Hetente több alkalommal baktatok ki az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Magyar Pálos Rend nagyvázsonyi kolostorának romjaihoz. Oda, ahol Kinizsi Pál nyugodott, és ahol négy csodáról is mesélnek nekünk a százados kövek, köztük Kinizsi Pál sírkövének emléke is.
Lovaskocsival kibaktatva a lehető legjobb közlekedést választjuk ahhoz, hogy a faragott kövek, a fogatot húzó, küzdő és dolgozó négylábú munka- és harcostársainkat látva elmeséljék ezt a négy csodát.
Az a virtuscsoda, hogy a csatát soha életében nem veszítő Kinizsi Pál halálában is megölt egy törököt a fehér barátok klastrománál, tán inkább legenda. Viszont legendának van annyira karakán, hogy akár igaz lehessen. Az a vidámságcsoda, ahogy a legendás törökverő elveszett feje megtaláltatott, maga a vicces rögvalóság. A hitcsoda, ahogy a kereszt állva marad, az pediglen a krisztusi bizonyosság. És ha ezt a hármat együtt látjuk, meggyőződhetünk a negyedik csodáról is. Arról a csodáról, hogy mi most ezen a nyelven beszélünk, és értjük egymást és nem úgy mutogatnak ránk, mint például a nyugat-francia bretonokra. Haladjunk hát sorban, hogy egyenként vizsgáljuk meg a beszélő kolostorkövek csodatörténeteit.
Aki a nagyvázsonyi Kinizsi Várban látta a legendás várúr faragott, egész alakos ábrázolását a márványszarkofágon, az észrevehette a golyóbisnyi horpadást Kinizsi Pál szíve felett. A történet szerint a márványkeménységű márványon esett horpadás nem mástól, mint egy, a kolostort feldúló török janicsártól származott. Az akkor még a kolostortemplomban nyugvó sírt megtaláló török meglátva Kinizsi faragott ábrázolását, felkiáltott: – na, te híres Palkó, hát itt fekszel. És egyúttal rá is lőtt a Fekete Sereg vezérére, de a márványról visszapattanó golyó egyenest a janicsárt találta szíven. Így esett, hogy Kinizsi Pál halálában is halálba küldött egy muzulmán betolakodót.
A szarkofágfaragást megvizsgálva még egy apróságot észrevehetünk. Kinizsi nyakánál ragasztást találunk, nem véletlenül. A márványfej évszázadokon át hiányzott, mígnem egyszer Deák Ferenc utazott haza Söjtörre, a Nagyvázsony melletti országúton. A hintó megdöccent, és a döccenést okozó kerek követ a Haza Bölcse magával vitte – ajtótámasznak. Darnay Kálmán régész, Deák barátja figyelt fel a faragott kőre és magával vitte. Ekkor derült ki, hogy a faragott kő pontosan illik a fej nélküli Kinizsi-faragásra. Így történt, hogy Kinizsi Pál csak halálában vesztette el fejét, de akkor is megkerült.
A kolostorfalak kevésbé harsányan, de annál fontosabb csodákat is elmesélnek annak, akinek nyitott a lelke a csodákra. Elmesélik, hogy a császári seregek által felrobbantott kolostornak 17 méter magas fala miként maradhatott állva. Elmesélik, hogy a robbantást végző katonák is megdöbbenve látták, miként minden összedőlt, de a monumentális főfal a belévésett kereszttel állva maradt, hogy leállítsák a jelet értő robbantómester ügyködését és mai napig hirdessék a krisztusi hit legfontosabb üzenetét: a kereszt minden pusztítás és pusztulás dacára mindig állva marad.
Nagyvázsonyi Kinizsi vár (Fotó: top7hungary)
Ahogy állva maradt magyar népünk is 98 évvel Trianon után. És ennek az állva maradásnak nagyon fontos köze van Kinizsi Pálhoz, a törökverő hős Kenyérmezei Diadalához. Nekünk, magyaroknak ugyanis minden emberi számítás szerint már el kellett volna tűnnünk a történelem süllyesztőjében. De leginkább arra a sorsa „illett” volna jutnunk, mint például a bretonoknak: mutogatnak ránk, mint érdekes kis, 1%-os ősi népcsoportra, amelyik valaha belakott egy karéj országot, mára azonban maradt ez a kis pár tízezres közösség és nagyon érdekes a nyelvük… Nem így történt. Nem így mutogatnak ránk és nem így mutogatnak minket a világ ezen részét oly’ sokszor eláruló nyugat turistáinak. És hogy ez nem így történt, azt is elmesélik a nagyvázsonyi pálos kolostor romjai, mert a nagyvázsonyi pálos kolostor romjainak nagyon-nagyon sok köze van a mi megmaradásunkhoz. Megdöbbentően sok köze van minden egyes kőnek itt, a nagyvázsonyi Szent Mihály-hegy erdejében mindahhoz, hogy megmaradtunk és nem vagyunk bretonok a saját hazánkban. Nem tudom, hogy hány kő maradt épen a vázsonyi kolostorromban, de nem lepődnék meg, ha körülbelül 13 millió darab lenne. Pont annyi, amennyien körülbelül, itt a Kárpát-medencében beszéljük e nyelvet.
Azt írtam, nagyon sok köze van e felszentelt, főfalában a kereszttel mai napig részben álló, dacosan álló kolostorromnak a mi megmaradásunknak. Nem véletlenül írtam, hiszen ezek a kövek valóban elmondják ezt. Elmondják, hogy mikor és miért épültek ide, Nagyvázsonyba.
Elmondják, hogy 1479. október 13-án Kinizsi valószínűtlenül nagy győzelmet arat a dél-erdélyi Kenyérmezőn a betörő török seregek felett. Elmondják, hogy ez a betörés nem a „szokásos”, évszázadokon át tartó fosztogató portya volt, hanem több tízezres hódító akció, melyet a Kinizsi Pál által vezetett Fekete Sereg nem csak visszaver, hanem a középkori Európa legvéresebb csatájában (a Maros folyó vize napokig piroslott a mintegy 50.000, de egyesek szerint 80.000 halott vérétől) diadalt is arat. Olyan diadalt, mely egy életre elveszi a török kedvét újabb erdélyi hódító háborútól, így a Tündérkert akkor is viszonylag független tud maradni, amikor az Alföld teljes egészében, a Dunántúl szinte teljesen és a Felvidék egy része 150 évre muzulmán megszállás alá kerül.
Hogy nem pusztulunk ki, hogy nem jutunk a bretonok asszimilációs és a történelem emlékezetének sorsára, az nem másnak köszönhető, mint részben a Kenyérmezei Diadalnak. Kinizsi Pál nem tudhatta előre, hogy milyen jelentősége lesz az októberi győzelmének, de sejthette: a csatát követően palotát épít és Nagyvázsonyba hívja az egyetlen magyar alapítású rendet, a pálosokat, akiknek felépíti templomát és kolostorát. A klastrom megmaradt kövei, de különösen a megmaradt főfal pedig elmesélik: a magyarság államalkotó képességének megmaradása köszönhető az erdélyi függetlenségnek. Ez a függetlenség biztosította, hogy a belső-területeket szinte kiirtó 150 év után is voltunk annyian mi magyarok, hogy újrakezdjük: királyságot, államot szervezzünk a Szent Koronának. Megmaradás-csodánk tanúi ezek a kövek Nagyvázsonyban, az egyik legközvetlenebb tanúi hát.
Nagyvázsonyi pálos monostorrom (Fotó: Fábry Szabolcs)
A csoda tehát folytatódott. Mátyás és Kinizsi halálát követően 500 éven át nem bánt velünk kegyesen a történelem. Amíg mi törökkel harcolva védtük magunkat és ezzel a „fényességes” nyugatot, addig az éppen gyarmatosította a fél világot. Amíg az diadalíveket épített, mi sokkal többször faragtunk szarkofágokat és sírkereszteket, mint győzelmi emlékműveket. Mégis, volt időnként néhány évünk, esetleg néhány évtizedünk, amikor megtapasztaltuk: a kereszt mindig állva marad.
Szent István felajánlása, imája idestova 1000 esztendeje óv bennünket: teremt neves és névtelen hősöket, ajándékoz éveket, évtizedeket, hogy 500 évvel Kinizsi után, 350 évvel a török után, 150 évvel a Habsburg után, 25 évvel a szovjet után, de a leginkább fájó Trianon után 98 évvel még mindig 13 millióan legyünk történelmi határaink között. Ez maga a csoda: nem csak magyar cégek, vállalkozások, nagyvállalatok, kereskedelmi láncok hálózzák be a Kárpát-medencét, nemzetstratégiai programok, magyar-magyar vállalkozásfejlesztési támogatások, iskolai és ifjúsági szerveződések, összefogások dolgoznak az elmúlt évezredben átlagosan 60 évente változó éppen aktuális határok légneművé változtatásán, hanem mi vagyunk mind a mai napig a legnagyobb nemzeti közösség a Szent Korona ősi területein. Senki nem tud ekkora létszámot felmutatni a Pozsony és Brassó, Verecke és Fiume tengely mentén, mint mi, magyarok. Sőt: ahogy elnézem az idők jeleit, ahogy hallgatom a pálos kolostor köveinek biztatását, egyre inkább az tűnik valószínűnek, hogy a mi fővárosunkhoz igyekszik igazodni minden más nép a környékünkön.
Sokan akartak eltüntetni minket erről a tájról és mutogatni maradékainkra, mint a bretonokra. Úgy tűnik, a márványról a golyó mindig visszapattan. Úgy néz ki, hogy az elvesztett részek valahogy mindig visszakerülnek. Nem látta előre Kinizsi Pál, milyen jelentősége lesz annak a véres Kenyérmezőnek, de azt hittel tudta: a kereszt mindig állva marad, neki pedig kolostort kell emelnie hálából. Igaz csodáról igazat mesélő templomot és kolostort a pálosoknak.
(Fábry Szabolcs, Nagyvázsony polgármestere/Felvidék.ma)
