A címet Ady Endrétől „loptam”, a galád tettre a parlamenti ülésszak és koalíciós pártok tettei indítottak. Ady versében a Ló kérdez. On-line lónak érzem magam, ahogy a vitákat hallgatom. Igaz, a címbeli kérdést kissé módosítanom kellene, az úr helyett itt és most asszony dukálna. Mert vajon mi lesz itt…?
Aszongya: az állam közpénzügyi helyzetét rendező csomag szerepel napirenden kedd délután óta, hogy legyen az országnak 2011-ben hiteles, profi költségvetése, amit megnézhet ország-világ, értsd: Valutaalap meg Európai Unió is, melyet a görög segély kapcsán nagyképűen kioktattunk. Hát megnézhetjük! A hosszú hetekig barkácsolt megszorító csomag – az 1,7 milliárd felét adja a közszféra, felét a pórnép – szükséges törvényei már a beterjesztéskor, az általános vitában rendre megkapják, hogy bizony nem lesz belőlük semmi, vagy nem az lesz belőlük, amit a kormány kiszámolt, mert a kormánykoalíció képviselőinek szakmai kifogásai vannak ellene. Tegnap a harmadik nyugdíjpillér megadóztatását támadta hátba az, aki a legjobban ért hozzá, mert a reformot ő alkotta meg: Ľudovít Kaník. Nem Fico mondta, hanem a pénzügyminiszter, Ivan Mikloš párttársa! És Kaník szerint a harmadik pillér a rendszerben ugyanolyan magánszámla, mint a második. Ha hozzányúlnak, vagy mind a kettő adóköteles lesz, vagy egyik sem. S ő az utóbbira szavaz, módosító javaslattal a zsebében. És erre szavaz Ivan Švejna is, a Most-Hídból.
Az általános forgalmi adó koalíción belül nem vitás, 19 helyett 20 százalék lesz. Nagyobb gond van a jövedéki adóval (nálunk fogyasztási adónak keresztelve mondják tükörfordításban). Itt áll a bál igazán. A kérdés úgy hangzik: Sör? Bor? Pálinka? Illetve konkrétan: Marcinčin (KDH)? Simon (Most-Híd)? Mikloš (SDKÚ-DS)? Nem az számít, hogy szakszervezetisek meg sörivók-sörgyártók tüntetnek a Tisztelt Ház előtt. A vita akkor indult, amikor Mikloš pénzügyminisztériuma eldöntötte: nagyobb sápot húz az állam a szeszesitalokból – kivéve a pálinkát (meg a hozzá hasonló szeszesitalokat). Hogy miért a kivétel, máig nem magyarázta meg (bennfentesek csak a háta mögött emlegették a pálinkalobbit). Erre aztán Simon Zsolt (agrárminiszter) is ringbe szállt a borászlobbijával… És mert úgy látszik, a nagypolitikai csúcsain a sörivás már alantas dolognak számít, és sörbarát a kormányban nem ül, a koalíciós kompromisszum a sör jövedéki adójának 50 százalékos emelése lett. Anton Marcinčin (KDH) csupán csak képviselő, így csak a blogjában meg a parlamentben tiltakozhat az ilyen kivételezés ellen. Ám mivel egy hét alatt 170 ezernél több sörivó írta alá a diszkriminálásuk elleni petíciót, ma már a házelnök, Richard Sulík (SaS), a csinos pakkot megkapván maga beszélt kisebb mértékű adóemelésről. Ő ugyan nem szereti sört, de visszafogni sem szokta magát, s mivel a koalíciós tanács üléseire sem jár, ma kijelentette: nem 50 százalékkal, csak ennek a felével kell a sör jövedéki adóját emelni. És amikor Mikloš megkérdezte, honnan lesz meg akkor az így kieső összeg az államkasszában, a bor jövedéki adójának növelését javasolta… (Simon és pártja eddig még nem szólalt meg. Pedig úgy lenne logikus, hogy ők is előálljanak a pálinkával.)
A megszorító csomagnak szinte nincs törvénye, amit a koalíciós frakciók ne akarnának megváltoztatni. Iveta Radičová kormánya úgy fest most, mintha önmaga – vagy az előző Dzurinda-kormány – paródiája lenne. Persze bizonyos értelemben az is. A választások után nagy hirtelen összecsapott egy koalíciós téziscsomagot a négy párt, s versenyt futva a csehekkel kormányt alakított, hogy aztán a parlament elé vigyen egy hihetetlenül kusza és semmi konkrétumot nem mondó programnyilatkozatot, amivel bizalmat szavaztatott magának. Azóta egyre-másra kiderül, semmi nem úgy van, ahogy mondták vagy közzétették, netán a tézisekben vagy a programban leírták, naponta, olykor óránként változik a helyzet.
Az ember (Ady lova), ki abban bízott: a költségvetési törvény kapcsán beüt az igazi profi mennykő, s akkor aztán kiderül, hogy igenis van kormánya az országnak, most lógathatja az orrát. Be kell ismernie, nem puszta véletlen műve, hogy nem a „kompetenciatörvényekkel” kezdte munkáját a kormány, hogy minden miniszter és minisztérium a maga helyén legyen, felelősen végezze munkáját a neki leosztott hatáskörök szerint, mert ez az Origó… Be kell látni: ez a kormány még ezt sem tudta. Ezért azután az idegenforgalmi minisztere bütyköli az államnyelvtörvényt és vonja össze a közmédiákat, két helyen is turkálnak a régiófejlesztésben, holott az egy harmadik miniszter „portfóliója” lesz, együtt az építésüggyel, amit megint csak más gondoz (?) manapság… Ha minden jól megy, december elsejére formálisan talán összeáll a kormány. Minden hatáskör és minden miniszter a helyére kerül.
Rudolf Chmel (Most-Híd) tárca nélküli kormányalelnök is, aki az emberi jogok és a kisebbségek felügyeletét fogja gyakorolni. Végre neki is megszavazta ma a parlament, hogy december elsejétől saját hivatala alakulhat a kormányhivatalban, s ott majd foglalkozhat az emberi jogokkal és nemzetiségi kisebbségekkel. Az utóbbiakkal kapcsolatosan egyeztetési-beleszólási joga lesz a kulturális-művelődési és oktatásügyi kérdéskörök alakításába, a kulturális támogatási pénzek szétosztását pedig közvetlenül ő fogja gyakorolni. És hozzászólhat majd a köztelevízió-rádió kisebbségi adásainak sorsához. Hogy mennyiből gazdálkodhat? A hatásköri törvény úgy rendelkezik: a költségvetési törvény Kormányhivatal című fejezetében lesz a válasz a kérdésre. És majdnem elfelejtettem: a megszűnő bűnözésmegelőző kormánytanács helyett létrejön majd a nemzeti kisebbségek tanácsa is. (Ilyet eredetileg Radičová nem tervezett.) A törvénymódosításból a tanács státusára vonatkozóan semmi nem olvasható ki, külön jogszabály pedig nincs a parlament asztalán. A néhány hónapja nagy hangon beharangozott törvényjavaslói jogkör sincs sehol. A tárca nélküli kormányalelnök konzultációs jogot kapott és véleményezheti a kulturális és oktatási tárca jogszabályait. Mint eddig is tehette minden elődje.
Hát itt tartunk most. Illetve még ittebb. Mert határozatot is hozott a parlament, melyben felkérte a számvevőszéket, világítsa át a Hayek Consulting és a szlovák kormányok, állami ügynökségek üzleti kapcsolatait, hogy azok vajon rendben voltak-e. A javaslatot Richard Sulík terjesztette elő, akinek államtitkára, Martin Chren „úszik” az ügyben volt államtitkár, most már parlamenti képviselő egykori üzlettársával, Ivan Švejnával együtt. És Sulík ezt sem hagyta szó nélkül. A plénum előtt mondta el: nem kell az etika szobrává avatni Švejnát, amiért lemondott államtitkárságáról, hiszen semmit nem vesztett. A hat havi lelépőjét megkapta, a parlamentben pedig többet keres, mint államtitkárként, ráadásul semmilyen felelősséget nem kell viselnie.
Nos, valószínűleg itt van az eb elhantolva! A parlament feje és a kormánykoalíció második legerősebb pártjának elnöke úgy látja: a parlamenti képviselőség nulla felelősséggel jár. És talán nemcsak úgy látja, hanem ez a meggyőződése is, s ennek a leképződése, amit a koalíciós frakciók a felelős költségvetésnek megágyazó törvények kapcsán a kormány előterjesztéseivel szemben produkálnak. Észre sem véve, hogy vagy kormányt buktatnak vele, vagy totálisan lejáratják önmagukat, leleplezik politikai alkalmatlanságukat.
Felvidék Ma, ngyr
