kegyura; a leszenyei templom kriptájában nyugszik báró Majthényi László főispán, a főrendiház örökös tagja, a Felsőtúron nyugvó több kiválósággal bíró Óvári és Szentmiklósi Pongrácz família neves tagjai közül Pongrácz Lajos alispán, író, lapszerkesztő. Nevét Ipolyság magyar tanítási nyelvű alapiskolája vette fel; az ipolysági köztemető A/28. számú családi sírboltjában nyugszik dr. Salkovszky Jenő ügyvéd, a két világháború közti időszak politikusa; ugyancsak a sági temetőben találjuk az öt generáción át kiváló református lelkipásztorokat és a rászorulóknak segítő orvosokat nyújtó Kovács Sebestény család tagjának, az ipolysági kórház alapító főorvosának, a 110 éve elhunyt Kovács Sebestény Endrének a nyughelyét; a kóvári evangélikus temetőben várja feltámadását Kubinyi Ferenc, Hont vármegye történésze, író, nyelvész.
(Fotó: Pallos László)
Könyvbemutatónk helyszínén nem hagyhatjuk említés és elismerés nélkül szerzőnknek az elmúlt öt évben Ipolyság helytörténetét feldolgozó munkáit. A Pongrácz Lajos Társaság kiadásában Mozaikok a város történetéből sorozatban jelent meg: Ipolyság múltja az egykori épületek, az épített örökség tükrében (2020) és Egyletek, egyesületek, társulatok, klubok és könyvtárak Ipolyságon (2021) kötet. 2022-ben Ipolyság Város Önkormányzatának kiadásában pedig megjelent Ipolyság, a mi városunk – Honismereti olvasókönyv, mely a városrészekként hozzá tartozó Pereszlény és Tesmag bemutatását is tartalmazza. Gazdag történelmi múlttal rendelkező városunkról, Hont vármegye egykori székhelyéről immár kézbe lehet venni átfogó helytörténeti feldolgozást!
A jeles évforduló arra is kötelez bennünket, hogy szót ejtsünk, méltassuk Csáky Károly gazdag, hat évtizedre terjedő munkásságát.
Verseivel ugyanis 15 esztendős korában jelentkezett, szintén diákként jelentek meg kisebb tudósításai, riportjai a korabeli lapokban. Most megjelent kiadványaival 70-re emelkedett önálló köteteinek száma. Leszámítva a kisgyermekkor éveit, termékeny írónk mindegyik esztendejére jut egy-egy kötet. S ehhez még hozzá kell számítanunk 24 önálló településismertető füzetet. Dolgozatainak, tanulmányainak, recenzióinak száma több száz, cikkei, tudósításai közelítik az ezret.
Nekem Csáky Károly Zalabai Zsigmonddal együtt egyfajta feleszmélést nyújtott az 1980-as évek közepén. Ekkor jelent meg ugyanis Zalabai Mindenekről számot adok (1984) és Csáky Honti barangolások (1985) című honismereti, helytörténeti könyve.
A kiadványok azzal a felismeréssel szolgáltak, hogy szülőföldünknek, a közeli községeknek és váraknak mélységes múltja, története van!
Nemcsak néhány soros, mint amilyennel diákként Borovszky féltve őrzött munkájában (Hont vármegye és Selmeczbánya sz. kir. város) találkozhattunk.
Az 1990-es évek elején Hont vármegye két egykori székhelyének, Kemencének és Ipolyságnak általános iskolái „Múlttal a jövőért”címmel helytörténeti, néprajzi, természetismereti, irodalomtörténeti vetélkedősorozatot indítottak 10-14 éves tanulók részére. A felkészüléshez elég szűkös volt a vármegyére vonatkozó helyismereti irodalom. A Honti Lapok ekkortájt közölte Csákynak a megyében született jeles személyekről írott kisportréit. E cikkek és a Honti barangolások lapjai aztán fénymásolatként jutottak el a diákokhoz, s szolgálták a fiatal generációk – és nem utolsósorban az őket felkészítő tanárok – hiányos helytörténeti ismereteinek gyarapítását.
Csáky Károly példaértékű hely- és irodalomtörténeti, etnográfiai munkásságának köszönhető, hogy műveiben ma már az egykori vármegye hely- és művelődéstörténete, néprajza iránt érdeklődők és a kutatók is megtalálják a nekik szükséges ismereteket, információkat.
Négy-öt évtizede a rövidebb terjedelmű írásai a nyomtatott sajtóban (Irodalmi Szemle, Honismeret, Ethnica, Palócföld, Gömörország, Honti Lapok…), illetve válogatásokat tartalmazó kötetekben láttak napvilágot. Az utóbbi 15-20 évben az elektronikus kiadványokban is (Felvidék.ma, Szabad Újság, Börzsönyi Helikon) gyakran publikál.
(Fotó: Pallos László)
Gazdag, szerteágazó munkásságából műveinek, sorozatainak címe helyett – a teljesség igénye nélkül – publicisztikai, irodalmi, kultúrtörténeti, kultúraszervezői, néprajzi és helytörténeti írásainak, gyűjtéseinek, feldolgozásainak témáit emeljük ki: kisebbségi lét, közéleti kérdések, oktatás- és iskolaügy, -történet; az emberi élet nagy fordulóihoz (születés, házasságkötés és halál), továbbá a naptári év jeles napjaihoz kapcsolódó népi hiedelmek és szokások; Hont és Nógrád vármegye települései, településrajzok és -ismertetők; Hont jeles szülötteinek, a megyében tevékenykedő neves személyeknek, híres tanároknak portréi; neves őseink temetőkápolnái, síremlékei, emléktáblái, szobrai, emlékhelyei; a Garam és az Ipoly mente szakrális emlékei: templomok, kápolnák, szakrális kisemlékek, jeles egyházi személyiségek; néprajzkutatások és kutatók, falumúzeumok, tájházak és gyűjtemények; település- és egyházközségi monográfiák, melyekbe beépülnek a néprajzi adatok.
Mindezen alkotások nélkül szegényesebb lenne a Felvidék, az Ipoly mente múltjára, műemlékeire, kimagasló személyiségeire, hagyományaira, szokásaira, hiedelemvilágára vonatkozó tudásunk.
Kiemelkedő, értékteremtő tevékenységét az elmúlt négy évtizedben szakmai, kulturális elismerések sora is jelzi. Ezek közül néhányat kiemelnék: a Magyar Néprajzi Társaság Sebestyén Gyula-emlékérme (1989); Katedra-díj (1998); Ipolyság Város Díja (1999); a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002) a Magyar Kultúra Lovagja (2004); Madách Posonium Irodalmi Díj különdíja (2006); Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának díszérme (2015); Pro Pátria-díj (2017); Szent Korona-emlékérem (2017); Szeder Fábián-díj (2019); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2023).
Szerzőnk munkásságában nemcsak a tudás-, ismeretátadás, tanítás, hanem a nevelés szándéka is tetten érhető. Mire neveli olvasóit Csáky Károly? Mindenekelőtt emberségre, honszeretetre és saját példájával – felekezethez nem köthető – mély vallásos hitre. Hiszen a pedagógus tanítványait – és talán olvasót is – nevelni elsősorban példaadásával tudja.
Köszöntőmet azzal a megállapítással zárhatom, hogy Csáky Károly személyében sem az etnográfus, helytörténész, publicista, de még a pedagógus sem került nyugállományba. S befejezésül, mit kívánhat számára a hozzá – nemcsak térben és korban – közelálló pályatárs, barát? Az Úr őrizze meg továbbra is szellemi frissességét, egészségét, s adjon neki erőt hunytyitudatunk fennmaradásának további műveléséhez! A Prédikátor intelmeinek megtartása pedig jelenkorunk és az utókor megtisztelő kötelessége…
A szöveg az Ipolyságon tartott kettős könyvbemutatóra készült.
Koczó József/Felvidék.ma
