A mai napon töltötte be 90. életévét Méry Katalin, aki hosszú éveken át szervezte a kulturális életet Magyarország volt miniszterelnöke, Bittó István falujában, Sárosfán. Kató néni Csallóköznádasdon született egy nagy, összetartó családban. Iskolába Csallóköznádasdon kezdett járni, majd Komáromba, az irgalmas nővérekhez került, utána a Polgári Leányiskola tanulója lett.
A Komáromban eltöltött évek meghatározóak voltak számára. Az iskola hagyományai, az osztályfőnöke, tanárai, a Nádor utca, az ünnepek, szentmisék a Szent András-templomban mind nagy hatást gyakoroltak rá.
Balettra járt, németül tanult, színházi előadásokban lépett fel. A leányiskola legjobb szavalója volt. A március 15-ei megemlékezések kihagyhatatlan szereplője.
A háború Komáromot is elérte, így a család visszaköltözött Csallóköznádasra. Mikor az itt élő magyarok visszakapták állampolgárságukat és újra megnyíltak a magyar iskolák, Nádszegen, Bodakon, majd Bakán kezdett tanítani. Férjhez ment, három lány és három fiú édesanyja. Sárosfára 1963-ban költöztek. Hamarosan bekapcsolódott a falu életébe. Először a gyerekei révén az iskola mellett működő szülői közösség munkájába,
majd társadalmi munkában a falu népkönyvtárát vezette.
A szakma szerint a jó könyvtárosnak megfelelő tudással, empátiával, türelemmel, pedagógiai és pszichológiai érzékkel, valamint jó kommunikációs képességekkel kell rendelkeznie, tájékoztatás nélkül nem engedheti ki a könyvtárból az olvasót.
Milyen könyvtáros is volt Méry Katalin? Teljes szakmai pályafutása a sárosfai könyvtárhoz kötődik. 1964-től 1985-ig meghatározó tagja a könyvtári műhelynek, 21 éven át vezette azt.
Már a könyvtárosi pálya kezdetén magával ragadta a szolgálat varázsa.
Precíz, nyugodt, segítőkész, barátságos és intelligens emberként ismerték meg a helyiek.
Nagyon egyszerű, nem hivalkodó emberként. Csendes, de barátságos természete, önzetlensége és emberszeretete példamutató volt. Megszólalásaiból mértékadó stílus, bölcsesség sugárzott, így nem csoda, hogy az olvasók könyvtári látogatásai számtalanszor órákba nyúltak.
Pályafutását küldetésként élte meg. A sárosfai könyvtár könyvanyagát lelkiismeretesen rendszerezte, nyilvántartotta és gondozta.
Rendszeres író-olvasó találkozókat szervezett, Sárosfán az akkori magyar nyelvű irodalom krémje – többek között Duba Gyula, Dobos László, Grendel Lajos és Mács József – is megfordult.
Célja volt, hogy megszerettesse az olvasást, rendszeres olvasóvá nevelje a gyerekeket. Abban az időben a helyiek és a környékbeliek élményszerűen olvastak nap mint nap, és ez a sárosfai könyvtár és Kató néni érdeme is volt. Hogy a kitűzött célt mennyire sikerült teljesítenie, a pályafutása alatt rendszeres olvasáshoz szokott több száz gyermek bizonyítja a legjobban.
Kató néni a könyv szeretetével nevelt, felnőttet és gyermeket egyaránt.
Családja és munkahelyi elfoglaltságai mellett olvasói estek, író-olvasó találkozók szervezője, a nőszövetség oszlopos tagja. Munkáját végig csendes elismerés kísérte.
Kató néni ma Somorján él lányával. Megrendült egészsége sajnos már nem teszi lehetővé, hogy a régi időkről meséljen. Munkája nyomát azonban a volt olvasókban és gyermekeikben is a mai napig megtaláljuk.
A cikk alapja az a méltatás, mely a Sárosfa önkormányzata által, 2016-ban neki ítélt díj átadásakor hangzott el.
