Megkezdődött a parlamentben a Munka Törvénykönyvének általános vitája. A módosító javaslatot a kormány nevében Jozef Mihál (SaS) munka-, szociális és családügyi miniszter terjesztette elő. Hangsúlyozta: a munkajog liberalizálása a munkahelyteremtésnek, a foglalkoztatás növelésének kedvez.
A vitában felszólaló képviselők azonban ezt kétségbe vonták. A kormányoldaliak, Ľudovít Kaník és Miroslav Beblavý (SDKÚ-DS) elsősorban azt rótták fel, nem elég merész a javaslat, túl sok benne a „szocializmus”, ami rontja a vállalkozói környezetet, túljogokat ad az alkalmazottaknak, drágává teszi a munkaerőt. Dicsérték a felmondási idő és a végkielégítés párhuzamosságának megszüntetését, kifogásolták viszont a kollektív egyeztetés fennmaradását. Kaník és Beblavý szerint kizárólag a munkáltatóra és a munkavállalóra kellene bízni, milyen munkavégzési feltételekben és milyen bérben képesek megállapodni, ebbe semmilyen munkavállalói érdekképviseletnek nem lenne szabad belebeszélnie. A minimálbér teljes eltörlését hiányolták az előterjesztésből, a megfogalmazottnál nagyobb munkavégeztetési szabadságot annak függvényében, hogy a vállalkozónak mikor, mire van szüksége.
Az ellenzéki oldal, amely ezúttal több felszólalót adott a vitába, a Szlovákia által ratifikált szociális és munkajogi nemzetközi egyezményekre hivatkozva kifogásolta, hogy a kormány egyoldalúan, a munkavállalók terhére rontja a munkavégzés feltételeit. A heti túlórakeret újbóli felemelése, az évi 150, térítés nélkül elrendelhető túlóra, a minimális tarifabérek eltörlése, a szabadság kizárólag a munkáltató igényei szerinti kiadása mellett azt is kifogásolta, a végkielégítés és a felmondási idő párhuzamosságának eltörlésével megvonja a kormány a lehetőséget a munkáját elvesztő személytől, hogy esetleg átképzésre jelentkezzen, s annak költségeit meg tudja téríteni. A módosítás azáltal, hogy munkahely megszüntetésével bocsát el embereket, de lehetővé teszi ezen munkahelyek azonnali visszaállítását, ténylegesen nem teremt új munkahelyet, legfeljebb az állam felé mutathatja ki úgy. mintha ezt tette volna. Branislav Ondruš (Smer-SD) többször felrótta: nincs a törvényben olyan kitétel, amely a kényszervállalkozások számát csökkentené. Viera Tomanová volt miniszter több alkalommal idézte az EU munkajogi szabályait, melyek kötelezőek minden tagországra nézve, és saját tapasztalatából mondta el, korábban milyen gyakorlatot kellett az uniós, vagy az ENSZ munkaügyi egyezményei szerint megváltoztatni.
A vita ezúttal tárgyilagos volt. A liberálisok a saját ideológiai alapállásukból közelítették meg a kérdést, a szocialisták a baloldali értékek mentén. Még arról is folyt eszmecsere, a magántulajdont birtokló személynek van-e kötelessége a társadalom iránt. Nos, az SaS egyik képviselője kijelentette: a vagyonos ember egyetlen kötelessége, hogy vagyonát minél hatékonyabban működtesse és gyarapítsa, amivel az ellenzéki oldalon többen azért szálltak vitába, mert úgy gondolták: ennek a hatékony működtetésnek is kell, hogy keretei legyenek.
A legmeglepőbb hozzászólása Ondrej Dostálnak (Most-Híd/OKS) volt. Egyrészt: megdicsérte a kulturált vitát, másrészt kifejtette: ha rajta múlna, eltörölné a Munka Törvénykönyvét, s mindent a két félre, a munkáltatóra és a munkavállalóra hagyna. Szerinte a dolgok ekkor mennének a legjobban. Ez a megnyilvánulás kissé kilógott a liberális-baloldali eszmei vitából, de csak azért, mert egy polgári konzervatív politikus ajánlotta az ultraliberális megoldást.
A törvény sorsáról holnap döntenek a honatyák.
