A győzelmi mámorban fürdő parlamentbe jutott jobboldal ünnepel, és hangoztatja, a választóknak elegük lett a Fico-Mečiar-Slota vezette triumvirátusból, leváltották a kormányt, és annak helyébe őket kívánják. A győztesnek mindig igaza van, így megtehetik, hogy így tálalják a választási eredményeket, de valójában messze nem ilyen kedvező a kép a szlovák társadalomról, és nemcsak azért, mert a választópolgárok nem kormányok, hanem pártok között választottak.
Gyakran élnek a politikusok azzal a maszlaggal, hogy a nép kormányt váltott, és van úgy, hogy ez nem is teljesen alaptalan. Néha valóban így van. Például Orbán Viktor esetében, aki a magyarországi választásokat követően tiszta lelkiismerettel mondhatta ezt, hiszen a Fidesz bezsebelte a voksok több mint 50 %-át. De mi a helyzet Szlovákiában? Az, hogy a kormányalakításra készülő „négylevelű lóhere” kevesebb szavazatot kapott a jelenlegi kormánynál!
Nézzük csak: SDKÚ: 15,42 %, SaS: 12,14 %, KDH: 8,52 %, Most-Híd: 8,12 % – ez összesen 44,2 %.
A négy éve felállt kormánykoalíció mostani eredménye pedig: Smer-34,79 %, SNS – 5,07 %. HZDS – 4,32 % – ami összesen 44,8 % – és ez – ha nem sokkal is – de több, mint a most kormányalakításra készülő pártoké.
Fico kormánya a mohóságának és a szlovákiai választójogi törvényben megszabott kritériumoknak köszönhetően bukott meg.Az 5 %-os választási küszöböt a HZDS nem lépte túl, minden bizonnyal korábbi szavazói nagy részét a Smer elszívta, és ez tulajdonképpen a Szlovák Nemzeti Pártról is elmondható – csak Slota szerencsésebb volt Mečiarnál, hiszen ha néhány száz szavazattal is, de még becsúsztak a parlamentbe. Ellenben, ha csupán annyi történt volna, hogy a Smer 0,68 %-kal rosszabb eredményt szerez (tehát nem 34,79 %-ot, hanem 34,11 %), és azok a HZDS-re szavaznak, akkor a Radičová-Fígeľ-Sulík-Bugár kvartett most nem fürdik pezsgőben.
Fico bukása egyszerűen a választójogi törvényben lefektetett kritériumok eredménye, és így egyik koalíciós partnere a parlamenten kívül maradt. Amit Fico kikerülhetett volna akár azzal is, hogy koalícióban indul a HZDS-szel, ahogy Magyarországon azt a Fidesz sikeresen megtette a KDNP-vel. A kettes koalíció számára előírt 10%-os bejutási küszöb nevetséges akadály lett volna előttük.
Azt a kérdést, hogy milyen legyen Szlovákia kormánya, 2010-ben a választásokra vonatkozó törvény határozta meg, és nem a választópolgárok. 4 %-os küszöb esetében viszont nem csak a HZDS (4,32 %), hanem az MKP (4,33 %) is bejutott volna, és így a jobboldali erőknek szintén többségük lenne a parlamentbe (48,5 % a 44,8 %-kal szemben). De ha például csak 0,67 % a bejutási küszöb (ennyi kell egy 150 fős parlamentben egy mandátumhoz), akkor már más a helyzet, mert akkor sorra jönnek a baloldali és nemzeti erők: Demokratikus Baloldal pártja (SDĽ) – 2,41 %, Mi Szlovákiánk Néppárt (1,33 %), Szlovákia Kommunista Pártja (0,83 %). Ők hárman együtt 4,57 %-ot adtak, és ha Fico bedarálja őket, akkor 49,4 % van a 48,5 %-kal szemben.
Természetesen vitathatatlan, hogy ha a ténylegesen parlamentbe jutott négy jobbközép párt meg tud egyezni, és kormányozni fog, annak a kormánynak a legitimitása megkérdőjelezhetetlen lesz. Tehát győzelmet ünnepelni teljes joggal lehet, de a szlovák társadalomban végbemenő markáns szemléletváltozást éltetni – szimpla önbecsapás.
Oriskó Norbert
