A minap levelet kapott szerkesztőségünk, tisztelettel hívnak minket egy kávé melletti beszélgetésre a kulturális minisztérium államtitkárával. Mi, szlovákiai magyar újságírók már azon is meglepődünk, ha egy állami hivatal magyarul kommunikál velünk…
Odaértem a kávézóba, ahova a meghívás szólt, igaz korábban érkeztem, nagyjából tíz perccel, de így is az első voltam, ebből már sejtettem, mely kollégák nem lesznek ott a találkozón, hiszen tudom, kik járnak korábban az ilyen eseményekre. Az államtitkár és munkatársa pontosan érkeztek. Mindjárt az elején tisztáztuk, ez inkább baráti beszélgetés, mintsem sajtótájékoztató, tehát a diktafonomat ki is kapcsoltam. Ám az ember agya csak egy bizonyos szintig szívja magába az információkat, s persze egy idő után ezek egy része is elvész, de ehhez idő kell. A nagyjából két óráig tartó beszélgetés első felében a Kulturális Alapról volt szó. Rigó Konrád elismerte, a törvénytervezetet már korábban tárcaközi egyeztetésre kellett volna bocsátani, de amikor szeptember 14-én elfoglalta pozícióját, úgy látta, hogy túl sok a nyitott kérdés, amelyeket tisztázni kell. Véleménye szerint ugyan maradtak még elvarratlan szálak, de ezek már nem kritikus kérdések. Ezt a bejelentést persze néhány kollégám hümmögve fogadta, és magam is felfigyeltem a mondatra. Hiszen tudjuk, egy minisztérium dolgozhat ki jó törvényjavaslatot, de a tárcaközi egyeztetések azt módosíthatják annyira, hogy az addig nem kritikusnak vélt elvarratlan szál igenis ellentmondásossá váljon.
Számomra egy kissé meglepő volt, hogy Rigó Konrád szerint ennek a törvénynek köszönhetően kialakul majd a kulturális önigazgatás. Valószínűleg eltérő politikai nézeteink miatt nem tudok ezzel a kijelentéssel egyetérteni. Az önigazgatás a szótár szerint: „Cselekvés, midőn valaki, vagy valamely testület, különösen úgynevezett törvényhatóság, egyház stb. saját dolgait, ügyeit saját javára belátása szerint intézi, mindazáltal az államtörvények korlátai között, s az államhatalom felügyelete mellett. Másképp: önkormányzás.” Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy mi magunk dönthetünk dolgainkról. A törvény meghatároz egy keretösszeget, amelyeket megpályáztatnak a jogi személyek. A pályázatokat egy bizottság bírálja el. Ezzel nem is lenne gond. De hogy is alakulnak ki a bizottságok?
A minisztériumnál lehet majd pályázni az igazgatói posztra. Majd ezt követően összeállnak az öttagú bizottságok, amelyekbe három tagot egy „közgyűlés” választ majd meg, és két személyt az igazgató nevez. A közgyűlés a civil szervezetek képviselőiből áll majd össze. A két igazgató által kinevezett személy pedig állítólag a szakmaiságot fogja képviselni. De mivel őket az igazgató nevezi ki a bizottságba, akit viszont egy állami szerv (minisztérium) választ ki, kétséges, hogy mennyire lesz előtérben a szakmaiság a politikai lojalitással szemben. Még mielőtt valaki azt gondolná, ezzel a Most-Hídat szeretném támadni, elárulom: a törvény valószínűleg túléli ezt a kormányt, és nem tudhatjuk, milyen lesz a következő, és azoknak mennyire lesz kedves téma a kisebbség, bár az is tény, a mai kormánynak sem a nemzeti közösségek támogatása az elsődleges prioritása. Tehát, ha pár évig garanciát is tud biztosítani a Most-Híd államtitkára arra, hogy szakmailag felkészült személyek lesznek a bizottságokban, ki garantálja ezt a jövőben?
Az Alapról szóló törvény Rigó Konrád szerint júliusban lép életbe. Ahogy a gyakorlatból tudjuk, majd kiderül, mennyire lesz hatékony, ezzel együtt az is, mennyire visz el ez bennünket az önigazgatás felé. De ez utóbbi szerintem nagyon kétséges.
A beszélgetés másik témája a nyelvtörvény volt. Rigó Konrád ismét kijelentette, hogy nincsenek nyelvrendőrök. Hozzátette, mióta ő hivatalba lépett, nem voltak ellenőrzések, majd elmondta azt is, ez az osztály egyébként nem hozzá tartozik. Az ellenőrzések azonban polgári bejelentésre történnek, tehát a minisztérium nem véletlenszerűen, vagy nem célzottan választotta ki azokat a településeket, ahova kimentek megvizsgálni a nyelvtörvény betartását, hanem feljelentés alapján. A konklúzió: a polgármestereknek tisztában kell lenniük azzal, milyen nyelvi jogok illetik meg az adott települést. Kételyeim vannak, hiszen az önkormányzatok nem vétettek a törvény ellen, mégis zaklatták őket a minisztérium ellenőrei…
Rigó Konrád szerint van esély arra, hogy a Kulturális Alapról szóló törvény elfogadása után a kisebbségi nyelvhasználati törvényt is módosítsák, aminek következtében valószínűleg az államnyelvtörvényt is módosítani kell majd, de ez még a jövő zenéje. A beszélgetés egyébként kellemes hangulatban telt, de ne feledjük: a puding próbája az evés, és ez az új törvények megalkotására és elfogadására is vonatkozik. Bízzunk abban, hogy a parlament végül jó törvényt fogad el. Viszont láttunk már olyat, hogy Szlovákiában az állam nem tartotta be a saját törvényeit.
