Párkányban továbbra is nagy szükség van arra, hogy a lakosság felemelje a hangját a párkányi Hulladék-felhasználó és Újrahasznosító ügyében a tervezett beruházás ellen. Február 20-án Farkas Iván, a Magyar Közösség Pártjának alelnöke összefoglalta röviden azt a 150 oldalas tanulmányt, melyet a beruházó a pozsonyi környezetvédelmi tárcához nyújtott be.
„Párkány és környékének lakossága attól tart, hogy az amúgy is fél évszázadon keresztül szennyezett környezet most még szennyezettebbé válik. Korábban papírgyár volt a városban, tehát egy vegyi üzem, és most félő, hogy újra egészségre káros anyagok kerülnek a légkörbe” – mondta Szigeti László MKP-s megyei képviselő a Felvidék.ma-nak. Szigeti László azt is elmondta, hogy éppen az Érsekújvári járásban, azon belül is a párkányi körzetben a legmagasabb a daganatos megbetegedések száma.
A probléma – sajnos – nem egyedi eset, túlmutat az országhatárokon. Például Magyarország a top 20-ban van a légszennyezés miatti halálesetek ranglistáján.
Jelenleg a világ népességének egyötöde fejlett országokban él, és ők felelősek a légkörbe kibocsátott szén-dioxidnak több mint a feléért, míg a népesség legszegényebb egyötöde csupán a három százalékáért – tárja fel egy beszámoló.
Számos szervezet és magánszemély figyelmeztet a veszélyekre – világszerte. Párkányban és környékén is közel 8 ezren írták alá tiltakozó levelüket a hulladékégető felépítése ellen.
Némelyek a nyilvánosság elött végrehajtott tetteikkel teszik közhírré az álláspontjukat. Egy angol könyvtáros például egy buldózerhez láncolta magát, tiltakozva az ellen, hogy utat építsenek egy ökológiailag sebezhető területen. Két bennszülött ausztráliai nő kampányt folytatott az ellen, hogy uránt bányásszanak egy nemzeti parkban. A munkálatokat beszüntették.
Bármilyen jó szándékúak is ezek az erőfeszítések, sajnos nem mindig találnak lelkes fogadtatásra. A szovjet rezsim idején – olvasom egy weboldalon – például egy hajóskapitány kifejezte aggodalmát, hogy az elsüllyedt tengeralattjárók reaktorai sugárzást bocsátanak ki. Amikor közzétette, hogy hol találhatók ezek a tengeralattjárók, letartóztatták.
Különféle szervezetek – például az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete, az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja és a Greenpeace – szintén riadót fújnak a leselkedő veszélyek miatt. Némelyek csupán olyankor emelik föl a hangjukat, amikor a nehézség kapcsolatban van a munkájukkal, mások arra kötelezték magukat, hogy ismertté tegyék, mi történik a környezetükkel.
A Greenpeaceről köztudott, hogy aktivistákat küld a veszélyeztetett területekre és felhívja a figyelmet a felmerülő problémákra. Néhány aktivista újabb és újabb módszerekkel próbál rávilágítani az egész világunkat sújtó környezeti gondokra. Például odaláncolják magukat fűrésztelepek bejáratához, hogy így tiltakozzanak több százéves erdők pusztítása ellen.
A helyzet nem valami bíztató. Mindenki tud a problémákról és arról is, hogy tenni kellene valamit. Egy-egy ország tesz is nagy erőfeszítéseket, a környezettel kapcsolatos gondok mégis a legtöbb esetben súlyosbodnak.
„Három és fél hónapos korában egy kisfiúnál neuroblasztómát, a rák egyik fajtáját állapították meg” – olvasom egy hírportálon. Ha egyedi esetről volna szó, senki sem kapná fel a fejét a hír hallatán. A későbbiekben azonban kiderült, hogy ugyanazon a kis területen további száz gyermek rákos. Ez sok szülőt rémülettel töltött el. Némelyek a rákos esetek aránytalanul magas számát a térségben működő vegyi üzemekkel hozták összefüggésbe.
Egy vizsgálatból az derült ki, hogy egy hulladékszállító korábban több hordónyi mérgező folyadékot vett át az egyik gyártól és lerakta egy baromfitelepen, amely már nem üzemelt, és olykor kiöntötte a hordók tartalmát. A kutatók a helyi kutakban rábukkantak a szennyező anyag maradványaira. A szülők a mai napig szeretnék megtudni, hogy emiatt rákos-e a gyerekük. Az Egészségügyi Világszervezet azt állítja, hogy a világviszonylatban évente bekövetkező halálesetek öt-hat százalékáért a légszennyezés a felelős. Egy beszámoló szerint csupán Ontarioban, Kanadában a lakosságnak több mint egymilliárd dollárjába kerül a szennyezett levegő miatti orvosi ellátás és a hiányzások miatti kiesés.
Egy lépés előre, kettő hátra
Az ipar fejlesztésének az volt a célja, hogy könnyebbé váljon az életünk. Ez bizonyos szempontból így is lett. Ám pontosan ez a „fejlődés” súlyosbítja a környezetszennyezést. Örülünk az előrelépéseknek, melyeket az iparnak köszönhetünk, de némelyik termék előállítása és használata gyakran ahhoz járul hozzá, hogy földünk egyes részei tönkremenjenek.
Jó példa erre a gépkocsi. Kevesen szeretnének visszatérni a lovaskocsik korszakába. Ugyanakkor a modern közlekedés számtalan bajt szül. Például több ezer tonna gépkocsiabroncsot. Az emberek átalakítják a légkör kémiai összetételét, amikor olyan találmányokat vesznek igénybe, melyek több millió tonna gázt bocsátanak a levegőbe. Állítólag ezek a gázok idézik elő a légköri felmelegedésért felelős ún. üvegházhatást. Melegebb lett az időjárásunk is. Az USA Környezetvédelmi Hivatala arról számol be, hogy az utolsó tizenöt évben tapasztalhattuk a tíz legmelegebb évet. Néhány tudós szerint a 21. században világviszonylatban 1,4-5,8 Celsius fokkal nőhet az átlaghőmérséklet. Igen, minden technikai újdonságnak lehet haszna, de ugyanakkor árnyoldalai is.
Sajnos, a figyelmeztetések és az eddig tett intézkedések ellenére egyre csak súlyosbodnak azok a gondok, melyek az élethez szükséges elemekkel vannak összefüggésben.
Nagyobb ismeretünk van a környezetünket érintő kérdésekről, mint bármikor korábban. A kormányzatok minisztériumokat hoznak létre a gondok orvoslására. Ugyanerre a célra több technikai vívmány áll rendelkezésünkre, mint valaha. Még sincs megoldás.
Párkány város képviselői testülete a beruházás ellen szavazott. Közel 8 ezer ember írta alá a tiltakozást. Egyelőre azonban nincs kedvező fordulat. Vagyis – ahogy Farkas Iván megfogalmazta: „Az egészséges polgári ellenállásra továbbra is nagy szükség lesz”.