Időjóslások január hónapra:
Ha újév napján nagy pelyhekben hull a hó, akkor rövid lesz a tél.
Ha újév napján tiszta, szép napos az idő, akkor gazdag gyümölcstermés lesz.
Januárt ha eső veri, kamra, erszény megszenvedi.
Ha vízkereszt vizet ereszt, a tél soká ki nem ereszt.
Pálfordulás ha tiszta, bőven terem mező, puszta.
Jeles napok januárban
Január 1. – az új év kezdete. Újév napján a fiúgyermekek újévet köszöntő versekkel járták a rokonságot, a szomszédokat, hogy ahova betérnek köszöntőt mondani, oda szerencsét vigyenek.
„ Boldog új évet kívánni jöttem én,
Ennek a szép napnak sugárzó reggelén,
Legyen ünnep ez a nap kicsinek és nagynak,
Hozza meg a szabadságot minden jó magyarnak!
Harmatozzék mireánk Isten áldása bőven,
Virradjanak szép napok ránk, ebben az új évben!”
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívuma
Hiedelmek újév napján
Ki mit csinál újév napján, az fog vele történni egész évben.
Ha babot, lencsét vagy borsót ettek az év első napján, akkor sok pénzt, gazdagságot jósoltak a családnak.
Újévkor csak disznópecsenyét ettek, mert a disznó kitúrja, de a szárnyas jószág elkaparja a szerencsét. A tepertős pogácsa a bőséget, a gazdagságot jelképezte újév napján, ezért a gazdasszonyok a következő ételeket készítették újév napjára:
Malacpecsenye,
Kocsonya,
Bableveles füstölt oldalassal, csülökkel,
Lencseleves,
Többféle rétes és tepertős pogácsa.
-
- Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívuma
-
- Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívuma
Január 6. – Vízkereszt vagy háromkirályok napja.
Ilyenkor szentelték a házakat – gonoszűző, szerencsét varázsoló nap. Ezen a napon kezdődik a farsangi időszak. A vízkereszti próbabálok alkalmával csak úgy találomra összejött a fiatalság és a helybeli citerás, vagy harmonikás muzsikájára táncoltak. Ezek a próbabálok nagyobb pajtákban voltak, ahol elfértek a táncolók. Ha a farsang hosszú volt, akkor sok lakodalmat tartottak.
Ha rövidebb volt, akkor kevesebb volt a lakodalom, mert a hamvazószerda már a nagyböjt elejét jelezte.
Januárban elővették a gúgyelának elkészített kenderkócot és fonni kezdtek az asszonyok. Összegyűltek egy- egy háznál esténként a fonók alkalmával. Ilyenkor meséket, boszorkányos hiedelmeket mondtak az idősebb mesemondó asszonyok, vagy férfiak, a fiatalság pedig dalolt.
A legények különféle huncutságokat találtak ki, főleg a lányokkal évődtek. Beöltöztek papnak, ministránsnak, ördögnek és a lányokat gyóntatták. Ha valamelyik lányra nehezteltek, akkor bűnösnek nyilvánították és az ördögök kivitték a pitvarba, ahol összekormozták, összecsipkedték. A fösvény gazdát, aki nem adott nekik bort vagy pálinkát, megviccelték. A szekerét szétszedték és a háztetőn újból összerakták. A gazda pedig törte a fejét, hogy került a szekere a háza tetejére.
A farsangi idő alkalmával a fonó végén rögtönzött tánc is volt, ha a házigazda és a gazdasszony megengedte.
A fonókban sok boszorkányos történet is elhangzott. A régi palócok nagyon babonásak voltak, minden természeti jelenségből boszorkányságra következtettek.
Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka archívuma
Az Ipoly menti ártéri rétek, vagy a falvakhoz közeli mocsaras rétek gázkigőzölgése is félelemmel töltötte el a babonás palócokat. Az esti homályban a kigőzölgő gáz kis lángocskákkal világított. Voltak falvak, ahol ezeket lúdvérceknek, másutt matikuszoknak nevezték.
A farsangi időben fogadták meg a gazdák az aratópárokat, a kaszást és a marokszedőt. Meghívták az aratópárt ebédre és tojáson sült kolbásszal vendégelték meg őket, valamint tepertős pogácsával. Ekkor beszélték meg a munkájukért járó bért, ami nem pénz volt, hanem termény. Alkudtak és ahogy sikerült megegyezniük, annyi bért, terményt kaptak. Nem írták le szerződésben, mert az adott szó szent volt, azt megmásítani nem lehetett. Ezt kézfogással pecsételték meg.
A gazdának és a felfogadott munkásnak is becsületbeli kérdés volt az egyezség betartása. A már megfogadott marokszedő lánynak, asszonynak a nagymosásnál kellett még segítenie, főleg a vászonruhák lugozásánál és a folyó vízben való mosásnál. Ekkor történt a téli nagymosás is, amikor a patak, vagy a folyó jól befagyott. A kilúgozott vászonruhát levitték a vízhez, ahol a gazda léket vágott.
Téli patak (Fotó: M. Nagy László)
A léken keresztül, a mosósúk segítségével kiemelt vízzel paskolták a vászonruhát, mindaddig, amíg tiszta nem lett, a hamus, lúgos víz ki nem ment a vászonruhákból. Aztán a férfiak szekéren hazahordták, mert a vízzel megszívódott vászon nagyon nehéz volt. A kerítésekre teregették, hogy jól kifagyjon, kifehéredjen.
Januárban szárították az ősszel kiszedett tökmagot. Nagy tepsikre rakták s amikor kenyeret sütött a gazdasszony, már meleg volt a kemence, a tökmagos tepsit a kemence tetejére rakták, hogy ott jól megszáradjon.
A tökmagolaj sajtolása a tökmag szárítása után történt. A tökmagolaj előállításának több munkafolyamata volt. Ezt már a nagyböjti időre készítették elő.
Lőrincz Sarolta Aranka „„Palóc dédanyáink kelengyés ládája” nyomán.
Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma
