Az uborkaszezon kellős közepén a Plus jeden deň (Plusz 1 Nap) szlovák bulvár napilap azt tesztelte: „Dél-Szlovákia lakosai mennyire tudnak szlovákul”. Így jutottak el Búcsra is, a Komárom járás egyik színmagyar (a 94%-os arány annak tekinthető) községébe.
A riporterek arra voltak kíváncsiak, mi történik majd, ha a hivatalokban szeptember 1-től, az államnyelvtörvény hatályba lépésétől, szlovákul kell majd beszélni. A falu lakosaihoz útbaigazításért fordultak, ám azok nagyon törték a szlovákot, de készségesek voltak. Amit nem tudtak elmondani szlovákul, azt karjaikkal, mutogatásokkal pótolták.
Szigeti János, Búcs polgármestere elmondta: „a nyelvtörvény a községben gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Az itt élő idős emberek egyszerűen nem tudnak szlovákul. Ezért a nyelvtörvényt a személyi szabadság korlátozásának tartom”.
A szlovák napilapban riporterei felkerestek még néhány további, nagy többségében magyarok által lakott községet – szintén hasonló tapasztalatokkal.
*
Minap a szerkesztőségünkbe egy szlovákul írt levél érkezett. A hölgy nagyon illedelmes hangnemben, de egyértelműen írt, miszerint meggyőződése, ha valaki kimegy más országba élni, akkor ha ott érvényesülni akar, tanulja meg az adott ország nyelvét. Ezért azok a magyarok is, akik Szlovákiában élnek, tanuljanak csak meg szlovákul.
A vélemény első felével, többé-kevésbe egyet is lehet érteni, ám amit a szlovákok a mai napig nem tudatosítottak: a Szlovákiában élő magyarok nem hagyták el hazájukat, hanem csak az államhatárok változtak a fejük fölött. És hogy a jelenlegi helyzetet elfogadják, a legnagyobb lojalitás részükről Szlovákia iránt, amiért cserébe viszont a szlovák államnak óriási az adóssága. Provokálóan nagy.
Felvidék Ma, -on-
