Immár bő negyed évszázada szól a dal, cseng a dallam az ipolysági Magnificat Gyermekkar tagjainak jóvoltából. A Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola tehetséges énekes palántáiból álló énekkar egyházi alkalmak és világi események rendszeres fellépői. Az örömzenélés, a közösségi együvé tartozás mellett a sikerekről, Isten dicsőítéséről, a zene s dallam szárnyalásáról szólt az eltelt több mint huszonöt esztendő.
A megalakulás jubileumát egy ünnepi gálaprogrammal szerették volna megünnepelni még 2020-ban. Ám a koronavírus-járvány nem tette lehetővé a közös, nagy létszámú ünneplést. Az elmúlt napokban egy közel félórás filmmel emlékeztek meg a Kiss Ferenc által alapított, de immár közel 25 éve Wollent Andrea karnagy vezetésével működő gyermekkar jubileumáról.
A felvétel a megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi hangversenyen készült (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
A jubileumot felölelő film közzététele kapcsán a Felvidék.ma számára a karvezető, Wollent Andrea vázolta fel a kisfilm ötletét, az elmúlt esztendő nehézségeit, a reményteli jövőbeli tervekkel egyetemben.
Milyen ötlet alapján született meg a film?
A film létrejötte a világjárvány miatti digitális térbe való kerülésünknek köszönhető. Mivel a korlátozások miatt két kitűzött időpontot is le kellett mondanunk a tervezett jubileumi ünnepségre, így számunkra is a digitális tér maradt.
(Fotó: Magnificat Gyermekkar, archív)
Mi volt a film elkészítésének a koncepciója?
A kisfilm összeállítása Csáky Mátyás, volt diákunk, egykori hegedűsünk nagyszerű munkáját dicséri. Márciusban az ő technikai útmutatásai alapján gyűjtöttük össze a visszaemlékezéseket. Kezdetben rövid videót szerettünk volna, 10-15 másodpercnyi visszaemlékezést kértünk mindenkitől, de ahogy érkeztek a felvételek, láttuk, hogy ez bizony hosszabb lesz. Ekkor kerestem elő a régi fényképeket, hallgattam újra a Csengő Énekszó versenyeken készült CD felvételeket, mobilos feljátszásokat, hogy a kiválasztott részletekkel színesíthessük a filmet.
Bíróczi István, egykoriipolysági esperes-plébános a kórussal (Fotó: Magnificat Gyermekkar, archív)
A félórás filmben az archív koncert- és versenyfelvételek mellett az egykori és jelenlegi kórustagok visszaemlékezései is szerepelnek. Ki mindenki szólal meg a videóban, mi alapján válogatták ki a megszólalókat?
Nagy boldogság számomra, hogy egykori kórustagjaink közül nagyon sokan választották a zenei pályát, művészek, zenetanárok, karnagyok lettek, vagy épp kántorkodnak az Ipoly menti templomokban, illetve más pályát választva őrzik a zene szeretetét. Sajnos, mindenkit nem tudtunk megszólítani, mert eredetileg csak rövid videóban gondolkodtunk, és bizony az időkorlátot szabott. Így egykori szólamvezetőink, szólistáink és hangszeres kísérőink közül kértünk fel diákokat, főleg azokat, akik ott voltak a 20. jubileumi koncertünkön is, valamint egykori tagjaink mellett a kórus jelenlegi hangszereseit. A megszólítottak névsorát Gódor Beáta kolléganőmmel állítottuk össze, aki szinte a kezdetektől segítségemre van mindenben, együtt szervezzük a kórus fellépéseit, összpontosításait.
A Magnificat Gyermekkar 1995-ben alakult, eredetileg tavaly ünnepelték volna a jeles évfordulót. Miként tervezték megünnepelni a megalakulás 25. évfordulóját?
Természetesen az ipolysági katolikus templomban terveztük az ünnepi hangversenyt. Hasonlóképpen a 20. évfordulós ünnepséghez, meghívást kaptak a régi kórustagok, hogy a koncert végén közösen énekeljünk. Fellépett volna Balga Gabriella operaénekesünk, Zsilka Alan orgonaművészünk, de egykori hangszereseink is, akik már tanárként tevékenykednek. A koncert végén az egyesített kórust pedig hasonlóan az öt évvel ezelőtti ünnepséghez, Szabó Balázs Szabina és Berek Aranka karnagyok is vezényelték volna. Vendégkórust is vártunk. Bízunk abban, hogy a közeljövőben megrendezhetjük ezt az elmaradt koncertet. Várják a diákok, a volt kórustagok, a kollégák, és az iskola vezetősége is minden támogatást megad most is ahhoz, hogy ez a negyed évszázadnyi gyönyörű emlékeket felidéző koncert megvalósulhasson.
(Fotó: Magnificat Gyermekkar, archív)
Nehéz időszakot éltünk át az elmúlt egy esztendőben. Volt lehetőség a találkozásra, gyakorlásra? Hogyan telt a kórustagok számára ez az év?
Sajnos, az iskolában nem tarthatunk énekkari próbát tavaly március óta. Elmaradt a hagyományos palásti összpontosítás, amit mindenki nagyon vár mindig, elmaradtak a fellépések, vendégszereplések, így most csak azok emlékeiből töltekezhetünk. A nyár végén viszont megszületett iskolánk Sulidala, melyet volt diákunk, Turczi Ákos zenésített meg, majd hangszereseinkkel és néhány énekesünkkel videóra vettük. Ezt a felvételt szintén Csáky Mátyás készítette. Tehát egy picit azért maradandót is alkottunk.
Milyen tervei vannak a Magnificat Gyermekkarnak?
Nagyon várjuk, hogy újra együtt énekelhessünk, ismét elkezdődjenek a kóruspróbák. Szeretnénk ősszel újra összpontosításra utazni, s amint lehet, megünnepelni az elmaradt jubileumot.
(Fotó: Magnificat Gyermekkar, archív)
Mit jelent az Ön és a tagok számára a kórus?
A Magnificat Gyermekkar az a hely, ahol a csillogó szemű gyermekekkel közösen alkothatunk valami szépet, értékeset a Jóisten dicsőségére, az emberek örömére. Ebből én is töltekezem. Ha pedig a rám bízottakkal sikerül megszerettetni a zenét, az éneklést, az nagy ajándék számomra, mert Kodály Zoltánt idézve „a zene lelki táplálék, mely semmi mással nem pótolható”. S ha sikerül másnak örömet szerezni, az Ipoly mente hírét vinni határon innen és túl, s ezzel szép élményeket szerezni másoknak, már megérte, és hálás szívvel köszönöm!
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
