A rimaszombati városi képviselő-testület doyenje, évtizedekig volt a Városi Művelődési Központ igazgatója, alapítója volt a Rimavan folklórcsoportnak, 51 éve vezeti a VK Slovan női I. ligás röplabdacsapatot. Miután tavaly súlyos betegség után elhunyt a felesége, úgy döntött, hogy kiszáll a közéletből, de a Rima-lakótelepen élő polgártársai rábeszélték, vállaljon még egy időszakot. Mint mondja, nem lesz könnyű túlélni ezt a négy évet, de amíg a polgártársai érdekét képviselheti, addig folytatja. Štefan Baláž-zsal a kezdetekről, a közelmúltról, az 1968-as és 1989-es eseményekről és a jelenlegi állapotokról is beszélgettünk.
Sátorostól Rimaszombatig
Sátorosról Ragyolc érintésével került Rimaszombatba. Nagyapja megjárta Amerikát is, majd hazatért és több kocsmát is működtetett Sátoroson, Rapon és Losoncon. Szülei sokad magukkal együtt Gyetva környékéről telepedtek le Sátoroson (így maga Baláž is kitűnően beszél magyarul), amely Csehszlovákia megalakulása után jött létre telepes faluként. A településen szén- és kőbánya is működött, így az apja és testvérei a helyi bányában kaptak munkát. Igaz, ő és a testvérei már messze kerültek a bányászattól, egyik bátyja erdész, a másik közgazdász lett, míg az öccse pincér.
Már gyerekkorában életre szóló barátságot kötött a kultúrával és a sporttal,
hisz a helyi futballpályán rúgták a bőrt, a bányászok pedig röplabdáztak, míg otthon, főleg a tollfosztóban és a kukoricafosztások alkalmával nagyon sokat énekeltek.
Anyja igazi nótafa volt, két bátyja pedig harmonikázott, így nem volt véletlen, hogy Štefan is örökölte ezt a génjeiben, s egész életét összekötötte a népi kultúrával. Az alapiskola utolsó három osztályát Ragyolcon fejezte be, majd 1960-ban Rimaszombatban érettségizett a gazdasági középiskolában, s innen a dohánygyárba került.
Ő sem úszhatta meg az akkor kötelező kétéves katonai szolgálatot, igaz, nem Csehországban, hanem Alsókubinban, viszont két hónapot rá kellett húznia, mivel az a kubai válság idejére esett. A katonaság után viszonylag szabadabb évek következtek, már a prágai tavasz előszelei fújdogálnak, s Baláž aktívan kivette részét az ifjúsági mozgalomból, s az akkori SzISz (Szocialista Ifjúsági Szövetség) titkáraként, majd járási elnökeként tevékenykedett.
Mivel 1968-ban több alkalommal is szót emelt a szovjet katonák bevonulása miatt, 1970-ben felmentették a SzISz járási elnöki posztjáról, de előbb a nemrég elhunyt Hank Árpád segített, aki a Népművelési Intézet (Osveta) munkatársként alkalmazta, majd Lenner Egon, aki kinevezte őt a kultúrház igazgatójának. Štefan Baláž közben távúton elvégezte a jogi egyetemet is.
Amikor átvette a kultúrház igazgatását, az még a jelenlegi Közművelődési Intézet épületében szorongott, de már elkezdték építeni a művelődési központ új épületét, amelynek a felhúzása 15 évig tartott.
Baláž hosszasan mesél arról, milyen csatákat kellett megvívnia a pártfunkcionáriusokkal s az építőkkel, míg a központ elnyerte a végleges alakját, amelyet 1986 júniusában egyhetes ünnepségsorozat keretében adtak át.
VK Slovan és a Rimavan
De ezek a szorgos évek sem teltek el a vesszőparipái nélkül, 1968-ban megalapította a Slovan sportklubon belül a női röplabdacsapatot, amely immár 35 éve megszakítás nélkül tagja az I. ligának. Egy kötelező Rysy-túra után jött létre az első csapat, ugyanis a túra alkalmából megrendezett tornán az egyik rimaszombati középiskola diáklányai egy hálót, 12 mezt és két labdát nyertek. A VK Slovan három alkalommal eljutott egészen a feljutás küszöbéig, de az extraliga máig csak vágyálom maradt. Hosszú évekig az edzői feladatokat is ellátta,
ma már csak klubelnökként futkos szponzorok után, amely egyre nehezebb feladat.
Még szerencse, hogy 12 éve Miroslav Juríček, a gernyőpusztai szövetkezet elnöke fantáziát látott a csapatban, s azóta is lelkesen támogatja őket.
A helyzetük így sem könnyű, ma már közel sincs meg az a tűz a lányokban, mint mondjuk 15-20 évvel ezelőtt. Az idén alig van ki a csapat létszáma, nem egy alkalommal még tartalékot se tudtak bevetni, s bizony nagyon sok meccsen a már 47 éves Zora Megelová tartja a lelket a csapatban.
VK Slovan női I. ligás röplabdacsapatával (Fotó: Gecse Attila)
„Még gondolkozunk rajta, hogy benevezzünk-e a jövő évi bajnokságba, vagy csak maradnak az ifjúsági csapatok” – mondja nagy-nagy fájdalommal a hangjában Baláž, de természetesen beneveztek. A hétvégén rendezték meg a már hagyományos felkészítő tornát az új bajnoki idényre, amelyet megnyertek ugyan a zólyomiak és az eperjesiek előtt (a miskolci klub betegség miatt végül lemondta a részvételt), de mindössze a minimális létszám, hat játékos állt id. Alena Kudlíková edző rendelkezésre, s nagyon nehéz lesz így abszolválni egy egész szezont.
1970-ben alapította meg a Rimavan folklórcsoportot is, mégpedig Ladislav Zákalickýval közösen, aki Breznóbányán a Mostár folklórcsoportot vezette, de mivel Rimaszombatban dolgozott, összefogtak, így jött létre a mai napig működő folklórcsoport, amelynek nagyon sokáig a koreográfusa is volt, s még manapság is gyakran benéz hozzájuk.
Ahogy hosszú évekig készítette fel a régió diákságát a próbabálokra is. Mintegy 23 ezer diákot tanított meg a társastáncok alapjaira Rimaszombatban és a környékén – mondja lelkesen, s azt is megtudjuk tőle, mindezek mellett a legbüszkébb a Városi Galéria és a Turisztikai Információs Központ megalapítására. 1992-ben nem kis része volt abban, hogy Kamenár Éva közreműködésével Rimaszombatba került az országos szavalóverseny, amely immár 28 éve a Kárpát-medence egyik legnagyobb rendezvénye. Munkáját több neves kulturális díjjal (Gabriel Lichard és Juraj Fándly-díj, Városdíj) is elismerték.
Mindig is érdekelte a közélet
Bár egy percig sem unatkozott az eltelt évtizedek alatt, a rengeteg munkája mellett mindig aktívan érdeklődött a város és az itt élők ügyes-bajos dolgai iránt is. Még a művelődési központ igazgatójaként lett városi képviselő, s már az ötödik mandátumát tölti. De közben volt a Városi Hivatal szociális osztályának a vezetője, a mai napig érzékenyen érinti az itt élők szociális helyzete, a romák problémái, s képviselőként is ezekre helyezi a hangsúlyt. „Ötven éve lakom ugyanazon a helyen, az ott élők megbíznak bennem, ezért is tudtak rábeszélni, hogy még mindig vállaljak egy ciklust a városi képviselő-testületben” – mondja, pedig az elmúlt évek ugyancsak megviselték. Hosszú, súlyos betegség után meghalt a felesége, s mivel ügyvéd lánya Pozsonyban él, egyedül maradt. „A lányom másodmagával ügyvédi irodát vezet a fővárosban, nagyon jó a kapcsolatunk, csak egyetlen bánatom van, hogy mindig nincs unokám” – mondja Baláž, aki nagyon szurkol a fiataloknak a képviselő-testületben, de azt is hozzáteszi, hogy
eljött az ideje, hogy megtalálják a közös nevezőt a polgármesterrel, mert csak együtt lehet eredményeket elérni.
„Sok dologban előttünk járnak már, okos, művelt emberek, de meg kell tanulniuk, hogy nem lehet estéről reggelre felfordítani a világot. Be kell fejeznünk mindazt, amit már elkezdtünk, de már most ki kell dolgozni a következő évek prioritásait. Azt is megértem, hogy mindenki a maga üzleteit tartja szem előtt, de nem szabad elfelednünk, hogy nekünk az itt élő több mint húszezer embernek az érdekeit kell, hogy a szívünkön viseljük” – mondja Baláž, aki szerint az emberek többségét a kis, de biztos dolgok érdeklik, így a járdák, utak, zöldövezet, parkolóhelyek megléte, s mint hozzáteszi, Šimko József polgármester tisztában van ezekkel az igényekkel, s józan paraszti ésszel a lehető legolcsóbban és záros határidőn belül megvalósította azt, amit elődei hosszú évek alatt sem. „Még egyszer hangsúlyozom, sürgősen meg kell találnunk a közös hangot, s mindent meg kell tennünk azért, hogy a fiatalok jól érezzék magukat Rimaszombatban, s eszük ágában se legyen elmenni, de ha elmennek is továbbtanulni, akkor is hazatérjenek.”
