Nem tartom igazi ünnepnek a nőnapot. Jelentőségét alaposan lezüllesztették a szocializmus építésének fénykorában. Amikor minden munkahelyen kötelező volt megünnepelni március 8-át, a nemzetközi nőnapot. Így volt ez akkori munkahelyemen is, ahol a férfiak talán a nőknél is jobban várták ezt a züllésre, evés-ivásra jó alkalmat kínáló rendezvényt.
Emlékszem, az (elvtárs)nőket méltató és dicsérő szokványos, üres szólamoktól csöpögő ünnepi szónoklatok, valamint a munkatársnőinknek átadott egy szál virág, leggyakrabban piros (vörös?) szegfű (a kommunizmus zászlajának színére utalva) átnyújtása után kezdetét vette a késő estébe nyúló evés-ivás.
Mit mondjak, sok munkatársnőnk, az oly előszeretettel hangoztatott női egyenjogúság jegyében és szellemében, utólag is dicséretükre legyen mondva, versenyt ivott velünk, férfiakkal. Általánosságban, és nagyon leegyszerűsítve ilyenek voltak ezek az évről évre egyforma forgatókönyv szerint megtartott nőnapi ünnepségek.
Elhiszem, hogy nehéz szabadulni ettől a szocializmus évtizedei alatt beidegződött, kommunista ihletésű hagyománytól. Megfigyeltem, hogy szűkebb pátriám szlovák nyelvű hetilapjában évről évre március 8-a táján megjelennek egyes politikai pártok és zömében nőket foglalkoztató cégek nőnapi köszöntői, fizetett reklám formájában. Eddig jobbára csak a SMER-SD jeleskedett Fico pártelnök fényképével illusztrálva a nők köszöntésében, de amint a lap március 7-én megjelent, ez évi 10. számában láttam, idén a SaS meg a Most-Híd is beállt a köszöntők sorába. Nincs is ezzel semmi bajom, egészen pontosan, csak az együttműködés pártjának nőnapi jókívánságán akadtam ki némileg. Mármint nem a negyedoldalnyi helyet elfoglaló „8. MAREC MDŽ“ címet viselő szlovák nyelvű politikai reklám tartalmán, hanem a kétnyelvűség hiányán. A reklám megrendelőjének, a Most-Híd járási illetékesének egyfelől tudnia kellett volna, hogy az adott térségben a magyarság nemzetiségi aránya megközelíti a 30 százalékot, másfelől pedig azt, hogy a szóban forgó lapot magyar nyelvű hetilap híján sok magyar ajkú, a párttal szimpatizáló, köztük számos Bugár-rajongó hölgy is olvassa. Rájuk nem gondoltak? Nemde megérdemelték volna, hogy szeretett pártjuk és vezérük a nőnap alkalmából magyar nyelven (is) köszöntse őket?! Ráadásul a lap szívesen helyet ad kétnyelvű hirdetéseknek, reklámoknak is. Vagy ezt sem tudta az illetékes „mostos“ funkcionárius?
Felvidék Ma, /Concordia/
