A Muzslai Önkormányzat az évfordulók apropóján felújíttatta azt a háborús emlékművet, melyet a kilecvenes évek elején állíttatott a község. A kőbe dolgozott bronz csodaszarvast és turulmadarat is ábrázoló mű Nagy János munkája, melyet most Németh László kőfaragó újított fel a község megrendelésére.
Az emlékünnepségre nem véletlenül január 14-én került sor, hiszen hazai viszonylatban ugyan még kevés helyen emlékeznek a doni katasztrófára, de a régiós megemlékezések Párkány környékén már hagyománnyá váltak.
Az ünnepségen vendégként megjelent a Bethlen Gábor Alap Zrt vezérigazgatója, Erdélyi Rudolf Zalán, az MKP országos elnöke, Menyhárt József, megyei képviselői Szigeti László, Bolya Szabolcs, valamint Nagy János szobrász, és Bréda Tivadar a LIMES ANAVUM Társulás hadisírkutatója és Borka Iván plébános.
A vendégeket és a megjelent lakosokat, a hősi halottak utódait Farkas Iván polgármester köszöntötte. Majd szólt az emlékmű újjáavatásának céljáról, kiemelve, hogy az emlékezet és a megemlékezés nekünk, utódoknak erkölcsi kötelességünk.
A BGA zrt. vezérigazgatója az anyanyelv használatának fontosságáról, magyarságunk kultúrájának megőrzéséről beszélt. Mindezek után Borka Iván plébános imáink elmondását követően megáldotta a felújított emlékművet. Közreműködött a Gyöngyvirág énekkar, amely katonadalokkal idézte a háborús éveket.
Nagy János szobrász elmondta, hogy 1996-ban a szobor készítésekor miért is éppen a csodaszarvast örökítette meg művében. A magyarok két, történelmi jelképe, a turulmadár és a csodaszarvas közül ez utóbbi volt a Mečiar-korszakban a szlovák politikát kevésbé „ingerlő” szimbólum, de a jó megfigyelő felfedezheti a másik szimbólum egy részét is – mondta Nagy János szobrász.
Menyhárt József, az MKP elnöke bevezetőjében a MAKÁM együttes dalát idézte a „Don-kanyar felől”. Sankó Julianna helyi lakos – érintett utód – egy verssel tisztelgett hős felmenői emléke előtt. Végül Bréda Tivadar, a LIMES-ANAVUM hazai hadisírkutatója a II. világháborúban elesett környékbeli katonákról szólt, és napló-idézetekből érzékeltette a Donnál történt kegyetlen harcok időszakát.
Beszéde végén a következőket mondta: „A rendszerváltás óta, több mint negyed évszázada már kimondhatjuk, hogy a második világháborús honvédeink a hadszíntereken az igazságért küzdve a kötelességüket teljesítették, főhajtást és tiszteletet érdemelnek. De tisztelettel adózzunk és hajtsunk fejet a hadiözvegyek és a hadiárvák előtt is, akik óriási hátránnyal indultak az életnek a háború befejezése után. Ezt a tragédiát sohasem feledhetjük el.
Végezetül engedjék meg, hogy megemlítsem három olyan magyar katonának a nevét, akik a mi régiónkból örökre beírták nevüket a magyar hadtörténet emlékkönyvébe. A II. világháborúban hősiességüket, helytállásukat Magyar Arany Vitézségi éremmel jutalmazták:
Hrdlicska István honvéd Garamkövesd, Drezsik Gyula hadapród őrmester Muzsla, Trombitás Sándor szakaszvezető Szőgyén. Esküjükhöz híven helytálltak, és magyar becsülettel kiálltak bajtársaik mellett és harcoltak a hazáért.”
A megemlékezés koszorúzással és a himnusz eléneklésével ért véget.