Hetven évvel ezelőtt ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, földművelésügyi minisztert és hurcolták őt a Szovjetunióba, ahol 8 évi rabság várt rá a Gulágon, majd Moszkvában. Február 25-én ezért a kommunista diktatúrák áldozataira emlékezünk.
A magyar Országgyűlés még 2000-ben nyilvánította határozatában A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává február 25-ét, emléket állítva azoknak, akik ennek az erőszakos, embertelen, kegyetlen ideológiának és rendszernek estek áldozatul (világszerte 100 millió áldozatot követelt, a Stéphane Courtois által szerkesztett A kommunizmus fekete könyve szerint).
A kommunistáknak ellenszegülő Kovács Béla letartóztatása és elhurcolása bár nyilván nem az első eset volt, de az ő rabláncra fűzése tekinthető azon folyamat szimbolikus kezdőpontjának, ami aztán a véres kommunista diktatúra tombolásában öltött testet Magyarországon is.
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján a rákoskeresztúri új köztemetőben tartottak központi megemlékezést, melyen Orbán Viktor miniszterelnök mondott beszédet. A kormányfő beszédében a Nyugat felelősségét vetette fel. Már a kommunizmus ideológiája is „tőrőlmetszett nyugati gondolat” volt, „kéretlen világboldogítók bizsergető szellemi izgalma”, amelynek következményeit azonban a közép-európaiaknak kellett elszenvedniük – fogalmazott Orbán Viktor. Kifogásolta azt is, hogy míg a nácizmus bűnei felett ítélkezett a nemzetközi katonai bíróság, addig a kommunizmus rémtetteiről nem hirdettek hasonlóan szigorú ítéletet a szabad világ képviselői. Mint ahogy az EU is vonakodik egyértelműen elítélni a kommunizmus bűneit. A miniszterelnök szerint a kommunizmus velünk élő múlt, „úgy tartozik hozzánk, mint egy régi heg, amely a gyógyulás után is időről időre sajogni kezd”. Mint mondta, „csak akkor lehet jövőnk, ha az egyszerre szabad és magyar, csak a szabad magyarok országának van jövője”. Ezért – tette hozzá – „a kommunista és fasiszta kígyótojásokat mindig kellő időben össze kell törnünk”.
(Felvidék.ma/MTI)