Fogadj szívedbe egy Kárpát-medencei települést! címmel akciót indított a Charta XXI. Egyesület a nemzeti összetartozás évéhez kapcsolódva, arra buzdítva a Kárpát-medence lakóit, hogy fejezzék ki személyes elköteleződésüket a régió egy-egy településéhez. Ennek az összeállításnak a szerzői a Fogadj szívedbe egy települést kezdeményezés részvevői.
A befogadások indokolásából kötöttem egy kis csokrot, hogy kiderüljön, mi mindent hoz felszínre ez a lassan mozgalommá terebélyesedő akció. Az indokolásokat csoportosítottuk. Aki tudja, hogy hívják Szentesen a serclit, vagy hol született Sziklay Szeréna, mit érzett egy marosvásárhelyi magyar a Mária Terézia hídon, kinek az emlékére szól a jólészi harang, hol van Budapesthez legközelebb működő gejzír, és mi a helyes kiejtése ennek a szónak Teeld, az el ne olvassa az alábbiakat. A többieket várjuk.
Családi gyökerek
Pinc
Gyermekkorom színtere, itt adományozták nekem anyanyelvemet, a hitet, a természet szeretetét, a nagycsalád összetartó erejét, a dalolás örömét, a mindennapok nehézségeinek leküzdését, az élni akarást. Lelkem mélyén a mai napig megmaradtam pinci palóc kislánynak.
Királyhelmec
Édesanyám szülővárosa. Már nagyon kicsi koromtól kezdve feledhetetlen időket töltöttem itt. Rengeteg kifejezést, szokást, ételt ismerek innen, amelyekre kincsként tekintek egyediségük miatt.
Korompa
Ritka szerencsés ember lévén nem csak anyai dédmamámat ismerhettem, hanem rajta kívül három lánytestvérét. Szabó Annus és Terka nénit egyetlen látogatás erejéig, de Korompán élő Vilma testvérénél egy teljes augusztusi hónapot tölthettünk a hegyek lábánál fekvő kertes házacskájában. Nagyon szép emlékként őrzöm szívemben azt a rövid, különleges és sajnos soha vissza nem hozható különleges hónapot, amikor is gyerekekként a kis patak forrását megkeresni óhajtván, majdnem eltévedtünk. Szerencsénkre a hatalmas gyárkémény iránytűként szolgálva hazavezérelt bennünket a már alkonyodó erdőségben.
Sok évvel később anyukám nagymamámmal kettesben befizetett bennünket egy felvidéki körútra. Mi azonban mást is forgattunk a fejünkben. Egy korompai, meglepetés látogatást. Nagymamám egykori polgári iskolai évei miatt – Szepes-olasziban szálltunk le e társasbuszról. A helyi templom megnézésére is időt szakítottunk, ahol is egy magyar hölggyel szóba elegyedtünk. Kiderült, hogy ismerte Vilma nénit. Tőle tudtuk meg, hogy Vilma néni már eltávozott az élők sorából. Ott sirattuk meg.
Vilma néni, – (férjezett nevén, Vilma Uhrinová) – nyugodjék békében Korompán, a hegyoldalban lévő temetőben férje mellett.
Szentes
Szülőfalum, gyermekkorom színhelye. Legmagasabb pontja a Lingó teteje. A Lingóról átsétálhatunk a Pilisre, melynek teteje le van vágva, mint a kenyér végéről leszelt „pilis”. Szentesben ez a neve a kenyér végének.
Fülek
Itt született édesapám, így különösen nagy örömmel találtam rá erre a kezdeményezésre. Igen, Fülek a szívemben van, végül is a gyökereim ide vezetnek. Sajnos édesapám keveset mesélt gyerekkoráról és Fülekről. Mondta, hogy még az egyetemi évek szünetében is a földeken dolgozott. Egyszer mégis sikerült oda elmennünk. Kicsi voltam, igazán csak a várra emlékszem, ami nekem nagyon nagynak tűnt, és magasan tornyosodott fölöttem. Mindenféleképpen nagyon hamarosan ismét meglátogatom Füleket, hátha találok rokonokra is. Szeretném, hogy a fülekiek meséljenek nekem. Milyen más lehet az élet ott most, mint száz évvel ezelőtt. De a lélek örökké él, ott is. (Olaszországból jött ez a bejegyzés)
Jánok
Szülőfalum., Abaúj vármegyében, Borsod, Abaúj és Torna vármegyék találkozásánál. Itt született 1881-ben Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna, a Magyar Hiszekegy költőnője. Szimbolikus sírja síremlékkel a templom kertjében áll. Budapesten hunyt el, sírja és díszes síremléke a Kerepesi úti temetőben van.
Ipolyhídvég
Ipolyhidvég szülőfalummal Drégelypalánkkal szemben, az Ipoly túlpartján, a mai Szlovákia területén található. A két falu ezer szállal kötődik egymáshoz, amit a trianoni döntés évtizedekre elvágott, családokat, barátokat szakítva szét. Ezeket az elvágott szálakat próbálom összekötözgetni azzal, hogy feldolgozom a két település egyházi anyakönyveit. Az én családfám ága is áthajlik Ipolyhídvégre.
Kisülés
Azért szeretném örökbe fogadni ezt a települést, mert apai ágon, a dédnagyapám Tiszóczky Vince és az üknagyapám Tiszóczky Izidor és üknagymamám Rajnoha Zsuzsanna is innen származik. Sosem jártam még ott, de nagyon szeretném megismerni ezt a települést, és büszke lenni rá.
Darnya
Dédszüleim itt éltek, itt is vannak eltemetve. Anyai nagyapám Darnyáról származott, és a közelből deportálta őt és nagymamámat az átkozott Beneš. Kötődésem szoros, többször is odalátogatok, amikor tehetem.
Személyes tapasztalat
Pozsonypüspöki
Az elmúlt 20 esztendő számos lehetőségét biztosított számomra Pozsonypüspöki magyar közösségének megismerésére, beleértve az elszármazottak találkozóját, az elűzetésre emlékezést, vagy a CSEMADOK kiállítások megnyitóját.
Talán a legemlékezetesebb az a 2007. október 6-a volt, amikor, mint az Országgyűlés elnöke az ötpárti delegáció élén vettem részt a pozsonypüspökiből elűzöttek emléknapján. Az akkori politikai viszonyok közt a kopjafa előtti közös néma főhajtás volt részünkről az a legdemonstratívabb erő, amely nem csupán a gyász, hanem az emlékek feletti fájdalomban való szolidaritást is kifejezte. Azóta eltelt 13 év a helyi CSEMADOK vezetőivel, mint Nagy Elzával, Jégh Izabellával, a pedagógusokkal, szervezőkkel való kapcsolatainkat még tovább nemesítette.
Büszke vagyok a pozsonypüspökiek barátságára, Dobos Lászlóra és emlékére, a Szelepcsényi családra, Takács András koreográfus, néptánc-kutatóra, s mindazokra, akik a püspöki magyar közösséget megtartják, szervezik, éltetik. Kicsit olyan, amikor püspökibe jövök, mintha hazajönnék, pedig legalább háromszáz kilométer választja el légvonalban saját pátriámtól. Miért mondhatom ezt?
Mert az emberek hisznek az összetartozás erejében!
Mikor lenne ez fontosabb, mint 2020-ban, a trianoni trauma centenáriumán, amikor megmutathatjuk, hogy a magyar életerő, s az olyan civilek szelíd ereje, mint a 70 éves CSEMADOK egybe tudta tartani a nemzetet.
Párkány
Az első felvidéki település, ahol jártam. Nagy élmény volt átsétálni a Mária-Valéria hídon, és még határellenőrzés sem volt 🙂 Csendes, nyugodt, rendezett kisváros. (A bejegyzés Marosvásárhelyről érkezett.)
Herlány / Ránkfüred
Egy családi kiránduláson hívták fel a figyelmemet arra, nem kell Izlandra látogatni, hogy gejzírt lássunk, a közelünkben is működik egy.
Kassától 25 km-re, észak-keletre található üdülőhely a Sóvári-hegységben. A 17. század óta ismert a fürdője. Jódos, vasas, szénsavas vizét évszázadok óta használják gyógykezelésre.
A település nevezetessége a gyógyvizén és fürdőin kívül a Herlányi gejzír.
1875-ben Zsigmondy Vilmos geológus próbafúrással ásványvízforrást keresett ezen a helyen, amellyel a kibővülő fürdő részére újabb ásványvízforrást nyerhetne. A 404,5 méteres fúrást elérve hatalmas feltörő, ásványokban gazdag forrás szökött fel vastag sugárban. Ettől kezdve 32-34 óránként időszakosan gejzírszerűen tör fel itt a víz. A kitörés mértékére jellemző, hogy kb 15-20 méter magas, kb. 20 percig tart és megközelítőleg 600 hektoliter vizet lövell ki egy alkalommal. Vizének kezdeti 10 °C-os hőmérséklete a kitörés folyamán közel 18 °C-ra emelkedik.
A kitörés következő várható időpontját a településen táblákkal jelzik, valamint a község honlapjának jobb felső sarkában. https://www.herlany.sk/
Dobóruszka
Dobóruszka és vidékéhez budapestiként is ezer szállal kötődöm. Férjem, Herczegh Géza szülővárosába, Nagykaposra számtalan alkalommal látogattam el és mindannyiszor Dobóruszkára is elzarándokoltam, az egri vár hősének, Dobó István várkapitány síremlékéhez a helyi római katolikus templomba. 2007-ben férjemmel, Herczegh Károly Alapítvány néven alapítványt hoztunk létre az Ung-vidék és Bodrogköz ‒ beleértve Nagykapos és környéke ‒ fiataljai számára, az anyanyelvi kultúrájuk fejlesztésére. A helyi magyar közösség vezetőinek bevonásával egyre élénkebb, Nagykapos és a régió magyarságának közéletére kiható tevékenységet fejt ki az általunk létrehozott alapítvány.
Garamszentbenedek
A pápától kapott Szent Vér ereklyét Mátyás király adományozta a bencés-rendi apátsági templomnak 1483-ban, ahol a Szent Vér kápolnában őrzik. Csoportos zarándoklaton jártam ott.
NÉVAZONOSSÁG (Családnév, keresztnév, településnév)
Garamszentkereszt
Szeretném megnézni, mint Szentkereszti, Szentkeresztet.
[A Szentkereszt szó 10 Kárpát-medencei település nevében szerepel. Szép szokás, hogy a „névrokon” községek tartják egymással a kapcsolatot.]
Kékkő
Azért választottam ezt a települést, mert Salgótarjánban egy ilyen nevű utcában – Kékkői – lakom.
Zétény
A fiamat Zéténynek neveztük el, mert szerettem volna, hogy ritka ősi magyar neve legyen.
Utána fedeztem fel, hogy egy kis zempléni falucska is e nevet viseli.
LOKÁLPATRIOTIZMUS
Ipolynyék
Mert jó itt élni.
[El- és kivándorlók szíves figyelmébe!]
ÉRTÉK
Rozsnyó
A várost ölelő táj, a főtér templomai, a magyar szó… Ha Gömörbe érsz, ha Rozsnyóra érsz, – hazaérsz. Petőfi szerint ez a város „krajcár a koldus kalapjában”. Szerintem Rozsnyó ékszerdoboz. Szívemből is benne egy darab…
Sajógömör
A felvidéki magyar ajkú evangélikusság egyik utolsó bástyája. Az itteniek a hithez és az anyanyelvhez való ragaszkodás igazi példaképei.
Jólész
Jólész a Felvidéken, Rozsnyó alatt 4 km–re, a rozsnyói katlan déli szélén, a Szilicei fennsík északi hegyoldalainak védett árnyékában fekszik. Ez a terület, a Palócföld és a nyelvhatár északi pereme. A Csermosnya patak partján elterülő falu. A 2017-es népszámlálási adatok szerint a település teljes népessége 732 fő. A lakosok többsége magyar. A faluban sok az úgynevezett nagycsalád szerteágazó rokonsági kötődéssel.
A falu leghíresebb szülöttje Jólészi Cházár András, akinek köszönhetően 1802-ben a történelmi Magyarország területén az első gyógypedagógiai iskola megnyitotta kapuját Vácon.
Jólészen annak érdekében, hogy megmentésre kerüljön a szülőház épülete, egy sikeres kezdeményezés eredményeként katolikus templom került kialakításra az épületből, mivel Jólésznek nem volt temploma. A felszentelésen 1997-ben, részt vett Keszthelyi Ferenc váci püspök és Eduard Kojnok rozsnyói püspök is.
2010. szeptember 25-én pedig új harangtorony és harang is felavatásra került. Az eseményen részt vett Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr. Ezen eredmények eléréséhez, nem kis mértékben, hozzájárult anyagi támogatásával a váci iskola és Vác Város Önkormányzata is.
A harang felirata: „ISTEN DICSŐSÉGÉRE. CHÁZÁR ANDRÁS EMLÉKÉRE A VÁCI ÖNKORMÁNYZAT ADOMÁNYÁBÓL” ÖNTÖTTE GOMBOS MIKLÓS HARANGÖNTŐ MESTER ŐRBOTTYÁNBAN
2007. szeptember 22-én emlékszobát avattak Cházár András szülőházában. Ami a magyarországi siketek egyik „búcsújáró helyévé” vált. Vácon iskolai múzeumban számos kiállítási tárgy látható, ami Cházár András emlékét őrzi. A felvidéki település és az anyaországi gyógypedagógiai iskola élő és aktív kapcsolatot ápol.
Várhosszúrét
Fából faragott falu, a gömöri kézművesek központja. Valamikor itt született Andrássy Dénes, és azóta is dolgos, szépszívű, szerény emberek lakják, akik önzetlenül tesznek a magyarság, a hagyományok, az ünnepek megmaradásáért. Aki egyszer ellátogat hozzájuk, gazdagabb lesz. Sokkal-sokkal gazdagabb!
https://www.youtube.com/watch?v=8DNDGJsNIFQ&feature=youtu.be
Tild
Az egyik legkedvesebb népdalom, a „Már Kistilden, már Kistilden” vezetett el ehhez a településhez. Az éneket Vikár Béla gyűjtötte, és a dalban az ismert „A csitári hegyek alatt” című népdal variánsára ismerhetünk rá. Noha Kistild már nem található a térképen, de nagy valószínűséggel Tild és Tild-puszta térségéhez tartozott. Vajon kik élhettek és élnek ma is ezen a vidéken, ahol a szomorúság-remény-hit ilyen mély kapcsolódását fogalmazták meg a népdal nyelvén?
Tild község Nyitrától délkeletre, az egykori Bars vármegye területén fekvő település. Már az Árpád-korban létezett a település. Ekkor részben a Tildi nemeseké, részben az esztergomi érsek birtoka. Első említése 1297-ből való, amikor a Tildiek eladták töhöli földjüket. A falu a későbbiekben is megmaradt az érsek birtokában. „Rövid” török uralom után visszakerül, Vályi András 1796-1799-ben megjelent munkája szerint is a birtokos változatlan. A falu 1764-ből fennmaradt pecsétje is az érseket ábrázolja.
Fonográf felvétel a Már Kistilden énekről http://systems.zti.hu/br/hu/browse/37/9158
A fonográf-felvételt a betöltött honlap jobb felső sarkában lehet meghallgatni.
Már Kistilden, már Kistilden, régën leesett a hó.
Azt gondoltam, kisangyalom, véled lëjesett a ló.
Kitörött a jobbkezed, mivel ölelsz engëmet!
Édes kedves kisangyalom, nëm lëhetëk a tied.
Amoda le van eggy erdő, jaj de nagyon messzë van!
Kerek erdő közepében két rozmaring-bokor van.
Ëggyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom enyém lëszel/tiëd leszek valaha.
Vikár Béla, aki a népdalt gyűjtötte (1859. Hetes – 1945. Dunavecse) a kis hetesi paplakból indult, és az élet számtalan területén maradandót alkotott. Nem csupán etnográfus és műfordító ( pl. Kalevala) volt, hanem nyelvész, irodalmár, újságíró, költő, a Magyar és a Finn Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára, a Goethe- és a La Fontaine Irodalmi Társaságok elnöke, az Országgyűlési Gyorsiroda főnöke, az Élet című lap szerkesztője. Élete: http://vikarkutato.hu/?page_id=10
Vikár Béla és a népdalgyűjtés: http://vikarkutato.hu/?page_id=13
Tilden a magyarság csökkenő létszáma ellenére még kétnyelvű tábla fogadja az érkezőket. Kistildnek sajnos nyoma veszett. Sehol máshol nem találni ezt a nevet, mint a népdalgyűjtéssel kapcsolatos adatbázisokban. Pedig a XX. század elején – Vikár Béla a tízes években gyűjtött ott – már teljesen rendezett közigazgatásunk volt, a hiány tehát azt jelenti, hogy Kistild nevű közigazgatási egység akkor nem létezett.
Tild maga római katolikus kisközség, talán a közelében lévő Tildi majort hívták a helybéliek Kistildnek. Ma Tild hivatalos neve Telince, korábban Teldince névre is hallgatott, amit a XVIII. század végén Teldincze formában írtak, de érdekesség, hogy 1808-ban már cz nélkül, holott a cz hivatalosan csak az első világháború után szűnt meg. Még furcsább, hogy a Teeld formával is találkozhatunk, s törhetjük a fejünket, hogy egy anglomán illető kópéságból írta így, vagy honnan került elő az „ee”
Amióta Tildben megszűnt a (magyar) iskola, a magyarság létszáma fogy. A két világháború közötti csehszlovák időkben két magyar tanítója is volt a falunak: Gruber József és Essősy Margit. Gruber úrról tudjuk, hogy részt vett a szövetkezeti mozgalmakban, műkedvelő előadásokat rendezett, tanfolyamokat tartott és irodalmi munkássága is volt, ez utóbbit Essősy Margitról is feljegyezték. A tanítók könyvtárának 140 kötete volt.
Még több indokolás: fogadjszivedbe.chartaxxi.eu, és itt várjuk az újabb csatlakozókat.
