Szilveszter éjszaka még abban reménykedtünk a barátnőmmel, hogy Csöveske mégis meggyógyul. Ám reggel bekapcsoltam a telefonomat és láttam a rossz hírt, hogy visszaadta a lelkét a teremtőjének. Karácsony előtt kórházban volt, kicsit felerősítették a szervezetét, de megmenteni már nem tudták.
Évek óta tudtuk, hogy beteg, mégis bíztunk abban, hogy felépül, de a kór győzött élni akarása felett, január 1-jén örökre lehunyta a szemét. Alapító tagja volt a Felvidéki Rockszínháznak, alapító vezetője az M-Art Társulatnak. Többek között az István, a király, a Megfeszített és a Kárpátok őrei rockoperában, valamint az Isten tenyerén rockoratóriumban láthattuk őt, de saját dalokkal is meglepte közönségét.
Nyáron ünnepelte ötvenedik születésnapját, az orvosok néhány évvel ezelőtt azt jósolták neki, azt már nem fogja megérni. December elején fel kellett volna lépnie egy jótékonysági koncerten, de már nem tehette meg, kórházi kezelésre szorult.
Egy búcsi jótékonysági koncerten ismertem meg őt. Kedvességével és a zene iránti szeretetével vonta magára az emberek figyelmét, mérhetetlenül szerény volt, miközben nagy szív lakozott benne. A zene iránti szeretetét közvetítette a közönségének is. Vallotta: az emberek érzik a dalok erejét.
Többszörösen bizonyított
Bebizonyította, hogy hátrányos helyzetből is felküzdheti magát valaki, ha igazán akarja. Élni akarásával pedig bizonyította, betegen is színpadra tud állni.
Gyermekkorában kezdett énekelni, otthon. Egy interjúban azt nyilatkozta: „Azt is mondhatnám, hogy az éneklés szeretete velem született, de mint énekes csak a Rockszínházban érvényesülhettem, ott próbálhattam ki magam először.” Számára a zene jelentett mindent.
Amikor saját dalai is megjelentek, sokan meglepődtünk, hogy Ivancsik Péter Csöveske költőnek is kitűnő. Szerzeményeit meg is zenésítette, így közvetítette gondolatait a közönség felé. „Az én üzenetem mindig a szeretetről szól, az a központi témája. Legyen az a nemzet szeretete, ami napjainkban nagyon fontos, vagy a család, a barátság és egymás tisztelete. Minden, amit leírok, valahol hozzám kapcsolódik, velem vagy körülöttem történik. A saját bánatom, a saját érzéseim kerülnek papírra, és ettől lesznek hitelesek a szavak” – vallotta akkor.
Dalaiban megjelent a felvidéki magyarság sorsa is
Témáit múltunkból merítette, abból az érzésből, ami minden felvidéki magyar szívében ott lakozik, csak gyakran nem merjük kimondani. „A közönség ráérzett a dalok mondanivalójára, a Kereszten, máglyán például Trianon tragédiáját taglalja. Majdnem száz év telt el az első világháborút lezáró békeszerződés megkötése óta, és még mindig ott él bennünk. A Menni félsz című dalunk a Beneš-dekrétumok okozta sebekről, a deportálásokról, a kitelepítésekről, a magyarság kollektív bűnösségéről szól” – nyilatkozta korábban.
Temetése január 4-én délután 2 órakor lesz a bátorkeszi temetőben.
Ismét szegényebbek lettünk, mi, felvidéki magyarok egy nagy művészt veszítettünk el.
