Várhatóan szeptemberben kerül a parlament elé az a törvénymódosítás, amely több változást is tartalmaz a fogyatékossággal élők és az őket gondozó családtagok számára.
A sérült emberek érdekeit védő civilszervezetek többek között el szeretnék érni, hogy a rászoruló családtagjukat ellátók a mostani havi 220,52 eurós gondozási díj helyett a jövőben 320 eurót kapjanak, és hogy ez ne csökkenjen annyival, amennyivel nő a gondozott személy (rokkant) nyugdíja.
Az indoklás szerint a jelenlegi összeg korántsem fedezi a beteg családtagját gondozó személy szükségleteit, és még a javasolt összeg sem éri el a minimálbér szintjét. Ugyanakkor az otthoni gondozás jóval hatékonyabb, hiszen általában szeretetteljes légkörben történik, és jóval olcsóbb, mintha a fogyatékkal élő vagy a rászoruló ember valamelyik intézetben kerülne elhelyezésre, és ott kellene gondoskodni róla.
Az államnak tehát alapvetően érdeke, hogy minden rászoruló otthon, családi körben kapja meg a megfelelő ellátást. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy milyen kevés szociális intézmény van az országban, és azok is milyen nehéz anyagi körülmények között kénytelenek működni.
Aki beteg gyermekéről, netán szüleiről vagy közeli hozzátartozóiról gondoskodik, nincs egyszerű helyzetben. Legtöbbször nincs választási lehetősége, kénytelen napi huszonnégy órás szolgálatot vállalni mellettük. Sokszor hosszú évekről, akár évtizedekről beszélhetünk. Fogalmazhatnánk úgyis, komoly áldozatot kell hoznia szeretteiért.
Nem ritkaság, hogy akinek fogyatékkal születik a gyermeke, az utána már gyakorlatilag sosem tud visszamenni dolgozni, akár szögre is akaszthatja a diplomáját, hiszen gyermeke, amíg csak él, állandó felügyeletre szorul. S ha éppen szeretne is újra munkába állni, az otthon töltött évek, évtizedek nem jelentenek számára éppenséggel jó ajánlólevelet a munkaerőpiacon. Külön és hosszú téma lehetne az évtizedekig másokat gondozók nyugdíja.
Hogy végül milyen törvénymódosítás születik, az majd ősszel eldől. Ám az tény, hogy bármilyen mértékű lesz is a juttatásnövelés, az több tízmillió eurót vesz ki évente az államkasszából. Kérdés, hogy telik-e rá, s esetleg nem máshonnét – mondjuk, új adók bevezetésével vagy a régiek emelésével – próbálja-e meg behajtani azt az állam az adófizető polgárokon.
