Augusztus 23-án, Makrancon az idei Szent István-napi búcsú főtisztelendő Gábor Bertalan pápai káplán, szepsi esperesplébános vezetésével folyt, akivel együtt misézett főtisztelendő dr. Szalay László nagyidai plébános, Hornyák Péter emeritus parókus, c. esperes, Bartko Elek, emeritus plébános, c. esperes és Karch Krisztián, szepsi káplán.
Az ünnepségsorozat augusztus 20-án az esti szentmisével kezdődött. Másnap délután mindenki nagy örömére megérkezett Budapestről az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztje, rajta a Kárpát-medence szentjeinek és boldogjainak ereklyéi. A bevezető szentmisét a Mária Rádió komáromi stúdiója élőben közvetítette.
A lelki napok becses részvevője és előadója volt Kovács Gergely okleveles posztulátor, a Boldog Károly Király Imaliga magyarországi képviselője is, aki előadásaival igyekezett elmélyíteni a szentek helyes tiszteletét, bemutatva Isten szolgája Mindszenty József bíboros-prímás fehérvértanús életáldozatát.
Augusztus 22-én a délelőtt a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjai tartottak zenés áhítatot, délután a hími egyházközség fiataljai vezették a szentségimádást.
Makrancon – az ősi templom örököseként – 113 évvel ezelőtt, 1907-ben szentelték fel a jelenlegi templomot Szent István király tiszteletére. Új oltárát, amelyben elhelyezést nyertek az első szent magyar család ereklyéi – 13 éve – 2007. április 21-én konszekrálta az akkori főpásztor, excellenciás Alojz Tkáč kassai érsek.
(Fotó: Szepsi Plébánia)
Az első ereklyés körmenetet 2012. augusztus 20-án tartották, a falu szülötte, főtisztelendő dr. Szalay László nagyidai plébános vezetésével, aki a körmenet kezdetén megáldotta a templom új toronyóráit. A második körmenetet 2013. augusztus 20-án, a falu egy másik papszülötte, főtisztelendő Gajdo József, az akkori jánoki plébános vezette. A harmadik körmenet után 2014. augusztus 20-án főtisztelendő Bartal Károly Tamás jászóvári apát által került megáldásra a Fénykereszt, ezzel is jelezve, hogy az itt élők bízva bíznak a keresztáldozat végső győzelmében. Hiszik és vallják, hogy az irgalom, a megbocsátás és a szeretet előbb-utóbb mindenkit meggyőz az evangélium hirdette élet értelméről és értékéről. A negyedik körmenetet 2015. augusztus 20-án tartották, amikor is felszentelésre került „Az első szent magyar család” domborműve, rajta a szent pápa, II. János Pál figyelmeztetése: „Ne felejtsétek – történelmetek egy szent királlyal, sőt, egy szent családdal kezdőik.” Az ötödik körmenetet 2016. augusztus 20-án rendezték azzal a különös felismeréssel, hogy a hordállvány központi részét képező Szent Jobb-szimbólum nagy valószínűség szerint a hajdani kassai országzászló felső része volt. A hatodik körmenetet 2017. augusztus 20-án főtisztelendő Bartko Elek, a jubiláló somodi plébános, címzetes esperes vezette. 2018. augusztus 20-án a hetedik körmenetet az ugyancsak jubiláló jászóvári emeritus apát, Bartal Károly Tamás gyémántmisés tartotta. Tavaly, 2019. augusztus 20-án, a nyolcadik körmenetet a helyi esperesplébános vezette, pappá szentelése 45. évfordulója emlékére.
(Fotó: Szepsi Plébánia)
Az idei szentmise ünnepi bevonulással vette kezdetét. Az ünnepi menetben excellenciás Habsburg György, fia, Habsburg Károly, Konstantin kíséretében vitte az oltárhoz az első szent magyar család ereklyéivel díszített ereklyetartót, amelyre immár fel lett rögzítve a nagyapa, illetve a dédapa, Boldog IV. Károly csontereklyéje is. Az oltárba helyezés előtt Lacko Mária polgármester köszöntötte az egybegyűlteket és a becses vendégeket:
„Tartsa Isten, óvja Isten
A királyt s a közhazát!
Erőt lelve a szent hitben
Ossza bölcs parancsszavát!
Hadd védjük az őskoronát
Bárhonnét jön a veszély!
Ősi honban király trónját
Erősítse égi kéz.”
Énekeltük az imént a Haydn komponálta császárhimnusz dallamára sajátos szövegünket. Nekünk itt, a peremeken, a határvégeken minden egy kicsit más. Sokan vagyunk másmilyenek, de ugyanakkor egyformák is. Itt általában mindenki valamiképp, valakihez viszonyítva, mindig kisebbségben van.
Ezért kitüntetés volt számunkra, hogy tisztelettel köszönthettük körünkben excellenciás Habsburg György főherceg, nagykövet urat és fiát, abból az alkalomból, hogy templomunk főoltárába – ahol 2007. április 21-e óta őrizzük Szent István, az első apostoli király és felesége, Boldog Gizella, majd gyermekük, Szent Imre, vagyis az első szent magyar család ereklyéit – most ide helyezhettük az utolsó apostoli király, Boldog IV. Károly osztrák császár ereklyéjét is. Nem is akárki, hanem az unoka és a dédunoka közreműködésével. Megható pillanat következett, amikor az unoka és a dédunoka ünnepi orgonaszó kíséretében elhelyezték az ereklyét.
Az idei szentmise végén megtartott, tehát a kilencedik körmenetben, immár egy négyes ereklyét – Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre és Boldog IV. Károly ereklyéit – helyeztük az ősi Szent Jobb jelképre, amelynek eredeti helye nagy valószínűség szerint – Kassa volt.
Fényképpel bizonyítható, hogy Kassán a Szent Mihály-kápolna közelségében állt egykor az országzászló, annak rúdja tetején volt az itt látható Szent Jobb-szimbólum. A II. világháború után, miután az emlékművet eltávolították, a szimbólum titokban Makrancra került. 2001. június 24-én véletlenül találtak rá, a kémény mögé rejtve egy nyári konyha padlásán.
(Fotó: Szepsi Plébánia)
2012 tavaszán az egyháztanácsban döntés született arról, hogy Szent István király ünnepén – az oltárban őrzött szent elődök, az első szent magyar család ereklyéit – ezután körmenetben fogják megtisztelni, ezért egy erre alkalmas hordállványt készíttetnek.
A megtalált szimbólumról 2012. május 21-én értesítették a helyi esperesplébánost, aki látva a két kéz hasonlatosságát, a tagokkal egyetértve egyértelművé tette a restaurálást, amit a Béres testvérek el is végeztek. Csodálatos munkájukért ismételt hála és köszönet.
A feldíszített ereklyetartót az idén is az egyháztanács tagjai vették a vállukra. A hívek felsorakozva az áldott elődök ereklyéi mögé, lélekben nyomukba szegődtek, jelezve: úgy akarják járni az élet útját, hogy ők is tiszták legyenek, hősök és szentek. Ezzel is kifejezve szándékukat, hogy a múlt örökségéhez hűen akarnak ragaszkodni, hiszen „az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak.” (Intelmek 8.).
A körmenet alatt a zarándokok a helyi asszonykórus vezetésével a Csángó üdvözlégyet énekelték. Az ünnepség az új kenyér megáldásával és ünnepi áldással zárult. Előtte a polgármester útravalóul többek között még ezt mondta:
Tavaly júniusban, amikor Ferenc pápa Romániába látogatott, külön is hangsúlyozta, hogy a fiataloknak nem szabad elfelejteniük gyökereiket: azt, hogy honnan származnak, vagyis szüleik és nagyszüleik hitét és kultúráját.
Sajnos, ezt a hovatartozást a mindenkori szabados korszellem igyekszik elfeledtetni, közömbös bizalmatlanságot ébresztve az emberekben, de a Szentlélek minduntalan arra emlékeztet minket, hogy az ember nem arc-, történelem és identitás nélküli valaki. Mindnyájunkat egy erős szellemi kötelék köt össze, ami minden másnál erősebb. Az egyéni boldogság ugyanis csak úgy valósulhat meg, ha egymást boldoggá teszünk. Szeretet és Isten nélkül az emberi élet előbb-utóbb embertelenné válik itt a Földön.
Valóban. Sokunk számára még emlékezetesek azok az idők, amikor a hivatalos ideológia úgymond széttépett politikai jövőt akart. Ma sajnos ez a közfelfogás begyűrűzött a társadalom legkisebb sejtjébe, a családba is. Népeink itt, a Kárpát-medencében évszázadokig hittel hitték, hogy az itt lakó különféle nemzeteknek együtt könnyebb lesz, mint külön-külön. Egy idő után viszont különféle hatásra úgy döntöttek, hogy mégiscsak jobb lesz mindenkinek külön.
(Fotó: Szepsi Plébánia)
Ma már látjuk, hogy súlyos árat fizettünk érte itt a Kárpát-medencében. A jövőt össze kell varrnunk (Ferenc pápa). Ezzel az ünnepségsorozattal erre szerettünk volna ösztönözni, itt, Makrancon is. Megtanulni és megtanítani az embereket túltekinteni a falakon. Ne azt nézzük, hogy ki van ellenünk, hanem azt, hogy kivel lehet emberi mivoltunkat, vallási és nemzeti hovatartozásunkat a keresztény testvériség jegyében megélni. Köszönet a Gondviselésnek a közös tanúságtétel lehetőségéért. Köszönet, hogy ez a faluközösség is újból hallja és hallatja, látja és láttatja az igazságot: múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk.
A záró áldás előtt a főherceg és a posztulátor Mons. Bernard Bober kassai érsekfőpásztor a „Három szent kassai vértanú emlékplasztikáját” kapták, amelyet az alkotó, Lukács János személyesen adott át a vendégeknek.
Bízunk benne, hogy az első szent magyar család – Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre –, IV. Károly, az utolsó császár-király, valamint a Kárpát-medence szentjei és boldogjai ereklyéinek jelenlétében bemutatott szentmise a térség nemzeteinek összetartozását és társadalmi felelősségvállalásának, lelki örökségének megerősítését szolgálta.
Tudatosan védve, felvállalva és vágyva ezzel a közös múlt értékeit: a keresztény kultúrát, közös hagyományainkat és családjainkat. Szilárd meggyőződésünk ugyanis, hogy csak így lehet ma is élő a közel 1000 éves Szent István-i felajánlás. Csak így maradhatunk meg az élet útján, gazdagítva Európában a népek nagy családját úgy, ahogyan azt tesszük immár ezer éve, szinte folyamatosan.
(Fotó: Szepsi Plébánia)
Az ünnepségsorozat kétségtelen bizonyítéka kívánt lenni annak a vágynak és igyekezetnek, hogy a szűkebb pátriában, itt és most vállaljuk küldetésünket, teljesítve azt, ami a dolgunk, hogy méltók legyünk múltunkhoz, örökségünkhöz, istenadta jövőnk zálogához. Csak kívánni lehet, hogy továbbra is kellő erősséggel visszhangozzon mindnyájunkban a Ferenc pápa látogatása alkalmából a csíksomlyói nyeregben felállított székely kapu felirata: Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!
