Noha Áder János mandátuma csak jövőre jár le (és állítólag nem vállal újabb elnöki ciklust), már most elindultak a találgatások a magyar sajtóban, hogy kik a lehetséges utódok. Az egyelőre csupán pletykaszintű latolgatások honnan máshonnan is eredhetnének, mint attól a HVG-től, amely annak idején különös élvezetét lelte Schmitt Pál köztársasági elnök megbuktatásában. A szélsőliberális lap szerint ezúttal még komolyabb veszedelem fenyeget: „fideszes informátorok” szerint ugyanis a kormánypárton belül nagyon sokan látnák szívesen az elnöki székben Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét.
Hogy ennek milyen belpolitikai (különösen pártpolitikai) megfontolásai vannak – Kövér „felfelé buktatása”, nyugdíjba küldése – az persze a maga módján rendkívül izgalmas kérdés. Mivel a politikában semmi sem történik „csak úgy”, ok nélkül, nyilván a Fidesz 1-es számú párttagkönyvét birtokló, ugyanakkor a konfrontációktól (akár pártbéli vezetőtársaival szemben is) finoman szólva sem menekülő házelnök államfővé választása is egyértelműen nettó pártpolitikai megfontolás következménye lenne. A köztársasági elnöki szék méltóságában ugyanis Kövér lényegében minden pártbéli közvetlen befolyását, ráhatását elveszítené.
Számunkra azonban ennél lényegesen fontosabb vagy érdekesebb, hogy mit jelentene Kövér elnöksége a külpolitika számára, különösen ami a szomszédokhoz fűződő viszonyt illeti. És ez az a pont, ahol a HVG beindítja a rettegő-rakétákat, felsikoltván: a Kövér László által vallott nemzetpolitikai elvek komoly problémát jelenthetnek a szomszédoknál.
Mondjuk a szlovákoknál – akikkel ugye jelen pillanatban történelmi szintűek a baráti kapcsolatok. És ez jól is van így, mindenkinek érdeke a kitűnő, őszinte, nyílt baráti viszony. Már ha valóban őszinte, nyílt és baráti az a viszony. Kövér László azonban eddig is hajlamos volt kimondani olyan dolgokat, amelyekkel a legfőbb gond az, hogy piszkosul igazak. Nem szokott kertelni, legyen szó akár a Beneš-dekrétumokról, akár a külhoni magyar közösségek autonómiához való jogáról. És innen nézve bizony nem is lenne butaság egyszer ilyen magas szinten is érdeklődni Kiska elnök úrnál, hányadán is állunk Szlovákia másodrendű polgáraival…
