Két nagyon aktuális könyvet olvastam az utolsó hetekben. Örültem, hogy a kezembe került, mert itt és most rólunk szól.
Mindkét könyv szerzője Győrfi Károly. A „Keresztényüldözés a 21. század elején” című 2015-ben (Kairosz kiadó), az „Európa felszámolásának fő tényezői” pedig idén jelent meg (Püski kiadó).
E könyvek szerzője és egyéb kiadványok írója arra az óriási veszélyre szeretné felhívni a közvélemény figyelmét, amely a közeljövőben fenyeget bennünket, s amelynek jeleit sajnos már itt és most, a saját bőrünkön is tapasztaljuk.
A napi hírek által bepillantást nyerünk a világi, s ezen belül az európai rohamos változások történéseibe, gondolva itt legfőképpen Közép-Európa országaiban az elmúlt években, de leginkább idén lezajlott folyamatos tragédiákra, katasztrófákra, harcokra, terrortámadásokra.
Ezen írásommal nem célom e könyvek elemzése, de annyira elgondolkodtatók, hogy gondolatébresztőnek szánva írom soraim.
Mit tudunk mi, átlagolvasók a világválságról, mit észlelünk a jövőnket alakító hatalmi rendszerről, a világot, világunkat megváltoztató nagy tervekről?
A könyvek olvasása során rájöttem, hogy ha csak a napi médiahírekből és az elektromos tájékoztató eszközök (internet), „jóvoltából” tájékozódunk, a világ történéseiről, a háttérpolitikáról mit sem tudunk meg. Ezt leginkább a Facebookon megnyilvánuló véleményekből, vitákból olvashatjuk. Hol másutt, ha nem igyekszünk világlátásunkat olvasással tágítani…
Sőt, annyira összezavarnak bennünket, hogy az árral elsodródunk emberi mivoltunkból egy számunkra megélhetetlen világba, ahol már csak eszközök leszünk és nem gondolkodó lények.
Még ma is számtalan ember vallja, hogy nem érdekli őt a politika, neki az egészsége a fontos. Vagy a másik szélsőséges megnyilvánulás: miért foglalkozna ő vallási dolgokkal, neki nem kell a templom, a pap, neki van saját istene, stb.
Sajnos nem tudunk összefüggésekben gondolkodni, nem tanítottak meg bennünket sem korábban, sem most.
Mindkét könyv éppen arra mutat rá, hogy az érdektelenség, az emberi gondolkozás hiánya, a közöny, a múlt értékeinek nem ismerése vezet a nemzethalálhoz. A hagyománytisztelet, a keresztény kultúra elhagyása a hagyományos Európa, s benne népünk, nemzetünk felszámolásához vezet.
Megdöbbentő statisztikai adatokkal támasztja alá a Keresztényüldözés a 21. század elején c. kötetben, hogy a világ országaiban micsoda pusztítás zajlik, melyet „keresztény holokausztnak” nevez a szerző. Milliók haláláról számol be, de az üldözött keresztények száma 400 millióhoz közelít – a kutatások alapján. S hogy érinti ez a nemzeteket országonként? Ezt írja a szerző: „A keresztény világban kedvezőtlen hatások az uralkodók. A liberális kapitalizmus, a fogyasztó és jóléti társadalom modellje, az »amerikanizáció« jelenségei a hagyományos keresztény értékrend devalválódásához vezettek”.
S hogy mindennapjainkból vegyek példát, gondoljunk csak egy-egy egyházi ünnep, szakrális szokás elferdítéséhez: halloween, karácsony közeledtével az adventi koszorút helyettesítő négygyertyás díszek, a kívül csillogó-villogó falusi házak, a lelkünkben meg nem született messiás ünnepe olykor idegen „grincsfával” díszített külsőség marad, a magyar ünnepnapokon is.
Félreértés ne essék: mindenkinek saját dolga, mit és hogyan, s mivel ünnepel, díszít egy-egy ünnepen. De amikor tömegesen „átmegyünk másba”, egy idegen nemzet szokásait majmoljuk, amelynek eredetét, miértjét még gyermekeinknek sem tudjuk elmagyarázni – ott már a nemzet, a kereszténység van veszélyben, mert tömegesen hajlamosak a divatot követni, amelyhez természetesen a kereskedelem nagyban hozzásegít.
Az Európa felszámolásának fő tényezői című kötet az értékrendi, a kereszténység válságát elemzi egy-egy fejezetében.
Nem tisztem ezt sem fejezetenként elemezni, de hadd idézzem egy számunkra fontos, s elgondolkodtató gondolatát a szerzőnek a „mi az érték” kérdésre.
„Az érték az, ami irányítja az ember cselekedeteit (pl. a keresztény tanítás hitelvei, a hazaszeretet, a családi egység, a szakértelem, a zene, a célok a sportban, stb). Ha az értéksemlegesség ürügyén a fiatalokat megfosztják ezektől az irányfényektől, akkor vakon fognak sodródni a világban. Mivel érték nélküli állapot nem létezik (hiszen valamiféle irányadó elem mindenkinek az életében van), az igazi értéktől megfosztva könnyen rossz értékeknél kötnek ki. Az álliberalizmus és a globalizáció elkötelezett és jól megfizetett hívei azt mondják, hogy a keresztény értékrend, a nemzet, meg a hagyományos családmodell már elavult, meghaladott kategóriák. Az európai nemzetek egy gyorsuló folyamat keretében felszívódnak, eltűnnek. Így egy gyökerek, hagyományok, kultúra nélküli, alacsony intelligenciahányadosú, önálló gondolkodásra, véleményformálásra képtelen, könnyen befolyásolható, irányítható embertömeg alakul ki Európában. A változások ilyen irányba történő terelése a háttérhatalom alapvető érdeke.”
Ezt a fejezetet – mintegy összesítve folytatja a szerző a bevándorlás és bevándoroltatás fejezettel. Mert szerinte a fenti cél eléréséhez a fő eszköz a hatalmas pénzösszegekkel támogatott bevándoroltatás. Ha mindezt elolvassuk, rájövünk az összefüggések vonulatára, melyhez a napjainkban történt események is hozzásegítenek.
