Van ilyen? – kérdezhetnénk, hiszen a fiatalok a bulizást már nagyon korán elkezdik, ami nem is baj. A bálozás egy olyan hagyomány, melyet évszázadok óta továbbadnak, átörökítenek az utódokra a nemzedékek, s óvodáskortól a nyugdíjaskor végéig élvezik azt kicsik és nagyok.
Farsang van, mely mindig a bálok ideje volt. Talán nincs is olyan település, ahol ne báloznának, szórakoznának, legalább farsang idején. Az egyik legjobb és legkedveltebb közösségi összejövetelnek számít.
Viszont annál ritkább, hogy közel száz éve bevezetett szokást vigyenek tovább az egymást követő nemzedékek, persze a kornak megfelelő formában.
Köbölkúton erre is van példa, ahol az első farsangi hétvégén a Csemadok alapszervezete ismét megszervezte a hagyományos leánybált.
Mint az elnöknőtől megtudtam, ezt a bált az 1930-as években kezdték „divatba hozni”, s évtizedekig a helyi sportszervezet rendezte. Annak megszűnése óta, két éve a Csemadok helyi szervezete ápolja ezt a szép hagyományt.
A szervezők azokat a lányokat szólítják meg, akik még nem vettek részt hagyományos értelemben vett bálon, vagyis a tizenéveseket, a 16-20 éves korosztályt.
Idén tíz leány jelentkezett, akik menyasszonyi ruhában táncolják el a nyitótáncot, a Kék Duna keringőt. Szintén a régi hagyomány része, hogy a bálon jelen vannak a szülők is, s a kölcsönzött menyasszonyi ruhát az anyukák segítenek felölteni.
A lányok a nyitótánc után az édesapjukkal táncolják az első táncot. Éjfél előtt pedig következik a hölgyválasz, amikor a lányok kérik fel a partnerüket, aki elkísérte őket életük első báljára.
Mindez, mint egykor, bizonyos eleganciát is megkövetel, s ugyanakkor nosztalgiát kelt a szülők és idősebbek körében, s persze az illem is teret kér magának ebben az ünnepélyes közegben.
Mocskos Éva, a Csemadok helyi szervezetének elnöknője elmondta, hogy idén is nagy sikerrel zárult a bál, mindenki jól érezte magát, nemcsak a jó zenének köszönhetően (Bonita zenekar), hanem a kellemes társaság, a közösségi együttlét is emlékezetessé teszi a fiatalok első bálját.
