2025. november 15-én megható és méltóságteljes megemlékezést tartottak Csicsón, a református templomban. A komáromi Kecskés László Társaság szervezésében emléktáblát avattak a kitelepített felvidéki magyarok tiszteletére.
Az esemény fővédnöke Nacsa Lőrinc, nemzetpolitikáért felelős államtitkár volt, védnökei pedig dr. Molnár Attila, Komárom (HU) polgármestere és Mgr. Németh Andrea, Csicsó polgármestere voltak.
Ünnepi istentisztelet és ökumenikus áldás, köszöntők
Csicsón a megemlékezés ökumenikus istentisztelettel kezdődött. A résztvevők közös imádsággal és igei gondolatokkal emlékeztek azokra, akiket a Beneši dekrétumok tettek földönfutóvá, üldözötté vagy akiknek családi élete, egzisztenciája tört ketté.
Az ünnepségen nagy számban vettek részt egyházi, politikai és közéleti szereplők.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével többek közt Molnárné dr. Taár Izabella, a Kecskés László Társaság elnöke, dr. Nagy Márton, a Pozsonyi Magyar Nagykövetség első titkára, Gubik László, a Magyar Szövetség elnöke, Túri Ádám, a Szövetség Magyar Ifjúsági Konferenciájának elnöke, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának képviselője, Fazekas László, emeritus református püspök, a Kecskés László Társaság korábban emléktábla-avatást tartó településeinek polgármesterei; Máté László püspökhelyettes, Milus Ferenc római katolikus atya, József atya, a helyi plébánia képviseletében, Németh Andrea, Csicsó polgármestere, Molnár Gábor, a Gáspár Sámuel Alapiskola és Óvoda igazgatója, a tantestület és a helyi közösségek képviselői, Lévai Attila, református lelkipásztor, az alkalom házigazdája.
Az emléktábla felavatását református és katolikus egyházi méltóságok végezték. Beszédet mondott Németh Andrea polgármester és Molnárné dr. Taár Izabella, a Kecskés László Társaság elnöke, aki az üldöztetések személyes és közösségi tragédiáira is emlékeztetett.
Németh Andrea polgármester (Fotó: JP/Felvidék.ma)
Emlékezés, a tiszteletadás és a közösség ereje
Németh Andrea polgármester bemutatta Csicsó települést, felidézte a község múltját. Beszéde legmegrendítőbb részében a II. világháború utáni eseményeket elevenítette fel. A falu krónikájából idézve rámutatott, hogy 1946–47-ben a Beneši törvények következtében nemzetiségi feszültség, bizonytalanság és rettegés jellemezte a települést.
Csicsóról összesen 60 családot hurcoltak el Csehországba kényszermunkára, és több családot Magyarországra telepítettek át.
A kitelepítettek között sok volt a földműves és a kétkezi dolgozó, akik egyik napról a másikra veszítették el otthonukat és megélhetésüket.
A polgármester egy személyes visszaemlékezést is megosztott Szalai Vinczéné Kovács Mariskától, aki gyermekként élte át a kitelepítést. A történet megrendítő részletességgel mutatta be a félelmet, a családok kétségbeesését, a hazavágyódást és azt a reményt, amely végigkísérte őket. A szülők esti suttogásai, a gyermekek imái és a hosszú évekig tartó bizonytalanság mind a kitelepítések emberi oldalát tárták a jelenlévők elé.
Németh Andrea beszédét azzal zárta, hogy a mai nap egyszerre szól az emlékezésről, a tiszteletadásról és a közösség erejéről.
Csicsó – mondta a polgármester – a történelem viharai ellenére megmaradt, közössége összetartóbb, mint valaha,
és fontos, hogy a múltból tanulva a jövő nemzedékei is megértsék: az otthon, a haza és a közösség pótolhatatlan érték.
Molnárné Dr. Taár Izabella, a Kecskés László Társaság elnöke (Fotó: JP/Felvidék.ma)
„Röpülj lelkem, keresd meg hazámat”
Molnárné Dr. Taár Izabella, a Kecskés László Társaság elnöke meghatott hangon köszöntötte az emlékező közösséget. Beszédének elején irodalmi idézetekkel – Babits és József Attila gondolataival – világította meg a haza, az otthon és az emlékezés jelentőségét.
Babits sorai a hazakeresésről, a gyermekkori helyekhez való ragaszkodásról indították útjára gondolatait, amelyek sokak szívében idézték fel a kitelepítések utáni sóhajt: „Röpülj lelkem, keresd meg hazámat.” – idézte a rendezvény mottóját.
Az 1947-es év drámai történéseire emlékeztek
Emlékeztetett, hogy április 12-től kezdve indultak el azok a vonatok, amelyek a Felvidékről Magyarországra hurcoltak családokat – köztük csaknem az egész csicsói közösséget. A „fehér lapok” kiosztása után az emberek attól a félelemtől reszkettek, hogy otthonukat, földjüket, életüket bármelyik pillanatban el kell hagyniuk. A bizonytalanság, a szorongás és a kiszolgáltatottság határozta meg a mindennapjaikat.
Hangsúlyozta, hogy a Beneši törvények nem csupán történelmi múlt, hanem ma is jogilag érvényben lévő jogszabályok.
Rámutatott: az ilyen embertelenséget lehetővé tevő döntések a történelemben mindig emberek fejéből pattantak ki – és emberek hajtották végre –, ezért a mai nemzedék felelőssége, hogy ezek a hibák soha többé ne ismétlődjenek meg.
„Felkiáltójelként” – mondta – kell ma is tekinteni ezekre a törvényekre, mert még mindig gátjai a teljes történelmi kiengesztelődésnek.
Caritas énekkar szolgálata (Fotó: JP/Felvidék.ma)
Beszéde másik hangsúlyos motívuma a hála volt
Hálát adott azért, hogy a magyar közösségek – így a csicsóiak is – túléltek minden vihart, és ma is élnek, erősek, továbbadják hagyományaikat. Vörösmarty sorait idézve emlékeztetett: „Él nemzet e hazán.” A múlt tragédiáinak emlékezete tehát nem csak fájdalom, hanem bizonyíték arra is, hogy a magyarság képes a megmaradásra.
Kiemelte, hogy a csicsói tábla immár a 10. emléktábla, amelyet a Kecskés László Társaság állított a Felvidékről kitelepítettek tiszteletére.
Abban a reményben szólt a jelenlévőkhöz, hogy ez a tábla erős figyelmeztetés lesz a jövőnek: „soha többé ember ember ellen ilyen bántó tettet ne kövessen el.”
Beszédét az emlékező és hálaadó közösség áldását kérve zárta, bátorítva mindenkit, hogy az emlékezés békét teremtsen a szívekben – ahogy József Attila írta: „A harcot, amit őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés.”
Műsor és közösségi megemlékezés
A programot a Caritas énekkar szolgáltatta, valamint Horváth Márk gitárjátéka gazdagította.
A Gáspár Sámuel Alapiskola és Óvoda tanárai és diákjai szintén műsorral készültek, méltó módon kapcsolódva az emlékezéshez.
Gáspár Sámuel Alapiskola és Óvoda tanárai és diákjai (Fotó: JP/Felvidék.ma)
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke is megosztotta gondolatait.
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke gazdag képekkel és személyes hangvétellel köszöntötte az emlékező közösséget. Beszédét azzal kezdte, hogy a szülőföld szeretete nem csupán érzelem, hanem életforma: „ne csak szeressük, hanem jól is szeressük szülőföldünket.”
Ezt a gondolatot Kecskés László jelmondataként idézte, amely számára egyfajta ódává vált – a szülőföldhöz való hűség, az értékek tisztelete és az emberség dicséreteként.
Rövid személyes kitérőben elmondta, hogy néhány héttel korábban egy másik, határontúli közéleti kötelezettség miatt nem tudott megjelenni egy rendezvényen, ám most – ahogy fogalmazott – a Teremtő megadta neki a jóvátétel lehetőségét: hogy itt, méltó helyen, méltó alkalommal róhassa le tiszteletét a Felvidékről kitelepítettek előtt.
A leleplezés pillanata (Fotó: JP/Felvidék.ma)
Ezután a helyi értékek felé fordította figyelmét. Felidézte az idei Kincskereső diákverseny élményét, ahol felvidéki diákok gyűltek össze, hogy bemutassák szülőföldjük értékeit, kincseit, hőseit.
Gubík hangsúlyozta: egy közösség nemcsak „ütőerekből” – a nagy történelmi alakokból – épül fel, hanem „hajszálerekből” is: azokból a helyi hősökből, akik nap mint nap szolgálják, megőrzik és gazdagítják falvaink életét. Példaként említette a természetvédők, pedagógusok, alkotók és közösségépítők munkáját, akik nélkül Csicsó és a Felvidék ma nem az lenne, ami.
Beszédének második, komolyabb hangsúlya a 20. század tragédiái felé fordult.
Emlékeztetett: azért jöttek össze, hogy fejet hajtsanak a felvidéki magyarság legsúlyosabb sorscsapása előtt, amikor családokat szakítottak szét, embereket hurcoltak el, otthonokat tett tönkre az állami akarat. Gubik különösen hangsúlyosan szólt saját családja történetéről is: apai ágon a Szudétavidékre hurcolták őket kényszermunkára, anyai ágon pedig Baranyába telepítették ki őket.
Horváth Márk gitárjátéka (Fotó: JP/Felvidék.ma)
Megindító részletességgel idézte fel dédnagyapja döntését, aki egy marhavagonba zsúfolt családdal szembesülve így határozott: „történjék, aminek történnie kell, a Jóisten a bátorságot nem büntetheti.” A család túlélte az utat – ezt Gubík saját mai közéleti kiállása alapélményének nevezte.
Ez a személyes családi múlt vezette el ahhoz is, hogy 2011-ben első felvidéki magyarként vállalta a magyar állampolgárság felvételét. Elmondta: ez nem politikai gesztus volt, hanem tisztelgés az ősei előtt.
Gubík felidézte, hogy idén volt 80 éve, hogy Beneš Kassán kihirdette rendeleteit – köztük azt a tizenhármat, amely a felvidéki magyarság kollektív bűnösségét mondta ki. Válaszként a Magyar Szövetség ugyanott, ugyanabban a teremben 13 pontos jövőképet fogadott el – a jogfosztó rendeletekkel szemben egy magyar közösségi programot. Ebben benne van a felvidéki régiók megerősítése, a magyar nyelv hivatalos státuszáért való küzdelem, az oktatás védelme, a közigazgatás igazságossá tétele és a Beneši dekrétumok végleges történelmi lezárására irányuló törekvés is.
Hangsúlyozta, hogy mindehhez nem gyűlöletre, hanem tiszta érvekre, felelősségteljes párbeszédre és erkölcsi tartásra van szükség. A szlovák és magyar közösség egymásra van utalva – a megbékélésnek, a közös jövő építésének nincsen alternatívája.
Zárásként Esterházy János példáját idézte meg. Emlékeztetett arra, hogy Esterházy a börtönben minden nap imádkozott valakiért – vasárnap pedig az ellenségeiért is.
Gubík azt kérte a jelenlévőktől, hogy a holnapi vasárnapon ők is mondjanak el egy imát: azokért, akikkel együtt kell építeniük a következő évtizedek közös jövőjét. Mert – zárta gondolatait – csak ez vezethet el a múlt sebekből a valódi kiengesztelődéshez.
Áldás Csicsón (Fotó: JP/Felvidék.ma)
A Kecskés László Társaság küldetése
A szervezet célja a kitelepítések, deportálások és háborús meghurcolások emlékének megőrzése, a komáromi és környékbeli történelmi emlékezet ápolása. Az elmúlt két évtizedben számos könyvvel, kiállítással, gyűjtéssel és emlékhely-állítással járultak hozzá a közösség identitásának megerősítéséhez.
Molnárné Dr. Taár Izabella, a Kecskés László Társaság elnöke, Németh Andrea polgármester asszony, valamint Lévai Attila nagytiszteletű úr leplezték le az emléktáblát és helyezték el az emléktáblánál a megemlékezés koszorúit.
Az ünnepség végén a résztvevők közösen elénekelték a Himnuszt.
Az emléktábla (Fotó: JP/Felvidék.ma)
A klasszicista stílusú csicsói református templom falán elhelyezett emléktábla egy nehéz történelmi korszak áldozataira emlékeztet. A gyülekezet és a helyi közösség méltó módon őrzi az 1. és 2. világháború református áldozatainak nevét is, most pedig újabb jelkép gazdagítja az emlékező falakat.
HE/Felvidék.ma
