Szerdán, január 23-án vettek végső búcsút Prágában, a břevnovi apátság Szent Margit-templomában az életének 72. évében, január 15-én elhunyt ismert cseh politológustól, történésztől, Rudolf Kučerától. Halála fájdalmas veszteség számunkra, felvidéki magyarok számára is, hiszen azon kevesek közé tartozott, akik mertek kritikusan szembenézni a (cseh-szlovák) nemzeti mítoszokkal, s az európai népek együttműködésének elkötelezett híveként a többségi nemzet viszonyulását kisebbségeihez a demokrácia fokmérőjének tartotta. Elítélte a kollektív bűnösség elvét, folyóiratában bemutatta a mártírhalált halt Esterházy János életét.
Méltán vehette át 2009-ben Sólyom László magyar köztársasági elnöktől a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét,
melyet a magyar-cseh kapcsolatok fejlesztése és a közép-európai együttműködés elmélyítése terén kifejtett tevékenységével érdemelt ki.
A kisebbségben élők számára egyike volt azon keveseknek, akik a nemzeti mítoszokkal és előítéletekkel szemben következetesen szót emeltek. A Charta 77 támogatásáért elbocsájtották a Csehszlovák Tudományos Akadémiáról, a Károly Egyetem filozófia-történelem szakán szerzett tudását csupán szamizdatban érvényesíthette, 1984 óta jelentette meg a Střední Evropa revue-t. Az európai integráció elkötelezett híve, a csehországi Páneurópa Mozgalom egyik alapítója és elnöke, a közép-európai népek együttműködésének elkötelezett támogatója volt.
Közép-Európa történelme – egy cseh politológus szemével
Elemzőmunkájának köszönhetően keletkeztek Közép-Európa történelmének egyes fejezetei, melyek először a Közép-Európa című szamizdatos szemlében jelentek meg folytatásban. Csehországban önálló kötetben a kiváló cseh történész műve 1992-ben jelent meg, a hivatalos történetírás azonban nem vett róla tudomást. Popély Gyula neves történész erről az elhallgatásról a magyar kiadáshoz írt utószavában a következőket állapítja meg:
Kučera társtalanul és visszhangtalanul kiáltja a pusztába a megtalált igazságot. Nincs tudomásunk róla, hogy eszmei követője lenne a cseh, a szlovák vagy éppen a román, szerb, horvát és ukrán történészek között.
A magyar olvasók is megismerhették gondolatait a Közép-Európa történetével foglalkozó könyve 2008-as magyar nyelvű kiadásának köszönhetően. A szerző képes tárgyilagosan szemlélni és elemezni a múltat, nem kímélve a kritikától a saját nemzetét sem. Teszi ezt annak érdekében, hogy Közép-Európa az igazi demokrácia, a kölcsönös együttműködés térségévé váljék. Ennek bemutatására ismét az előszót hívjuk segítségül:
A demokrácia egyik fő mércéjének mindenkor a kisebbségekhez való viszonyulást tartottam. A demokráciát csupán a pillanatnyi többség uralkodásaként értelmezni mindig áldatlan következményekkel járt. Éppen ebből az álláspontból kiindulva nagyon veszélyesnek tartottam a közép-európai régióban a tisztán nemzeti államok elérésére irányuló igyekezetet, melynek azonban történelmi hagyománya van.
A szerző véleménye szerint a kisebbségek felé irányuló megromlott viszony a fő oka annak, hogy a közép-európai régió mai államainak többsége nem képes valóban gyümölcsöző közép-európai együttműködésre. Sajnálatos módon a közép-európai nemzeti államok közti kölcsönös viszonyt a mai napig az első és a második világháború utáni történések fertőzték meg. A tanulságokat levonva Kučera megkísérli felvázolni az új alapokat, melyekre az érintett országok kölcsönös viszonyát lehetne helyezni. Ezekből az egyik legfontosabb az a megállapítás, hogy
a demokratikus átalakulás nem épülhet hazugságra.
„Éppen úgy, ahogy vissza kell utasítanunk, ha valamely magyar történész Ausztria-Magyarország szétesésének bűnét teljes egészében a csehekre hárítsa, meg kell próbálnunk meghatározni a magyarok konkrét bűnrészességét is a Monarchia bukásában, másfelől el kell ismernünk azt, hogy nekünk is részünk van a magyar nemzet tragédiáinak sorában, amelyek a mai napig tartanak.”
***
Rudolf Kučera Prágában született 1947-ben. A Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán filozófiát és történelmet tanult. Már fiatalon tagja lett a Csehszlovák Tudományos Akadémiának, 1978-ban azonban a Charta ’77 mozgalomban való részvétele miatt eltávolították, ezután 11 évig építőmunkásként dolgozott és csak a bársonyos forradalom után térhetett vissza. Közben létrehozta Cseh- és Morvaország Páneurópai Unióját, melynek ma is elnöke. Megalapította és szerkeszti a Střední Evropa (Közép-Európa) című folyóiratot. 1991-ben konferenciát szervezett a kommunizmus bűneinek feltárására. 1993 után a Károly Egyetem Társadalomtudományi Karán megalapította a politológiai tanszéket. A Csehországi Egyetemek Tanácsának elnökhelyettese, valamint az elüldözöttek Berlinben működő dokumentációs központjának (Zentrum gegen Vertreibungen) tudományos tanácsosa. Fellépett a Beneš-dekrétumok felülvizsgálatáért.
***
Az elhunyt tiszteletére a bencés apátság perjele, Prokop Siostrzonek OSB celebrálta a misét. A család nevében Adam Drda, a J. E. Purkynĕ Egyetem Bölcsészkarának dékánja, Michaela Hrubá professzor, a kollégák, barátok részéről Daniel Kroupa volt szenátor és Berndt Posselt, a német Páneurópa Mozgalom elnöke, volt CSU-s európai parlamenti képviselő búcsúztatta Rudolf Kučerát.
(Felvidék.ma/becsinaplo.eu)
