A Kárpát-medence keleti csücskébe szorult régió, köznapi nevén Kárpátalja, az 1920–30-as években a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott, biztosítva az összeköttetést a Magyarországot körbezáró kisantant államok között.
Egy államba került a széteső Osztrák–Magyar Monarchia legerősebb gazdasági potenciállal rendelkező vidéke és az örökös terra incognita, ahonnan folyamatosan biztosítani kellett Prágát, hogy a városi utcákon nem medvék futkosnak, csak nagyon szegények errefelé az emberek.
A csehszlovák állam számos modernizációs próbálkozásainak egyike a földreform megvalósítása volt. A felparcellázott korábbi nagybirtokokból részesültek a magyarok is, az emlékezet azonban csak a telepesek és a telepes falvak megjelenését őrizte meg.
A határ és ezzel együtt a vasút közelében az idegen környezetbe került cseh legionisták és az új körülményeket és gazdálkodást nehezen megszokó ruszin telepesek újabb legendákkal gazdagították a helyi emlékezetet.
Három fejezetre oszlik a kiadvány. Az első: Ungvár utcáin biztosan vannak csirkék, libák, katonák… címmel a Kárpátalja Csehszlovákiához csatolását, a histográfiákat és a forrásokat tárgyalják. A második részben a legionáriusokkal, a parasztokkal és a földdel foglalkozik a szerző. Kifejti a földreformot, a telepítést vagy kolonizációt az állami és a magántelepítéseket és telepesfalvak mindennapjait. A harmadik résznek a „A földreform munkája be van fejezve, de azt senki sem áldja” címet adta. Az alfejezetekben a helyi politikai reakciókat, az etnikai következményeket és a revízióra történő kísérletet boncolja.
Ez a könyv levéltári dokumentumok alapján ered e legendák nyomába. A REGIO Könyveknél megjelent kiadványt Fedinec Csilla szerkesztette. Kiadó az MTA TK Kisebbségkutató Intézet – Kalligram.
