Frans Timmermans, az EU Bizottságának alelnöke, a bel- és igazságügyi együttműködésért felelős biztos szerint Szlovákia példát mutatott a nemzetiségi konfliktusok megoldásában.
A holland politikus szerint, példaértékű a szlovákiai magyar kisebbség helyzete. A kormány összetétele is ezt bizonyítja, mert azok, akik korábban nem is beszéltek egymással, most együtt dolgoznak. Ezt a kincstári optimizmustól csöpögő, helyzetünket alaposan félreértő véleményét még azzal toldotta meg, hogy az EU le tudja küzdeni az ilyen régi keletű konfliktusokat.
Mátyás Sándor, a csömöri székhelyű Gloria Victis Közhasznú Alapítvány elnöke német nyelvű levélben fordult a biztoshoz. Az írás ezt a felelőtlen derűlátást cáfolja három fontos, mindmáig nem rendezett kérdéskört érintve.
„A szlovák EU-elnökség kapcsán olyan problémákra bátorkodom felhívni szíves figyelmét, amelyeknek a megoldása a kárpát-medencei összmagyarság lelki békéjét döntő módon szolgálná” – kezdődik a levél. A Szlovák Köztársaság látványos fejlődése őszinte örömmel tölti el, de a kulisszák mögötti fondorlatok, amelyek a felvidéki magyarok mindennapjait megkeserítik, mérgezik a légkört.
Elsőként a beneši dekrétumokat említi, melyeket a szlovák parlament 2007. szeptember 20-i határozatában a szlovák jogrendszer részévé tett. Hetvenegy évvel a háború után is a magyarok és németek fasiszta nemzetnek minősülnek. „Amíg ezek az ostoba, az európai joghagyománynak élesen ellentmondó dekrétumok érvényben vannak, képtelenség a közös, virágzó európai jövőn munkálkodni!”
Másodikként a diszkriminatív helységnév-használatot említi. A vasútállomásokon kizárólag csak szlovák nyelven olvashatjuk a mindenkori települések nevét. „Igen helyes, hogy a fókák és az elefántok példás oltalmat élveznek. Ám legalább ilyen mértékben illene védeni egy történelmi kisebbség anyanyelvét is!” – fogalmaz a levél.
Harmadikként Esterházy János grófot említi, akinek röviden ismerteti életútját és példa értékű helytállását, majd tragédiáját. ”Esterházy János, a szlovákiai magyar kisebbség karizmatikus vezéralakja Pozsonyban mind a mai napig háborús bűnösnek minősül! Legfőbb ideje lenne rehabilitálni ezt a bizonyítható módon ártatlan, szlovák, zsidó és cseh embertársaiért példásan kiálló politikust!”
Majd levele végén arra tér ki, hogy az anyaországi magyarok féltő aggodalommal viseltetnek a határokon túli magyarok kultúrája iránt. „Magától értetődő, hogy ezek a magyar tömegek ugyanolyan státuszt kívánnak maguknak osztályrészül, mint amilyenben a dél-tiroli németségnek Észak-Olaszországban része van!”
Végezetül a biztost felszólítják, hogy maximálisan kihasználva hivatali hatáskörét, szálljon síkra a fentiekben megnevezett gondok orvoslásáért.
