Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek beiktatása után Jozef Haľkot bízta meg az ideiglenes szóvivő szerepével és egyben a pozsonyi magyar katolikus hívek pasztorációjával is. Ennek kapcsán kérdezte a Felvidék Ma Jozef Haľkot.
– Hogyan fogadta ezt a megbízatást?
– Zvolenský érsekatyát már korábbról is ismerem. Az, hogy ideiglenes szóvivőnek nevezett ki, úgy hiszem, bizonyos bizalomnak is a kifejezése, de egyúttal egy meghívás is az együttműködésre. Ezt a feladatot végezni nagy felelősség. Nekem viszont már vannak tapasztalataim a médiával, ezért esett rám a választása. Egyébként az érsekatya arra az időszakra nevezett ki szóvivőjének, amíg nem talál valaki mást helyettem, aki állandó jelleggel látná el ezt a feladatot. Valószínűleg, ha megtalálja erre a posztra a megfelelő személyt, akkor az már hosszútávon folytatja ezt a feladatot.
– Sajtóértesülések szerint az érsek Önt bízta meg a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkigondozásával is, holott korábban is ez volt az egyik pasztorációs területe. Jelent-e ez valami mást is?
– Bizonyára ez csak egy kisebb félreértés. A hír úgy jelent meg, hogy az érsek kinevezett szóvivőjének és egyúttal megbíz a magyar katolikus hívek lelkigondozásával is. Véleményem szerint ezzel nem azt akarta mondani, hogy ez egy új megbízatás, hanem annak kívánt hangsúlyt adni, hogy a szóvivője ezzel a feladattal is meg van bízva. Hiszen én már tíz éve végzem ezt a feladatot a pozsonyi magyar hívek között.
– Kiterjedhet ez a megbízatás a Pozsonyon kívül élő magyar katolikusok pasztorációjára is vagy csak a pozsonyiakat érinti továbbra is?
– Jelenleg még mindig érvényes az a megbízatás, amit még Sokol érsek atyától kaptam, hogy a pozsonyi magyar közösséget gondozzam, mint lelkipásztor, Hogy mi lesz a jövőben, arról nem én döntök, hanem az érsekatya.
– Esetleg szó volt arról, hogy kibővítenék ezt a megbízatást?
– Jelenleg nem.
– Mi mindent foglal magába a pozsonyi magyar katolikus hívek pasztorációja?
– A feladatom az, hogy az embereket, de egyúttal saját magamat is közelebb vigyem Istenhez.. Úgy látom, hogy a híveimmel kell együtt mennem az Isten felé. Az a feladatom, hogy buzdítsam, tanítsam őket, mutassak nekik példát. De itt vannak a misealkalmak, a prédikációs szolgálatok, a foglalkozások a gyerekekkel, fiatalokkal, a nyári-téli táborok, kávézások a szentmise után. Tehát itt egy nagyon dinamikus közösségi élet zajlik, amelyben benne van a szakrum és a profánum is. De ez már tíz éve így van és nagyon örülök ennek a közösségnek.
– A pozsonyi Comenius Egyetem Katolikus Karának egyháztörténésze is. Bizonyára jól ismeri a jövendő lelkiatyákat. Mennyire tudnak jól megtanulni magyarul ahhoz, hogy a pasztorációs munkájukat megfelelően tudják végezni a magyar nemzetiségűek között?
– A szemináriumban kötelező a magyar nyelv elsajátítása azoknak, akik nem tudnak magyarul. Amikor még én tanítottam a magyar nyelvet, akkor elmondtam a kispapoknak, akik meg is értették és elfogadták érvelésemet, hogy ha megtanulnak még egy nyelvet, azzal kibővül a misszós területük az apostolkodásra. A magyar nyelv, amit tanulnak, megadja nekik az alapokat, amelyre tudnak majd építeni. Ismerek olyan papokat is, akik a pasztorációs szolgálatuk idején a Magyar Köztársaqság Kulturális Intézetébe jártak a magyar nyelvtudásuk tökéletesítésének érdekében, hogy a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken is tudjanak szolgálni.
– Két egyházmegyében is magyarul tudó vikáriusokat neveztek ki a magyar katolikus hívek pasztorációjára. Elég jót tudják a nyelvet ahhoz, hogy a szolgálatukat megfelelően el tudják látni?
– Mivel magam sem beszélem tökéletesen a magyar nyelvet, és sokat kell még tanulnom, ezért nem is akarom megítélni mások nyelvtudását.
– Szóvivőként hogyan látja az új egyházmegyei felosztást, ami a magyar katolikus híveket illeti. Hátrányosabb helyzetbe kerültek ezáltal? Mennyire tudja ezt megítélni?
– Nem nagyon tudom ezt megítélni. A Remény hetilapban olvasottak alapján úgy vélem, a lelkipásztorok különböző véleményen vannak ezzel kapcsolatban. Az érsekatya olyan értelemben nyilatkozott, hogy mindenkinek joga van kifejezni ki a véleményét. Néha bizonyos típusú kérések nem egészen helytállóak. De én úgy látom, hogy aki közvetlenül hathat a hívekre, az a lelkipásztor, a pap. A mi személyes felelősségünk abban van, hogy a híveket az Isten felé közelítsük. Igyekezzünk megmutatni nekik, miként éljék a mindennap életüket azon értékek szerint, amit az evangélium nekünk ad.
– Lehet-e érvényt szerezni a magyar katolikus hívek kérésének, hogy magyar püspököt kapjanak? Mi a véleménye erről?
– Nem vagyok hivatott erről nyilatkozni, de általános szinten el mondható, az a megoldás a legjobb, ami az embereket közelebb viszi Krisztushoz.
Felvidék Ma, sk
