Az Esterházy János mártírpolitikus végső nyugalomba helyezése első évfordulós rendezvényének mottójául tudatosan választottuk az Akikért a harang szól mondatot.
Az Esterházy János Zarándokközpont 2018. szeptember 16-án megszólaló harangjai (köztük a Ferenc pápa által megáldott Esterházy-emlékharang) mindenekelőtt Esterházy Jánosért, a Szlovákiában élő magyar közösség mártírpolitikusáért szóltak. És szóltak a harangok e hely megálmodójának és felépítőjének, Paulisz Boldizsár testvérünknek emlékére is, aki a közelmúltban, szenvedések tüzében lépte át a földi lét határait s most Esterházy Jánossal együtt az öröklétből figyeli, segíti és támogatja közösségünket. De az alsóbodoki harangok hangjai bennünket is szólítanak a maguk harangnyelvén, amikor „Az élőket hívják, a holtakat siratják és a villámok erejét megtörik”.
Az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont harangjai tehát siratják az elmúlt huszadik század diktatúráinak minden áldozatát és mártírját, akikről nekünk sem szabad megfeledkeznünk. „Az ártatlanul kiontott vér az égre kiált!” – olvassuk a bibliában. Az égre kiált, de nem bosszúért, hanem irgalomért, kegyelemért. Mert kihez is fordulhatna menedékért az az ártatlan, aki mint Esterházy János is, itt, e földön már senkitől sem remélhetett irgalmat, kegyelmet. Csak az Istenhez, akinek egyetlen fia szintúgy nem részesült irgalomban itt, a földön. A hatalom birtokosai és a köznép halálát kívánva egy emberként kiáltotta: „Feszítsd meg őt!”. De Jézus ártatlanul kiontott vére kegyelemért kiáltott az égre, érette a mi mennyei Atyánk minden emberi gonoszságot megbocsájtott nekünk.
Börtönében szenvedve Esterházy János is elutasította a bosszú gondolatát. Amikor Mariska húga erre rákérdezett, egyszerű szavakkal azt válaszolta: Nem érez a szívében sem bosszút, sem gyűlöletet senki iránt, mert „minden úgy van jól, ahogy ezt a Jóisten akarta”. Az ő példája nyomán mi is meg tudunk bocsátani, de vértanúink áldozathozatala igenis rászolgál arra, hogy emléküket megőrizzük az utókor számára példa és okulás gyanánt. Úgy, ahogy ezt az első keresztények tették, aki ártatlanul kivégzett testvéreik tetemeit katakombákba rejtették, hogy tanúságtételükből reményt és erőt tudjanak meríteni a hithez való hűségre és az igaz úton való megmaradásra.
A fentiek okán az Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület azzal a felhívással fordul a szlovákiai magyar települések képviselőihez, hogy küldjék el az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont részére (info@esterhazyjanos.eu) a XX. századi diktatúrák településüket érintő vértanúinak, áldozatainak nevét és történetét.
Az áldozatok nevét, azok születési, elhalálozási adataival szeretnénk belevésni az Esterházy János urnáját befogadó kripta falait alkotó kövekbe. Történeteiket pedig leírva és könyvbe foglalva megőrizzük utódaink és a nagyvilág számára. Hogy amikor már nem lesz senki, aki emlékezzék az ártatlanul meghurcoltak és megalázottak szenvedéseire és a remélhetőleg végleg mögöttünk lévő kegyetlen történelmi időszakra, akkor „helyettünk a kövek beszéljenek”. Ők tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy honfitársaink szenvedése és áldozata nem volt hiábavaló, hogy az értünk vállalt áldozatukból mi is erőt meríthessünk istenhitünk, önazonosságunk, hovatartozásunk vállalásához és megőrzéséhez.
Az alsóbodoki szent helyen, Esterházy János ártatlanul elszenvedett mártíriumára emlékezve évről évre szólaljanak meg a kövek és a harangok, siratva a holtakat, emlékezésre híva az élőket, DE megtörve az erőszak és a gyűlölet villámait, a rosszat jóval legyőzve”.
Kérjük, hogy akiknek felkeltette érdeklődését felhívásunk szövege, terjesszék azt érintett ismerőseik és barátaik körében is. Tevékenységünkben legyenek útmutatók Esterházy szavai: „Cselekedjünk mindnyájan egyetértésben és szeretetben!”
Alsóbodok, 2018. szeptember 16.
Esterházy János Szülőföldjéért Egyesület
