A szlovákiai felvidékről származó énekes, Angliában végezte el az előadóművészi iskolát, ahol jelenleg is él. Ezt megelőzően és napjainkban is, folyamatosan színpadon van. Kevés az a zenei műfaj, amit nem vállal be és nem énekelne szívesen. Egyik nagy kedvence a musical, melyben otthonosan érzi magát. Pályájáról, az angliai sikereiről, fellépéseiről kérdezte, Szabó Horkay Hajnalkát Tamás István.
– Mióta énekelsz és hol léptél először a nagyközönség elé, mit jelent számodra a színpad a pódium?
– Igazán, végzős iskoláskoromban szerettem bele az éneklésbe. Egy karácsonyi műsor alkalmával, amikor a „Békét és reménységet”énekeltem az akkori nagy szerelmem gitárkíséretével. Ez volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy a színpadon a helyem és feltétlen meg kell mutatnom, illetve át kell adnom a zene iránt érzett szeretetemet a közönségnek. Ekkor kerített hatalmába a művészet varázsa és a műfaj, maga az éneklés tisztelete. Éreztem és tudtam, hogy többet kell tennem ahhoz, hogy jó előadóművész lehessek. Énektanárhoz kezdtem járni Sátoraljaújhelyen a Lavotta János Művészeti iskolába, és öt évig tanultam éneket.
– Szlovákiában születtél. Magyar az anyanyelved és Angliában élsz. Mindhárom nyelvet beszéled. Milyen nyelven énekelsz?
– Általában, Magyarul és Angolul énekelek. Ez nagyban függ az adott közönségtől. Angliában csak az Angollal érvényesülhet az ember, de itthon mindig az anyanyelvemen, Magyarul énekelek.
– Szlovákul nem is adsz elő?
– Szlovákul is énekelek, de ez általában a Szlovákiai közönségem kérésére történik. Ilyenkor mindig boldog vagyok, hogy nekik is a kedvükbe járhatok.
– Angliában tettél vizsgát, mint előadóművész. Felvetődik bennem, a kérdés és biztosan az olvasókban is, hogy miért pont Manchesterben, hiszen köztudott, hogy ott nagyobb a követelmény. Van ennek valóság alapja, vagy csak szóbeszéd?
– Manchestert választottam mivel ott élek és úgy gondoltam, hogy ezzel az iskolával nem csak az előadóművészi készségem fejlődik, hanem egyben az Angol nyelvtudásom is. A követelmény szerintem hasonló szinten van, mint itthon. Az más kérdés, hogy sokkal több lehetőség van Angliában a zenei fejlődésre, fellépésekre, mint itthon.
– Milyen szinten beszéled a nyelvet, és mennyivel könnyebb, nehezebb egy világnyelven énekelni, mint a saját anyanyelveden?
– Hál Istennek a nyelvtudással nincsenek igazán gondjaim, és éppen ezért a dalokat, nem csak elénekelem, hanem értem is. Így a szövegrész mondanivalóját átérezve, át is tudom adni a közönségnek. Angolul énekelni azért másabb, mert sokkal többen megértik. Viszont az elárulom neked és a kedves olvasóknak, hogy igazán szívből, még mindig csak Magyarul tudok énekelni.
– Milyen volt a fogadtatás, és hol vállalsz fellépéseket. Látsz különbséget a magyar és az angol közönség között?
– Igazából az Angol emberkek nagyon is szívélyesen fogadtak a „hideg Angolok” közhiedelem ellenére. Náluk, ami számomra is fontos, hogy mennyire tudod átélni és átadni mind azt, ami benned van. A fellépések alkalmával kell a kisugárzás, kell a jó hang. Természetesen bizonyos alázatra is szükség van. Mindig szívesen veszek részt az angol közönség előtt különböző zenei versenyeken. Imádom és szeretem a megmérettetést. Külön öröm számomra, hogy ezek a versenyek sikeresek. Nem egy esetben szórakozóhelyeken is fellépek, és örülök, hogy a szórakoztatás része az életemnek.
– Min dolgozol most. Készülsz valamilyen fellépésre, előadásra?
– Jelenleg egy Angol színjátszó csapattal a Jézus Krisztus Szupersztár című musicalen dolgozunk, ami nemsokára bemutatásra kerül Manchesterben.
– Magyarországon hol láthatott, illetve látott ez idáig a közönség?
– Számos énekversenyen, fellépésen vettem részt nagyon sok zenei műfajt kipróbálva az ország különböző nagyvárosaiban, de kisebb településein is. Mostanában nem igazán tudok itthon fellépéseket vállalni, ezért a közönség most még inkább Angliában láthat. Az viszont nagyon jó érzés, hogy a sok kint élő magyar ellátogat előadásaimra.
– Mennyire érzed magad sikeresnek, van támogatód?
– Jelenleg örülök az eddig elért eredmenyeimnek. Nálam a sikeresség nézőpont kérdése. Mint már említettem neked, versenyeken értem el már sikereket. Ilyen volt a Mancheter-i Musical Dij kiosztó Gála, ahol ott voltam és lehettem a legjobb énekesek között, mégsem érzem magam „sztárnak”- igazából mindig önmagamat adom. Nem érzem azt, hogy másnak kéne lennem. Ami nagyon fontos számomra, hogy a családom mindenben támogat meg a távolság ellenére is. Szerencsére mellettem van a férjem, akinek sok mindent köszönhetek.
– Mi az, amit elszeretnél érni, énekesi pályád során?
– Mint minden hazájától messze élő művészembernek, nekem is az a célom, hogy miután végleg hazaköltözök Magyarországra, hasonló sikereket és elismeréseket érhessek el itthon is, mint Angliában.
Felvidék Ma, zene.hu
