Egy barátom mondta nemrég, némi malíciával: „Az autóipar ma már olyan, mint egy szexkommuna. Mindenki összefekszik mindenkivel…” Nos, ha ez alatt azt értette, hogy a márkák egyesülnek-társulnak, adják-veszik egymás között a modelleket, akkor igaza volt. Ebben az esetben a Ford is „összefeküdt” a Fiattal, és e nász gyümölcse az apától Ford vezetéknevet örökölt új Ka. Az autó ugyanis gyakorlatilag a Fiat 500 kék-fehér emblémával ellátott reinkarnációja.
Alaktan – S ez bizony a külsején is meglátszik, igaz, nem a kis Fiatra való hasonlóság formájában. Hanem úgy, hogy teljes mértékben eltűnt az az innovatív formavilág, az a forradalmi dizájn, amely a 12 éve bemutatott első Ka-t jellemezte. Ne felejtsük: ezzel a miniautóval kezdődött a Ford tulajdonképpen máig tartó New Edge korszaka! Viszont ne legyünk igazságtalanok: szép kis darab maradt a Ford legkisebb modellje. Gusztusos a buborékformája, izgalmas az emelkedő övvovala, szép rajzolatúak az oldalablakai és a hátsó lámpái. Magyarán: tetszetős, ízléses, harmonikus az egész – éppen csak messze nem annyira „ütős”, mint az elődje volt… A tesztautót díszítő csíkok és a hűtőmaszk kerete egyébként egy opciós dizájncsomag részei.
Belvilág – Kifejezetten eklektikus. Nem azért, mert itt már láthatóak is a Fiat-elemek (műszerfal, bajuszkapcsolók), hanem azért mert korszerű és ósdi formák, praktikus és gyakorlatiatlan megoldások keverednek egymással. Korszerűek a gömb alakú, minden irányban forgatható szellőzőrácsok, ómódúak a klímaberendezés régi villanyrezsókra emlékeztető fekete körtárcsái. Praktikus és könnyen kezelhető az egész ülésállító rendszer – ennek pont az ellenkezője mondható el a nyújtózást igénylő, apró nyomógombos rádióról és a lehetetlen szögben álló elülső ablakemelő gombokról. (Amelyek akkor funkcionálisak igazán, ha a vezető egyszerre, a bal keze két ujjával tudja mindkettőt használni – ez itt számításba sem jöhet.) Praktikus a napellenzők közötti necc, komoly hátrány viszont, hogy egy feltehetőleg fiataloknak szánt autóban alapkivitelben csak analóg csatlakozás van a rádióhoz, digitális (USB) nincs. Ami pedig a „hagyományos” dolgokat illeti: az elülső ülések, bár kicsik, de meglepően kényelmesek, sőt némi kompromisszumkötéssel hátul sem inkvizíció az utazás. A kategória átlagát képviselő csomagtér kitűnően pakolható és az osztott hátsó üléstámláknak köszönhetően kétféleképpen bővíthető. A magasabb Titanium szereltség alaphoz viszonyított értékesebb (?) többlete: központi zár, elektromos elülső ablakemelők, állítható magasságú vezetőülés, ködfényszórók… Még szerencse, hogy a fedélzeti számítógépet, a légkondit és a 6 hangszórós, mp3-as rádiót is megtaláltuk a listán…
Az országúton – A Fiat-reinkarnáció azzal tetőzik, hogy a Ka mindkét motorja a torinói gyár polcairól származik. Tesztautónkat az 1,25-ös benzines hajtotta (a másik lehetőség a pár köbcenti híján ugyanekkora, 75 lóerős Duratorq dízel, lánynevén Multijet). Volt tehát 70 lóerő alatti teljesítményünk és 102 newtonméternyi nyomatékunk; ez pontosan arra volt elég, ami a dinamikai mutatókból kiolvasható. Magyarán: inkább közlekedtünk, mint autóztunk a bébi Forddal. Viszont legalább takarékosan tettük: a teszt végén 5,8 litert mutatott a komputer. Ja, hogy el ne felejtsük: az autó menettulajdonságai kiemelkedően jók! Annyira, hogy megérdemelne egy komolyabb motort is…
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1242 cm3
Teljesítmény: 51 kW (69 LE)/5500min-1
Nyomaték: 102 Nm/3000min-1
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 159 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 13,1 s
A csomagtér űrtartalma: 224–710 l (becslés)
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 6,4/4,3/5,1 l/100 km
Ár: 9290 euró (279 870 korona)
Felvidék Ma, Vas Gyula (A szerző felvételei)
