Egy hónap telt el az új Munkatörvénykönyve paragrafusainak életbelépése óta. A hatása lesújtó: az ígért tízezerből még egy munkahely sem létesült, csak az elbocsátások mennek gyorsabban.
Tömören ez jellemző az új Munkatörvénykönyve egyhónapos gyakorlatára. Egy ember sem tapasztalta, hogy összehangoltabb, vagy kiegyensúlyozottabb lenne a munkahelyi, vagy a családi élete. A szakszervezetek képviselői borúlátók azzal kapcsolatban is, hogy ez idővel változni fog, és a törvénytől várt munkavállalói kedvezmények felülkerekednek a munkaadóknak adott kedvezményeken. Azokból az előnyökből és kedvezményekből, amelyet Jozef Mihál munka- és szociális ügyi miniszter a törvénymódosítások jóváhagyása előtt a nyilvánosság előtt vizionált csak agyrém maradt. A munkások és alkalmazottak zöme csak a negatív hatásait érzékeli. „Az új Munkatörvénykönyve az ígért hatékony munkahelyteremtés helyett számunkra csak a rabszolgaság kifinomultabb formáját vezette be”, nyilatkozta Zoroslav Smolinský a Volkswagen pozsony-dévényújfalusi gyárának szakszervezeti vezetője. Hangsúlyozta, már nemzetközi szinten hangosan ki is mondják: a teljesítménynövelés érdekében a közép-európai gyáregységek munkásaira – köztük a szlovákiai munkásokra – nehezedő munkaadói nyomás már olyan óriási, hogy a munkások érdekeit semmibe veszik. Smolenský igazolta azt a sejtést, hogy az elbocsátási idő és a végkielégítések összevonhatóságával az elégedetlenkedő munkásoktól a munkaadó most gyorsabban tud megszabadulni. A miniszter által annyit dicsért alkalmazotti előnyök, mint például a túlórák összevonhatósága és kimeríthetősége az iskolai szünetekben, amikor a család együtt lehet. Vagy a szabadság átvitele a következő évre, amikor az jobban meg felel a munkásnak és családjával együtt több időt tölthet, mindazok a kedvezmények, amit számukra Jozef Mihál miniszter a munka új kódexében ígért, abból egy hónap után a valóság csak kiméra, azaz agyrém.
Felvidek.ma, dg