A böjti időszak végén az ünnepi asztalra finomabbnál finomabb étkek kerülnek. Nem hiányozhat az asztalról a sonka, a főtt tojás, s a finom kalács. Mindennek régi hagyományai vannak. Honnan erednek ezek az étkezési szokásaink? Az alábbiakban a húsvéti palóc konyhában nézzük körül.
A munkás hétköznapok visszafogottabb étkezésénél jóval bőségesebb volt a menü az ünnepnapok alkalmával. Ez alól nem volt kivétel a húsvét sem.
A húsvétkor véget érő nagyböjt idején a húsvétvasárnapi misén megszentelték az ételeket.
Ez részben azért tették, hogy a nagyböjti időszak után ne ártson meg a bőséges étkezés.
Húsvétvasárnap az asztalra kerülő sonkát, szalonnát, tojást, valamint a kalácsot szentelték meg a palóc vidékeken. Emellett festett tojást, bort és tormát is vittek egyes helyeken a templomba.
A megszentelt étkeket aztán reggelire fogyasztották el, más helyeken délig még böjtöltek. Az étkek mellett a víz szentelésére is sor kerül a húsvéti ünnepkörben. Nagyszombaton szenteltek vizet a templomban. Az Ipoly menti háziasszonyok aztán ezzel a vízzel maguk szentelték meg húsvétvasárnap az otthoni ételeket. Ugyanakkor húsvétvasárnap szokás volt inni is a szenteltvízből.
Az ünnepi asztalra kerülő ételeknek szimbolikus jelentősége volt. Mint tudjuk, a tojás az újjászületés jelképe. A vörösre, pirosra festett tojás Jézus feltámadására utal. A torma az egészséget jelképezi. Aki tormát eszik, olyan egészséges lesz, mint a torma – mondták egykoron.
A tojás egyes településeken az összetartozást is jelképezte. Honton például a gazdasszony reggel megpucolt egy piros tojást s annyi szeletre vágta azt, ahány tagja volt a családnak. Mint mondták: ha valamelyikük eltévedne, emlékezzen, kivel evett piros tojást húsvétkor, és találja meg a helyes utat.
Palóc vidéken egykoron húsvétvasárnap ebédre szokás volt kocsonyát készíteni, mellé pedig süteményeket tálaltak fel. Módosabb helyeken bárány került az asztalra, különféle módon elkészítve. Az ünnepi menüt a háziasszonyok nagyszombat napján főzték, illetve sütötték meg, mivel húsvétvasárnap nem dolgoztak, s nem is főztek.
Az édességek közül a húsvéti kalács, vagy márványkalács sütése volt divatban. A karácsonyi ünnepkör népszokásához hasonlóan a húsvéti kalács morzsáinak is nagy jelentőséget tulajdonítottak.
A márványkalács morzsáit a baromfiudvar kis jószágai közé szórták, hogy egészségesek legyenek. Emellett a zöldségeskertbe is szórtak a húsvéti kalácsmorzsából, mintegy jelezve, hogy ne legyen a termés férges.
Valaha nagy előkészületek folytak húsvéthétfőre is. A locsolkodók számára megterített asztalra már előző este kitették az étkeket.
Az ünnepi asztalra ilyenkor sonka, torma, tojás, főtt kolbász került. Az édességek közül különféle töltelékkel töltött kalácsok, valamint papmuszka került az asztalra.
A vendégségbe jött locsolókat a locsolkodás után a megterített asztalhoz ültették. A finom ételek és italok mellett a legtöbb helyen szokás volt ajándékot is adni a legényeknek. Ez sok helyen gyümölcs, nyuszit vagy bárányt formáló csokoládé, hímes tojás volt. Ám akad olyan palóc falu is, ahol kis tortákat kaptak a locsolók.
Végezetül álljon itt a fonott márványkalács receptje!
Hozzávalók: 1 kg liszt; 10 dkg margarin; 5 dkg élesztő; 1 liter tej; 10 dkg kristálycukor; 4 db tojás.
2 dl langyos tejben és 1 evőkanál cukorral felfuttatunk 5 dkg élesztőt. 1 kiló lisztet összemorzsolunk 10 dkg margarinnal és 1 evőkanál libazsírral. Beleütünk 3 egész tojást, hozzáadunk 2 evőkanál tejfölt,10 dkg kristálycukrot, 1 liter langyos tejet és a felfuttatott élesztőt. Puha tésztát gyúrunk belőle és kb. fél órán át pihenni hagyjuk. Amikor megkelt, 4 részre osztjuk, egy nagyobb és három kisebb darabra, majd megsodorjuk.
A három egyforma rudat összefonjuk, kizsírozott tepsi közepébe helyezzük és a nagyobb résszel körbekötjük. A tetejét megkenjük tojással, még 30 percet pihenni hagyjuk a tepsin, majd előmelegített sütőben, 170 fokon 40 perc alatt készre sütjük.
Felhasznált irodalom:
Lengyel Ágnes: Régi palóc konyha – Étkezési szokások, receptek
