Prokopp Mária neve Pozsonytól Ágcsernyőig nem ismeretlen a felvidéki magyarság körében. A művészettörténész, egyetemi tanár az egyetemes magyarság és a békés együttélés szószólója volt mindig.
Sokan tudják, hogy napi szinten velünk él, aggódik a sorsunkért, megmaradásunkért, és kora ellenére optimista reményekkel telve ontja ötleteit, nyújtja segítő kezét felénk, akár egyházi berkekben, műépítészetben, kultúrában, legszebb történelmi műemlékeink védelmében szólal meg előadásaiban, szerte a honban otthon és a Felvidéken.
Ezek egyik legszebb példája, hogy 2017-ben Pogány Erzsikével együttműködésben Királyfiakarcsán megvalósult Rieger Tibor szobrászművész Magyarok Nagyasszonya című alkotása. Prokopp Mária mint a szoborbizottság védnöki testületének tagja segítette a mű megvalósítását.
Zsűritagként a hazai Kincskereső országos vetélkedőjét segítette több éven keresztül. Napjainkban is számtalan csoportot vezetett magyar történelmi helyekre, főleg a Szepesség legszebb tájaival, váraival, műemlékeivel ismertette meg az érdeklődőket, a történelmi városok, várak, csodáit tárta fel turisták százainak, egyedi és rendkívüli szaktudásával, ismereteivel.
Prokopp Mária most a trianoni évforduló kapcsán is szólt nemcsak a honfitársaihoz, hanem a Kárpát-medencei magyarsághoz, és más nemzetiségűekhez is.
Az alábbi üzenetet küldte portálunkra:
Nyílt levél a világban ma élő, magukat bármilyen nemzetiségű polgárnak nevező, de Kárpát-medencei gyökerekkel rendelkező embertársainkhoz! Arra buzdítok minden embert ma a világban és itthon, tárja föl családja múltját, állítsa össze családfáját, legalább a dédszülőkig.
Jelölje be a térképen, hogy hol született és hol élt, hol dolgozott az őse. Ki fog derülni, hogy sokunknak a gyökerei a Kárpát-medencébe vezetnek!
A négy nagyszülő és a nyolc dédszülő és azok lakhelyei, munkahelyei behálózzák a Kárpát-medence nagy részét! S rajzoljuk be az 1920. június 4-én megrajzolt politikai határokat. Kiderül, hogy eleink hungaricusok voltak, akik szerették egymást!
Tehát az ereinkben rokon vér folyik. Tudatosítsuk magunkban, hogy testvérek vagyunk. Ennek felismerése a mi felelősségünk. Az 1920-as határokat nem a ma élő emberek alakították, akármilyen érzülettel is viseltetnek irántuk.
Saját boldogságunk érdekében fogjuk meg egymás kezét, szeressük egymást! Mert a gyűlölet emészti fizikai és a lelki egészségünket, stresszt vált ki, rákot okoz, ami öli az embert!
