Ez a lapszám a Fény jegyében született, mely a Húsvét misztériumát érintően is – fölöttébb elgondolkodtató írásokon keresztül – az emberi lélek belső tájaira, a tudat és öntudat Fényvilágának Ős-örök emlékhelyeire invitálja a világ zűrzavarában önmaga helyét kereső Olvasót, Aki immáron mindenben és mindenhol az eredeti Fényt keresi, miután eljutott tudati fejlődésének ama pontjára, ahol megfogalmazza önmagában és keresi is buzgón a válaszokat az alábbi sors-kérdésekre: Honnan jövök? Milyen feladattal érkeztem a földre? Ki vagyok tulajdonképpen? És hová visz innen tovább az utam?
Weöres Sándor Tíz erkély című versidézetével hangolódunk rá e különös témára, minekutána odaadó hálával, egy gyermeket váró nő hasában a születés utáni élet-reménységről elmélkedő két baba párbeszédével köszöntjük Anyáinkat.
Mulandóból az örökbe, avagy ahogyan hamvából a főnixmadár új életre kél – ez a lényege Héty Péter írásának, amelyben a Názáreti Jézus tanítása alapján elemzi a húsvét szakrális lényegiségét. Majoros József is ebben a témában buzdít bennünket a Világosságban ébredésre… A faluközösség emberei pedig az Ankétunkban nyilatkoznak a húsvét ünnepének nékik szóló jelentőségéről.
S hogy még mindig a Fénynél időzzünk, a Jön Nibiru népszerű rovatunkban ezúttal Az Európát is fenyegető ébredő Napunkkal és az elközelgő további hatalmas napkitörések, s a döbbenetes méreteket öltő ózonveszteség várható következményeivel foglalkozunk.
A Nap az élet és az egészség forrása. Ezt tudjuk mindannyian. Arról viszont még kevesen értesültek, hogy a citromban rejlő gyógyító nap-erő-eszencia tízezerszer erősebb, mint a kemoterápia! – hirdeti egy profitorientáltságtól mentes hírforrás.
S amilyen szerepe van központi Csillagunknak a Naprendszerünket benépesítő ezerarcú éterikus-élet-megnyilvánulásokban, nos, édesanyanyelvünk is ehhez hasonló napközpontúságra tarthat igényt értelmünk-öntudatunk fejlődésében és kibontakozásában, aminek a megvallása fölöttébb időszerű-örömteliség lett napjainkban. Nyelvében él a nemzet címmel – s Vörösmarty Szózatának dallamos oktávjaival és égig zengő szenvedélyével – indítjuk útjára anyanyelvünk viszontagságos történetéről és egyedülálló csodájáról bizonyságot tevő sorozatunkat, most, a 2011-es népszámlálás előestéjén.
Kuchta József hadifogsági Naplója mellé „kérezkedett” egy újabb visszaemlékező, a 85 esztendős Szanyi Géza Uralon túlról szóló rövid de elgondolkodtató emlékiratával.
A fényképalbumunkba most is a falusi mikrovilág eseményzajlásából válogattunk. A megannyi lírai és szemet-lelket gyönyörködtető pillanatokat igyekeztünk megállítani , de legalábbis megragadni.
És nem utolsó sorban a Falunkba látogató Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola pedagógusainak nevében Nagy Attila igazgató küldd nékünk élménybeszámolót.
A Lucskai Hírmondó számai elérhetők a Felvidék.ma portálról.
Felvidék Ma, Korcsmáros László
