A 171 évvel ezelőtti 1848-as eseményekre való megemlékezések sorozatának egyik kezdő epizódja március 3-án Pozsonypüspökin zajlott. Immár a hagyományoknak megfelelően a délelőtt tizenegy órától kezdődő szentmise keretében emlékeztek meg Kucsera József lengyel honvédről, valamint a forradalom és szabadságharc többi hősi halált halt áldozatáról a felújított Szent Miklós-plébániatemplomban.
A misét Vadkerti József esperesplébános és Starostka Szaniszló lengyel származású atya mutatta be magyar nyelven.
Szaniszló atya szentbeszédében a szabadság fogalmáról elmélkedett. Elmondta: nagyon fontos ez a fogalom, sokat beszélünk róla, ezért olykor már talán kissé elcsépeltnek tűnik.
Az elmúlt három évszázad során nem volt olyan időszak népünk, népeink történetében, hogy ne folyt volna harc, csata a szabadság kivívásáért.
Ilyen volt az 1703-1711-es, Rákóczi vezette szabadságharc, a következő évszázadban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, a 20. században pedig az 1956-os.
Ma kicsit más a szabadság fogalma, értelme, nem olyan körülmények között élünk, mint elődeink. Azonban most is hősiesen ki kell állnunk szabadságunk mellett. Az Istentől kapott szabadság, a szabad akarat lehetőségével helyesen, nemesen kell bánnunk. A tőle kiárasztott szabadságot kell továbbadnunk, sugároznunk embertársaink felé.
A mise után az emlékezők átvonultak a temetőbe, ahol folytatódott az emlékezés. A püspöki iskola tanulója tolmácsolásában Petőfit idéző vers csendült fel Várnai Zsenitől. Jégh Izabella a Csemadok nevében is üdvözölte a megemlékezés résztvevőit, külön köszöntve a meghívott vendégeket: Szelepcsényi Sándor tiszteletbeli Csemadok-vezetőt, az emlékezés ünnepi szónokát; a lengyel Szaniszló atyát, az ünnepi mise szónokát; Pék Zoltánt, a városrész polgármesterét; Mészáros Alajos volt svédországi nagykövetet, docenst; a Magyar örökség-díjas Takács Andrást; Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége részéről Vida Csaba ezredest; Bereck Oszkárt, Albár község polgármesterét, a koránál fogva részt venni nem tudó, ám lélekben velünk lévő Foglszinger Margit nénit, Kucsera József honvéd leszármazottját; a pozsonyi Lengyel Intézet vezető-igazgatóját és a többi megjelentet.
Szelepcsényi Sándor emlékező beszédében elmondta: Kucsera József lengyel honvéd, akinek sírját hamarosan megkoszorúzzuk, s az emléke előtt fejet hajtunk, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során Pozsony környékén esett el, de nemcsak rá, hanem a többi elesett, hősi halált halt társaira is emlékezünk e napon.
Történelmünk során sok közös szál kapcsolt össze lengyel testvéreinkkel, s a lengyel–magyar barátság tudata, története mindmáig mindkét nemzetet egyaránt lelkesíti. Ha ezt hallja egy magyartól egy lengyel, avagy fordítva, egyből a
„lengyel, magyar két jó barát, együtt emel kardot, kupát”, vagy másik verzió szerint „együtt harcol, s issza borát” szállóigévé vált idézet jut eszébe.
A megemlékező beszédet követően mintegy félszázan átvonultak Kucsera József sírjához, ahol a Honfoglalás című műből jól ismert Kell még egy szó kezdetű ének felcsendülése után elhelyezték az emlékezés virágait.
