Berényi: Nincs szükség szankciókra az államnyelvtörvényben / Bugár: Aki visszalépést lát, a Marson jár… – A Pátria Rádió stúdiójában egy órán át tartó vitára került sor Berényi József MKP-elnök és Bugár Béla, a Most-Híd elnöke között. A vita központi témája a nyelvtörvény módosítása volt, és ahogy a beszélgetés következő része is mutatja, annak megítélésében alapvető nézeteltérés mutatkozik a két pártelnök között.
„Sok mindent megértünk már a nyelvtörvény kapcsán, most ismét terítékre került a jogszabály. A új kormány már módosította is, ezzel együtt újra fellángolt körülötte a vita. A stúdióban köszöntöm Bugár Bélát, a Híd és Berényi Józsefet, a Magyar Koalíció Pártjának az elnökét” – mondta bevezető szavaiban a műsorvezető, D. Kovács József, majd így folytatta: „Nem is olyan régen a két párt szempontjából szinte azonos volt a helyzet megítélése. Azaz, hogy van egy rossz nyelvtörvényünk, amelyet legjobb lenne megszüntetni, de ha már erre nincs meg a politikai akarat, akkor legalább olyan módon korrigálni, hogy ne érintse hátrányosan a kisebbségeket, és kerüljenek ki belőle a szankciók. Aztán a két párt álláspontja kezdett távolodni egymástól, miután a koalíción belül jöttek a gyors egyeztetések. Majd jött a rendkívüli kormányülés, és ha enyhültek is, de maradtak a szankciók törvény módosításában. Miért?”
Bugár Béla: Először is, az, amit a jelen körülmények között el akartunk érni, azt elértük. Biztos, ha csak rajtunk múlik, akkor a nyelvtörvényt megszüntetjük. Ha volna hozzá elég erőnk, akkor a büntetéseket, szankciókat is kiszedtük volna belőle. De ez a lehetőség jelenleg nem áll fenn, ezért egyetlen célunk maradt, hogy kivegyük azokat a büntetéseket, szankciókat, amelyek azért büntetnének, mert valaki például használja az anyanyelvét. Ez a törvény fizikai személyeket egyáltalán nem büntet, jogi személyeket sem büntet. Elsősorban az önkormányzatok és államigazgatási és közigazgatási szervekről szól, ott vannak olyan feltételek, amelyek kimondják, hogy közérdekű információkat szlovák nyelven is el kell mondani, – és itt kiesett egy szó, ez tény, de hát elég gyorsított eljárásban fejeztük be az egyeztetéseket – olyan esetekben, amikor veszélyeztetve volna valakinek az egészsége, a biztonsága, a vagyona, muszáj államnyelven is megjelentetni az információt. Ez a törvény nem szól az egyszerű emberekről, ez a törvény nem bünteti azokat, akik akár hivatalnokként nem az államnyelvet használják. Ezeket a büntetéseket kiszedtük.
Miért volt ez a sietség?
Elsősorban azért, mert nem az első kormányban vagyunk benne, és a tapasztalatom az – gondolom ezt Jóska kollégám is megerősítheti – ,hogy amit az első időszakban nem sikerül elérni, a következőkben azt sokkal nehezebb. Ezért mi úgy döntöttünk, hogy az első 100 nap és fél év távlatában az összes olyan dolgot szeretnénk elérni, ami velünk, a mi jogállásunkkal, a kisebbségi létünkkel kapcsolatos. A kollégák úgy gondolták, hogy minderre van idő, mi viszont azt mondtuk, hogy minimum egy törvénynek, de inkább kettőnek be kell kerülnie a következő parlamenti ülésre. A másik törvényt, az állampolgárságra vonatkozót, azért kellett leblokkolni, mert abba büntetéseket akartak berakni, és ezért itt még hosszabb tárgyalásokra lesz szükség. A nyelvtörvényt a lehető legjobb formában sikerült megváltoztatni. Amikor először voltunk benne a Dzurinda kormányban, még MKP-sként, ahhoz képest is legalább 8-10 olyan részletet tudok mondani, amelyet pozitív módon változtattunk meg.
Arra nem gondoltak, hogy a helyhatósági választások közeledtével a koalícióban nem lesz meg a politikai akarat ahhoz, hogy a szankciók kikerüljenek ebből a törvényből?
Én nem hiszem, hogy ezt egyértelműen az előttünk álló önkormányzati választásokhoz lehetne kötni. Persze, nálunk is voltak olyan kollégák, akik azt mondták, hogy ez ellenünk használható, most ne nyúljunk hozzá. De ha így fogunk politizálni, akkor soha nem lesz olyan pillanat, időszak, amely mindenkinek megfelel. Én azt mondom, hogy az összes olyan dolgot, amely bennünket, itt élő szlovákiai magyarokat és más nyelvű kisebbségi nemzeti közösségeket érint, a lehető leggyorsabban kell elfogadni, mert a későbbiekben sem erő, sem idő, sem politikai akarat nem lesz rá. Ez az elmúlt két kormányzási időszaknak a tapasztalata, és kár lenne, ha ezt újból megkockáztatnánk. Tehát most itt van ez a törvény, és van egy egyezség, hogy a november 3-át követően is lesz egy parlamenti ülés, amelyre be kellene terjeszteni a kettős állampolgárságról szóló törvényt, decemberben második olvasatra az államnyelvtörvény módosítását, első olvasatban pedig bekerül a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény. Jövőre így is megmarad a földrajzi helyek megnevezéseit megcélzandó törvény (erről már az alkotmánybíróság is döntött), és még ami nagyon fontos: a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény. Egy kicsit hosszabb ez az időszak, ahogy terveztük, de azt hiszem, ez a legfontosabb, utána már a kormánykoalíció a „minden egyéb” problémákkal fog foglalkozni.
Az MKP véleménye eltér a Hídétól. A párt szerint a nyelvtörvény filozófiája alapvetően nem változott, és a félelemkeltés még mindig jelen van. Mire alapozza ezt a kijelentést Berényi József?
Berényi József: Először is szeretném megköszönni a Pátria Rádiónak, hogy ezt a beszélgetést létrehozta. Csak buzdítani tudom Önöket, hogy a jövőben is jó lenne, ha ilyen jellegű eszmecserékre lehetőséget adnának. A kérdésre visszatérve, a kisebbségi törvény, mint nemzetközi elvárás nem került bele a kormányprogramba. Ez volt az első komoly visszalépése, illetve kompromisszumkeresése a kormánykoalíciónak – egymással szemben. Ezek után bíztunk abban, hogy azokat, amik a kormányprogramba bekerültek, maradéktalanul teljesítik. Az is benne van a programba, hogy a nyelvtörvény esetében visszatérnek a 2006-os jogi helyzethez és a Fico-kormány hatalomra lépéséhez viszonyítva mindent rendeznek. Hiszen a Fico-kormány hozta be ezt a borzasztó nyelvtörvényt, amellyel most itt küzdünk. Ennek ellenére azt látjuk, hogy a kompromisszumok kompromisszumának keresése folyik, amely arról szól, hogy a nyelvtörvényben mit lehet benne hagyni, és mit lehet onnét kivenni. Ilyen szempontból ezt már eleve egy nagyon komoly visszalépésnek tartjuk. Ami a törvényt illeti, nem vagyok optimista a tartalmát illetően sem, hiszen nagyon sok komoly szigorítás bennmaradt. Igaz, ahogy az elnök úr is utalt rá, egy szó „kiesett” belőle, de ez az egy szó nincs ott! Tehát azt, hogy ami az életet, az egészséget, a biztonságot, a tulajdonjogot veszélyezteti, azt bele kell tenni. Mert most az van benne, hogy érinti, és ez mindenkire vonatkozik, tehát mindenkit lehet büntetni.
Bugár Béla: Én mást mondtam? Ezt a szót be kell tenni, és erre van egyezség a koalícióban
Berényi József: Valószínűleg így lesz. De ha ezt a követelést végre is tudják hajtani, akkor már valószínű, hogy egy újabbat nem tudnak elérni, ami pedig éppen a pénzügyi büntetésekre vonatkozna. De még ha ez a szó bele is kerül a törvénybe, akkor is minden olyan információt érinteni fog, amely veszélyezteti az életet, a biztonságot, az egészségügyet stb. Ami viszont mindenkire vonatkozhat, tehát egyéneket is lehet büntetni.
Bugár Béla: Ne vicceljünk. Ha például nyitva volna és nem lenne bekerítve a kertem, és lepermetezem a zöldséget vagy a gyümölcsfát valamilyen méreggel, és azt nem írom ki, közben pedig tudom, hogy ha az arra járó emberek közül valaki levesz, lelop egy almát, annak ezt követően óriási egészségügyi problémái támadhatnak, én büntethető vagyok! Az én érdekem, hogy ezt megtegyem! Ne vicceljünk! Ha valakinek az egészségét, a biztonságát vagy a vagyonát azzal nem védenénk meg, hogy nem jelezzük többek között szlovák nyelven is, hogy kiszabadult három fogoly és a környéken garázdálkodik, én azt hiszem, elég nagy butaság volna. Ne keressünk a kákán is csomót!
Berényi József: Az elnök úr most mondta ki a törvény lényegét, azaz, hogy Önök mibe mentek bele, illetve, hogy Ti – ha szabad így fogalmazni – mibe mentetek bele. Éppen most mondtad ki, hogy te úgyis megtennéd ezt, szankciók nélkül is! Tehát bízzunk a szlovákiai magyarokban, a polgármestereinkben, a helyi önkormányzati képviselőinkben! Mi civilizált emberek vagyunk, szankciók nélkül is használjuk az államnyelvet, és az emberekben van annyi öntudat, hogy használják az anyanyelvüket is! Tudatosítsuk, hogy mibe fogtok most belemenni. Abba az önveszélyeztetettségi érzésbe, hogy a szlovákiai magyarok nem elég civilizáltak, pénzügyi szankciók nélkül nem fogják kiírni kétnyelvűen azt, amire szükség van. Tudod te is, meg a rádióhallgatók is, hogy a polgármesterek mindenütt, ahol kell, kétnyelvűen hirdetnek, és szlovákul is informálnak. Különösen akkor, ha élet- vagy vagyonveszély áll fenn! Pont ezért mondjuk, hogy szankciókra nincs szükség, mert mi civilizált emberek vagyunk, nem kell bennünket így figyelmeztetni. Alapvető hibának tartom, hogy ti ebbe belementetek, mert szankciókra nincs szükség.
Bugár Béla: Nézd, ha nem lettél volna valamikor a kormány tagja, akkor azt mondom, jó, tudatlanság, oké… és nem tudod, hogy kompromisszumokat kell kötni. De voltál, mint külügyi államtitkár, így tudod, hogy milyen visszalépéseket kellett tennünk többek között a regionális és kisebbségi nyelvek chartájánál, és még sorolhatnám…, hogy te is tudtad, igen, ezzel a kormánnyal másként nem lehet. Viszont ne játszadozzunk, ez nem a szlovákiai magyarokról szól. Itt vannak más nemzetiségűek is, például ruszinok is. Sokan vannak, akiknek ez egyértelmű kell hogy legyen. De mondtál egy dolgot, hát akkor térjünk kicsit vissza. Azt mondod, hogy a 2006-os állapothoz térjünk vissza, és most idézem a kormányprogramot, amiben az van benne, hogy minden olyan ésszerűtlen szankciót eltávolítunk, ami fölöslegesen az emberek életét megkeseríti. És ezt megtettük. Minden ésszerűtlen szankciót eltávolítottunk, de tettünk mást is. Kilenc olyan dolog van, illetve kilenc és fél, ami ahhoz képest, amikor először voltunk a Dzurinda-kormányban, pozitív visszalépés. Tehát sokkal többet értünk el, mint az első Dzurinda-kormányban, mert akkor még a szlovák közeg nem volt rá érett. Mondok néhány példát, ha kell, mind a kilencet fel tudom sorolni. (Bugár Béla itt példának felhozta, hogy az új jogszabály szerint a 20 %-os számarány felett a községi hivatalokban a tárgyalások nyelve lehet a kisebbségi nyelv is lehet, a községi rendőrök már egymást között és a polgárral is beszélhetnek magyarul, a szórólapoknál, az iskolai rendeleteknél sincsenek megkötések, az egészségügyi intézetekben is használhatóvá vált az anyanyelv a szlovák nyelv bírásától függetlenül, a munkaügyi kapcsolatokat is említette, most már magyarul is lehet például szerződéseket kötni). Tehát ha erre valaki azt mondja, hogy ez visszalépés, és rossz, akkor az nem a Földön, hanem valahol a Mars tájékán jár.
Berényi József: Szeretnék én is ugyanennyi időt kapni véleményem kifejtésére. Abba ne menjünk bele, hogy én mit tennék, ha ennek a kormánykoalíciónak a tagja lennék, mert valóban könnyen mondhatom, hogy én ebbe semmiképpen sem mentem volna bele. Azaz abba, hogy szankciók maradjanak a törvényben. Van előttünk egy nagyon jó példa, a vajdasági magyarok példája, akik inkább nem vállaltak kormánypozíciót azért, hogy elérjék a kulturális autonómiát. Tehát nem kellett volna esetleg bemenni a Most-Hídnak valamilyen felügyelőtanácsba, minisztériumba, és akkor a nemzetiség területén jobban lehetett volna nyomulni, több minden elérni. Például ezt a fajta önbíráskodást kihúzni, mert ennek valahogy ti is a részeseivé váltok. A felsorolt pozitív dolgok közül eggyel tudok egyetérteni, ez pedig a községi rendőrség. Mintha figyelmen kívül hagynád az 1999-ben elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amit a Dzurinda-kormány idején fogadtunk el. Ebben benne volt a 20 % fölötti nyelvhasználat. Az, amit felsoroltál, hogy pl. a közhivatalokban lehet használni, már 1999-ben lehetővé volt téve, a kulturális rendezvények is. Jogászaink szerint az egészségügyben is a kisebbségi nyelvhasználat 1999 óta joggá vált. De most is megvan, hogy az egészségügyben a doktornak és a nővérnek nem kell tudnia a kisebbség nyelvét, tehát csak a lehetőség van megfogalmazva. Ugyanakkor nem sikerült elintéznetek, hogy ne kelljen például feliratozni a regionális tévék sugárzásánál, ami komoly követelése az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek is, a földrajzi nevek használatában sem sikerült előrelépni, bár mondtad, hogy terveztek ebben lépéseket. Az EBESZ főbiztosa is azt mondja, hogy büntetések nem kellenek, így ebben a kérdésben lépnetek kellene. Azaz, a parlamentben elérni, hogy a nyelvtörvényből kiessenek a büntetések.
Bugár Béla: Én voltam az első, aki tárgyaltam az EBESZ főbiztosával. Elmondtam neki, hogy ezt kéne elérni, és ebben segítsenek. És ő elmondta, amit elmondott, hogy ki kellene esniük a büntetéseknek. Mi 2001-ben megpróbáltunk kilépni a kormánykoalícióból, és tudom, hogy miért nem sikerült. Ez nem az a helyzet.
Berényi József: Én egy szóval sem mondtam, hogy lépjetek ki a kormányból…
Bugár Béla: Mi nem a felügyelőtanácsok miatt léptünk a kormányba. Mi a kezdettől fogva azt mondtuk, hogy a Smerrel, Ficóval nem. Ti nem. Ezért, mi ha nem lépünk a kormányba, jön a Fico. Én elhiszem, hogy ez jobb lett volna nektek, de én azt mondom, hogy mi nem tesszük soha lehetővé, hogy egy olyan embert juttassunk a kormányba, aki az elmúlt időszakban minden nacionalista módszert ellenünk használt. Én is ismerem a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, és azon is dolgozunk, és megfogjuk változtatni. Mi eleve beleraktuk a törvénybe, hogy a kisebbségi nyelvhasználatnál nekünk sokkal szélesebb lehetőségünk lesz, mint az eddigi törvénnyel, ami a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozza. Ezért hiába utalsz arra, hogy a ti jogászaitok azt mondják, hogy az egészségügyben ilyen és olyan a helyzet. Én ha akarod, beidézem a törvényt, amit mi megváltoztattunk. Az államnyelvtörvény itt konkrét szabályozásokat vetett be és konkrét szankciókat. Mi ezeket a szankciókat mind kilőttük. Azért, hogy valaki az egészségügyben , oktatásügyben magánszemélyként, esetleg jogi személyként, üzletesként mit milyen nyelven fog csinálni, senki nem büntethet. Színházi társulatokat senki nem büntethet. Ha ez visszalépés, és ha ez probléma… Te is tudod államtitkárként, hogy a külügyminisztériumban mennyi mindent szerettünk volna elérni, és azt az alapvető dolgot sem tudtuk, hogy a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának megvalósításáról szóló dokumentumokat, törvényeket fogadja el az akkor Dzurinda-kormány. 1999-ben, amikor a kormányban benne voltunk, nem voltak készek arra, hogy azokat a módosításokat, amelyekről az előbb beszámoltam, elfogadják. Mostanra úgy néz ki, hogy egy kicsit demokratikusabbá vált a gondolkodásmódjuk, de ez a határ. Én is azt mondom, hogy mindent kikell venni. El kellett döntenünk, hogy minden büntetést ki akarunk-e venni… És akkor nem lesz törvény! És még ez sem lefutott játszma, a parlamentben 76 igen szavazatot kell kapnia. A kormánykoalíciónak 79 van, és van néhány képviselő, aki úgy gondolja, hogy hát azért ez túl sok. Tehát látni kell, hogy vagy marad a jelenlegi törvény (és abban biztosan megegyezünk, hogy az nagyon rossz), vagy úgy változtatunk rajta, hogy egyetlen egy magyarnak, ruszinnak, más nemzetiségűnek ne kelljen félnie használni az anyanyelvét. Hogy a hivatalnok a tárgyalásokon használhatja a kisebbségek nyelvét… Ez a 3-as paragrafus 3b. bekezdése, ez eddig nem volt benne! Ez egy nagyon fontos dolog, és ezért nem lehet büntetni. Ha ez rossz, akkor beszéljünk arról, hogy esetleg mikor fogjuk tudni azt elérni, hogy lesz 76 képviselőnk, és ilyen és ilyen törvényeket hozunk. Te is voltál parlamenti képviselő. Volt 20 parlamenti képviselőnk is, és még ennyit sem sikerült elérnünk.
D.K.J.: Nincs is esély arra, hogy a szankciókat a törvényből a parlament ülésén kivegyék?
Bugár Béla: Nem hiszem. Tudom, hogy mennyit harcoltunk. Volt egy olyan pillanat, amikor úgy nézett ki, hogy nem tudunk megegyezni, és vége. Nem hiszem, hogy erre a jelenlegi koalíciós partnerekben van politikai akarat. Azt kellett eldöntenünk, hogy a szellemiséget, ami félelmet váltott ki, kiirtjuk, és akkor ilyen kompromisszumba bele tudunk menni, vagy marad a jelenlegi törvény, aminek természetes következménye az, hogy azt mondja a Híd, hogy köszönjük szépen elmegyünk, és aztán valószínűleg jön a Fico.
Berényi József: A hivatalnokok használhatták a magyar nyelvet korábban is, a 20 % arány felett. Ahhoz nem kellett módosítást elkövetni, hogy ez így maradjon. Minden más, amit mondtál, az a 2006-os helyzetre való visszatérési próbálkozás, ami részben sikerült, részben nem. Nem tudom elkerülni azt, hogy megvádoltál bennünket azzal, hogy mi a Ficoval akartunk kormányra lépni. Csak azért mondom, mert felhoztad, de nem a mi politikusaink vannak a Hayek-intézetben, amely támogatást kapott a Fico-kormányzat alatt. Minket nem finanszírozott a Fico-kormány. De maradjunk a nyelvtörvénynél. Nem tudom, hogy tudatosítjuk-e azt a történetet, hogy itt most magyar politikusokként arról vitatkozunk, hogyan kellene szabályozni az államnyelvhasználatot. Milyen faramuci helyzetbe kerültünk. Ránk erőszakolt a szlovák politika egy témát, az államnyelv szabályozásának a használatát, és most azon vitatkozunk, hogy jó-e az a kompromisszum, amit elértek, vagy nem (én azt mondom, hogy kevés, amit elértek), ahelyett, hogy arról beszélnénk, hogy a kisebbségi nyelvhasználatban mit sikerült elérni, és mit nem. A szlovák politika nagyon ügyesen kényszerített bennünket ebbe a helyzetbe, hogy mi magyar politikusok is kénytelenek vagyunk azon vitatkozni, hogy az államnyelvet milyen törvény alapján védik. Nincs szükség az államnyelv védelmére, az államnyelv nem fog elsorvadni, elveszni, kihalni. A kisebbségi nyelv az, amit védeni kell. Ez mellett kitartok, és nem mondd, hogy én is államtitkárként így szavaztam volna. Ki merem mondani, hogy a szankciók maradásába nem mentünk volna bele.
Ezt követően a két pártelnök a nyelvtörvény egy-egy részének értelmezésétől folytatott vitán eljutott a kisebbségi nyelvhasználatot módosító törvény jövendőbeli módosításáig. „A kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvényben lesznek szankciók?” – kérdezte Berényi József. „Persze” – mondta Bugár Béla.
A vita másik részébe bekapcsolódtak szlovákiai magyar politikai elemzők, Öllős László, Bara Zoltán és Tokár Géza. Öllős László felhívta a figyelmet arra, hogy az államnyelvtörvény módosításából kimaradt a társadalmi vita, így a módosított törvénybe pontatlanságok kerültek, melyek lehetővé teszik a polgárok szankcionálását és többértelművé teszik a szöveget. Bara Zoltán (aki egyébként Komáromban a Most-Híd képviselőjelölt- listán is szerepel – szerk. megj.) az új törvénytervezetet előrelépésnek tekinti . Tokár Géza szerint miután a szlovákok és magyarok egy államban élnek, a nyelvtörvényt elsősorban a kölcsönös bizalomra kellett volna helyezni, mintsem a bizalmatlanságra. A nyelvtörvény viszont abból indul ki, hogy a szlovákok nem bíznak a szlovákiai magyarságban, de még az önkormányzatokban sem.
A vita teljes terjedelemben meghallgatható a pátria hangarchívumában: ITT (a 47. perctől)
Felvidék Ma, on
