A néphagyomány úgy tartja, ahol 19-én Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, ott február 24-én Mátyás töri meg a tél uralmát. De vajon kit tisztelhetünk a tél uralmát megtörő Mátyás alakjában?
A Lévi nemzetségéből, Betlehemből származó Mátyás tudós ember volt. Jézus tanítványai közé tartozott, követte őt egészen mennybevétele napjáig. Krisztus feltámadása után a tanítványok szűkebb köréből őt választották maguk közé az apostolok a hűtlen Júdás helyére, hogy az Úrtól rendelt tizenkettes szám ismét teljessé váljék.
Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Életéről több legenda, továbbá az András és Mátyás cselekedetei című apokrif írás is tudósít. Az Érdy kódexben és a Debreceni kódexben is olvashatunk róla. Mátyás apostol vértanúságot szenvedett Krisztusért; a hagyomány szerint nyakazó bárd oltotta ki életét. Ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok védőszentjüknek. Önálló középkori ábrázolását nem ismerjük, de az apostolok oltárán szerepel.
Attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. Az ácsokon és a mészárosokon kívül a halászok is védőszentjükként tisztelik. Mátyás apostol ereklyéinek egy részét Szent Ilona császárné Rómába, másik részét Trierbe vitette. Róma a XI. századtól ünnepelte Mátyás napját február 24-én. E jeles nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep.
A szent magyarországi kultuszának az Árpád-korban még nincs nyoma, ünnepnapja okleveleken a XIV. században szerepel először, keltezésként. Itteni tiszteletének kialakulása a középkori aacheni magyar zarándoklatokkal függ össze. A zarándokok mindig útba ejtették Trier városát, hogy megtekintsék Mátyás ereklyéit, és hazatérve terjesztették Szent Mátyás tiszteletét.
A szent és a név magyarországi népszerűségét Mátyás király is nagyban növelte. A szentek nevei mindig is kedveltek voltak, hiszen a kisgyermekek nem kaphattak pogány nevet. Azt a keresztény nevet adták nekik, amelyik szentnek születésük napján épp az ünnepe volt: így vált a gyermek védőszentjévé. Hunyadi Mátyás e napra virradóra született, és az akkori szokás szerint ezért kapta a Mátyás nevet.
Mátyás apostol vértanúságának eszköze és ikonográfiai jelvénye a szekerce. A nép képzelete a szent ünnepe és a közeledő tavasz között kapcsolatot teremtett, mintegy az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát.
Sok népi hiedelem és szokás fűződik nevéhez és ünnepnapjához. Úgy tartották, hogy „ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál”. Csíkszentmártonban az a tréfás hiedelem járja, ha nem indul meg a jégzajlás, akkor Mátyás a jégtörő csákányát pár hétre éleztetni adta. A néphagyomány szerint Mátyás a szűrének ujjából ereszti ki a pacsirtákat, s ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekelhessenek. A halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép Mátyás csukájának nevezi, mely egész évre bő halfogást ígér.
A Mátyás-napi időjárás alapján következtettek az éves termésre, s a tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást. Egyes vidékeken úgy tartják, a Mátyás-napkor kikelő kiscsirke verekedős lesz. Ha Mátyáskor esik, akkor a jég elveri majd a termést, a szőlő savanyú lesz.
Mivel február 24-e szökőnap ( nem február 29-e), szökőévben Mátyás-ugrással kell számolni, azaz Mátyás napja 25-ére esik. A Mátyás név egyébként azt jelenti, hogy Isten ajándéka, míg a görögöknél Dorottya neve jelenti ugyanezt.
