A Görgei tábornok vezette Feldunai hadsereg 1849. július 12-13-án vonult el Komáromból a Duna bal partján Vác irányába. Komárom erődjét ekkor 19.124 honvéd és 292 löveg tartotta, élükön Klapka György tábornokkal, akinek feladata volt, hogy aktív védelmet folytatva – azaz kitörések sorozatával – minél több császári erőt kössön le, s tartson távol a főhadszíntértől. Az 1849. július 29-30-i és augusztus 3-i nagyszabású kitörések előzményeként – százhatvannyolc esztendővel ezelőtt –, 1849. július 25-én kosztolányi Kosztolányi Mór ezredes különítménye sikeres rajtaütést hajtott végre a tatai császári helyőrségen.
Július 23-ig két császári hadtest – mintegy 28.000 katona és 114 löveg – tartózkodott Komárom alatt, ám ekkor Franz von Schlik altábornagy parancsot kapott, hogy a császári I. hadtest Pest felé induljon, miáltal az ostromlók létszáma közel a felére csökkent.
Ezt maguk a védők is érzékelték, de ekkor még nem hajtottak végre nagyobb kitörést az erődből. Klapka július 24-én értesült arról, hogy a császáriak által jelentéktelen erőkkel megszállt Tatán nagyobb élelmiszerkészletek vannak, így a tábornok annak megszerzését határozta el. Július 25-én délután 16 órakor indult el Kosztolányi Mór ezredes egy zászlóaljból, két lövegből és egy huszárszázadból álló különítménye (másutt nyolc gyalogos-, két huszárszázad és négy löveg erejű csoportosításról olvashatunk), amely a Naszály-Billeg-Grébics menetvonalon érkezett meg Tatára, ahol a császáriakat meglepte, nagyobb részüket elfogta és jelentős zsákmánnyal tért vissza Komáromba. Ezen vállalkozással egyidőben a várőrség egy másik különítménye Mócsa előtt tüntetett, majd az esti órákban visszatért az erődítménybe.
„… hogy Haynau tudhassa, kiket kell felakasztani, ha leverik a Kossúth kutyákat”
Dékány Rafael, a pesti 25. honvédzászlóalj 5. századának őrmestere részese volt a tatai vállalkozásnak, melyről az alábbiakat őrizte meg emlékezetében: „26-án zászlóaljunk és egy század huszár parancsot kapott az indulásra. Elmentünk Kosztolányi vezérlete alatt látogatóba Tatára, hogy minek vagy miért? azt nem tudtuk, csak annyit láttunk, hogy egy pofoncsapott [azaz kétszögű] kalapos urat kísérgetnek tisztjeink ide-oda s mintegy két órai várakozás után, ismét indultunk Komárom felé, magunkkal vivén a pofoncsapott kalapos urat. Odahaza aztán megtudtuk, hogy az az úr osztrák póstatiszt volt, a ki Haynau számára rengeteg pénzt és igen fontos irományokat akart Pestre szállítani, az irományok között volt a fekete könyv is [az osztrák titkosrendőrség összeállításában], melyben betűrendben volt feljegyezve minden jelentékenyebb magyar ember neve azon becsületes szándékból, hogy Haynau tudhassa, kiket kell felakasztani, ha leverik a Kossúth kutyákat; de volt egy másik csomag is, melyből kiderült, hogy Csorich tábornoknak, ki minket őriz, nincs több 12 ezer emberénél. A mint Kosztolányi e nagybecsű szerzeménynyel beszámolt, Klapka már másnap megindított egy csapatot, melylyel a Nyitra és Zsitva folyó mentén táborozó ellenséget bekergette Érsekújvárra, sőt a csalóközieket is megugrasztotta.”
„… mire elhatároztuk, hogy az ellenséget itt és a Csallóközben támadjuk meg”
Szinnyei József, a komáromi 37. honvédzászlóalj hadnagya a következőket jegyezte fel a sikeres rajtaütésről: „Az expeditio szerencsésen megtörtént, hoztak 12 tisztet, köztük egy őrnagyot, 4 orvost, egy kapitányt sok pénzt és 80 közembert egy őrmesterrel, ki a tatai várból lövette a mienket, de a kaput hamar belőtték tüzéreink; vagy ellentállást nem találtak, mert a mi kevés erő volt, az megfutott.”
Klapka György tábornok emlékirataiban így örökítette meg az eseményeket: „Július 25. Egy zászlóalj két ágyúval és egy század huszárral parancsot kapott, hogy Tata felé kémszemlére menjen. – Ezeknek sikerült a várost megszállva tartó ellenséges csapatokat meglepni, azoknak egy részét, többek között hét tisztet is foglyul ejteni és több társzekeret is kizsákmányolni. A legjobb fogás azonban a bécsi postakocsi volt, amelyben egész tömeg újságot és sok fontos iratot találtunk. Ez utóbbiakból tudtuk meg a körülzáró sereg erejét, mely 16 zászlóalj gyalog, 5 üteg és 6 század ulánusból állott. Az iratok között megtaláltuk a körülzáró sereg diszlokációját is, mire elhatároztuk, hogy az ellenséget itt és a Csallóközben támadjuk meg, és ha ez a két kitörés sikerülend, a döntő csapást a Duna jobb partján intézzük az ellenség ellen.”
Klapka tábornok az Anton Csorich altábornagy parancsnoksága alatti császári II. hadtest létszám- és elhelyezési kimutatásainak ismeretében dolgozta ki az ostromzár feltörésének tervét, amelynek megvalósítása 1849. július 29-30-án vette kezdetét és az 1848/1849. évi magyar függetlenségi háború utolsó magyar hadműveleteként tartja számon a magyar hadtörténetírás.
