A hét folyamán Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke körlevelet adott ki, melyben a koronavírus-járványra reagált. Az alábbiakban teljes terjedelemben olvashatják a püspök úr körlevelét.
Kedves Testvérek a Jézus Krisztusban! Még néhány héttel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy lehetőségeink beszűkülnek és elképzeléseinket, terveinket a személyes életünkre, családunkra és gyülekezeteinkben, egyházunkban végzett szolgálatunkra nézve nem tudjuk majd megvalósítani. A járvány terjedése miatti korlátozások félelmet keltenek mindenkiben. Annyira megszoktuk, hogy szabadon utazhatunk, a szabad kereskedelem lehetővé tette, hogy sok mindent megvásárolhatunk (ha tehetjük!), s már-már úgy érezhettük, hogy uralhatjuk ezt a világot.
A most kialakult helyzetben, amikor életvitelünkben drasztikus változásokra került sor, mindannyian feltesszük a kérdést magunknak: Mi most a teendő?
A körülöttünk zajló események, az óvintézkedések, a vírus elleni védekezés közepette nem lehetünk tétlenek. Munkálkodnunk kell lelki és fizikai téren egyaránt.
Örvendetes az, hogy nagyon sok gyülekezetben elindult az istentiszteletek online-közvetítése, megjelennek igemagyarázatok a Facebook-on és a honlapokon. Egyházunk honlapján (www.reformata.sk) megtalálhatók azok a linkek, amelyeken istentiszteletek, igemagyarázatok hallhatók és láthatók. Ugyanitt minden héten, szerdán és vasárnap egy-egy lelkipásztor testvérünk igei megszólalása található. Tervben van istentisztelet közvetítése a Pátria rádióban, s a Duna TV úgyszintén sugároz istentiszteleteket. Értesítsük erről gyülekezeteink tagjait!
Mi is folyamatosan kérjük lelkipásztorainkat, hogy tolmácsoljanak igei üzenetet és biztatást gyülekezeteink felé.
Mindenkit arra buzdítok, hogy igyekezzünk tartani a kapcsolatot egymással: a lelkipásztorok, gondnokok, presbiterek a gyülekezetek tagjaival, de a gyülekezeti tagok is egymással a telefont és a virtuális hálózati rendszert kihasználva. Fizikai értelemben igyekezzünk segíteni azokon – főként a magukra maradt, idős testvérekre gondolok – akik ilyen helyzetben egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán hagyhatják el otthonaikat.
Legyünk bátrak hitünkben és nyújtsunk feléjük segítő kezet bevásárlás, gyógyszerkiváltás, egyéb halaszthatatlan ügyek intézése terén.
Egyházunk Zsinati Tanácsa elektronikus ülése alkalmával határozatban rögzítette azokat a fontos szabályozásokat, amelyek ebben a válságos időszakban lehetővé teszik a helyzetnek megfelelő lépéseket és egyházi életünk igazgatását. Ezt a határozatot minden lelkészi hivatal megkapta, de olvasható egyházunk honlapján is.
Amit viszont nem spórolhatunk meg magunknak, sőt, felettébb szükséges megtennünk:
tartsunk önvizsgálatot, bűnbánatot, és kérjük Isten kegyelmét és segedelmét életünkre és embertársaink életére.
Nem történik semmi véletlenül, Istennek mindennel célja van! Most megállított minket és lehetőséget ad életünk átgondolására. Tegyük meg azt a lépést, hogy igéjére figyelve megvizsgáljuk magunkat: Kedves-e Isten előtt az életfolytatásom? Képes vagyok-e megállni őszintén előtte naponként, vagy a mindennapi futásomban csak perceket adok neki a nap 24 órájából? Az Isten rendeléseit és törvényeit meghatározónak fogadom-e el életemre és szeretteim életére nézve, vagy a világ fiaival együtt semmit sem jelent számomra? Kész vagyok-e ezeken változtatni és az Isten Igéjét életünk vezérfonalának tekinteni?
Ezt a kapott, nyugalmasabb időt használjuk ki arra is, hogy otthon, együtt szeretteinkkel beszéljünk meg sok mindent, amire eddig nem volt idő. Elevenítsük fel életünk rendkívüli eseményeit. Foglalkozzunk többet gyermekeinkkel! Végezzünk el olyan otthoni feladatokat, amelyeket eddig halogattunk.
Mindezek mellett legyen feltétlen bizodalmunk afelől, hogy Isten hű az ígéreteihez, s nem hagyott magunkra most sem minket, hanem ígéri: „… én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20). Hisszük, hogy megoldást fog adni ebben a helyzetben is. Legyen bennünk élő ez a bizalom, erősítsük meg kezeinket és lábainkat, mert hű az, aki az ígéretet tette.
„Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében.” (Zsolt. 130,5)
