A napokban jelent meg az ipolybalogi Lőrincz Sarolta Aranka legújabb könyve A Csehszlovák (Szocialista) Köztársaság katonája voltam címmel.
A szerző eddig megjelent műveiben mindig szervesen jelen volt a történelem, hiszen az Ipolybalog hagyományait, szokásait bemutató első könyve után a 20. század történelmi eseményeit idézi fel, azokat más-más élethelyzetben átélő emberek vallomásai segítségével rögzíti további két kötetében, majd egy Ipolybalogon (is) élt nemes naplója alapján készült könyvével nyújt útmutatást a jelen emberének, hogy eligazodhasson a „mai kor útvesztőjében”. S ha azt hinnénk, hogy egy mesekönyvből nem meríthetünk a múltból, bizony tévedünk, hiszen egy másik könyve, a Mesekosár, csudakosár történeteiből meseolvasás és -hallgatás közben tudhatnak meg a gyerekek sok mindent a régmúltról, elődeik életéről.
Az elmondottakból is látható, hogy a szerző előszeretettel alkalmazza az oral history-t, azaz elbeszélt történelmet mint kutatási módszert. Jelen esetben a könyv második, terjedelmesebb részében találkozunk ezzel, amikor olyan, sorkatonai szolgálatot teljesített férfiakkal készített beszélgetéseket, akik a Csehszlovák Köztársaság vagy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság idején vettek részt a kötelező kétéves katonai kiképzésen. A terjedelmében is tekintélyes könyv első részében két visszaemlékezést olvashatunk, melyek közül az első egy olyan, az első Csehszlovák Köztársaság idején szolgálatot teljesítő fiatal katona életébe enged betekintést, aki tapasztalatait, kalandjait, hányattatásait egy verses-dalos naplóban hagyta az utókorra, s ennek feldolgozása olvasható a könyvben. A naplószerű visszaemlékezésből nemcsak a katonaság testet és lelket egyaránt igénybe vevő, de egyben megerősítő két évéről, hanem teljes emberi sorsokról, barátságról, kiszolgáltatottságról, együttműködésről is képet kap az olvasó.
Fotódokumentáció színesíti a történeteket (Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka)
A második, majd kétszáz oldalas rész 13 interjúalany visszaemlékezéseit tartalmazza, akik Ipolybalogról, illetve a környező településekről származnak, ott élnek. Az ő történeteikből elevenedik meg az általában Csehországban katonai szolgálatot teljesített magyar nemzetiségű fiatalemberek sorsa, melynek része volt a gyakori megaláztatás, a nyelvtudás hiánya okozta vidám vagy keserű élethelyzetek, a palóc magyar emberek szívóssága, kitartása, példamutatása, bajtársiassága. Valamennyiükben ott volt az igény, hogy helytálljanak, megfeleljenek és megmutassák gerincességüket egy idegen nyelvi közegben, egy szigorú hierarchiára és fegyelemre épülő katonai alakulatban, vagy éppen kitűnjenek szorgalmukkal vagy tudásukkal a többiek közül.
A történetekben – mivel fiatalemberekről szólnak – természetesen megjelenik a szerelem, a hűség, a párkapcsolat kérdése is, hiszen a kétévi távollét bizony mindkét fél számára próbatételt jelentett, s időnként még tragédiával is végződött. A könyv utolsó elbeszélése témájában szorosan kapcsolódik a katonaságot megjárt emlékezők történeteihez, hiszen szintén a katonai szolgálatot teljesítő fiatal férfiak életéből merít, akik sorkatonai szolgálatuk alatt „Švejk, a derék katona” hazájában szereztek életre szóló tapasztalatokat, s váltak felnőtt emberekké.
Lőrincz Sarolta Aranka eddigi könyvei pótolhatatlan értékkel bírnak, olyan tudás- és tapasztalatanyagot gyűjtenek össze, közvetítenek egy régióról, egy letűnt, de nem feledhető korról, melynek átélői, hiteles szemtanúi közül kevesen vannak már életben. Legújabb könyvének adatközlői közül is többen távoztak az élők sorából a megjelenés idejére. A sorkatonai szolgálat, ha még nem is annyira a régmúlt, de mindenképpen a történelem részévé vált, mint ahogyan ezen történetek szereplői, elbeszélői is azzá lesznek egyszer saját családjuk történetében. Életük egy szelete, magatartásuk, helytállásuk e könyv segítségével marad időtálló, s lehet érdekes, tanulságos olvasmány nemcsak családjuk és utódaik, hanem minden, a közelmúlt iránt érdeklődő olvasó számára is.
