Egy adott közösség talán leghasznosabb, legfontosabb tagja a megfelelő bűnbak, akire áthárítható a felelősség. A rosszul funkcionáló kormánynak is nagy szüksége van bűnbakra, ez mondhatni lételeme. Ezen az elven működtek az elődei és így működik a mostani szlovák kormány is. Példaként szolgálnak erre a mai események.
Előrebocsátom, eszem ágában sincs megvédeni a rendőrséget, nem is szorul a védelmemre, de azért sikerült fennakadnom azon, amit Boris Kollár házelnök rögtönzött a mai tüntetésen történtekkel kapcsolatban.
Ez a vitákban és vitás helyzetekben egy kígyó hajlékonyságával lavírozó ember azt találta mondani, miszerint a mai történtekért a rendőrség felelős, ha ugyanis a biztosították volna a kordonokat, és a tüntetés legalább a parlament épületétől 50 méter távolságra zajlott volna, nem állt volna elő ez a kritikus helyzet.
Nos az, hogy a rendőrség egy adott pillanatban hogyan kezel egy válsághelyzetet, valóban a kapott parancstól és az akcióban résztvevők felkészültségétől, idegeitől, reagálásától függ,
számomra mégis visszatetsző ez a hozzáállás, mert jótékonyan elfedi a lényeget, hogy mi vezetett idáig és főleg, hogy a helyzetet kiváltó okokért semmiképpen sem a rendőrség viseli a felelősséget, hanem az a kormány, melynek Kollár és pártja is tagja.
Igaz, lehet azon polemizálni, hogy milyen szerepe volt mindebben mondjuk az ellenzéknek, mely igyekszik politikai tőkét kovácsolni az emberek elégedetlenségéből, a társadalmi feszültségekből, csakhogy ehhez először is elégedetlenség kellett.
Visszatérve Kollárra, nem viselkedhet tehát úgy, mint az egyszeri ember, aki azt próbálta bizonygatni, hogy nem ő piszkított a saját nadrágjába, hanem a történtek után, sőt még jóval azt megelőzően azért ennél több konzekvenciát is le kellett volna vonnia annál, hogy az adott helyzetben kire is kenhetné rá a dolgot. Megjegyzem, ebben remek tanítványa Matovičnak, ő is mesterien tudja másokra hárítani a felelősséget.
Mert az már elsősorban a kormány felelőssége, hogy idáig fajult a helyzet. Kaotikus, diktatórikus járványkezelés, átláthatatlan, egyik napról a másikra változó, ellentmondásos intézkedések, számtalan korlátozás, teljhatalmúnak megtett járványügyi szakemberek, alkotmányellenesnek kimondott, majd tovább szigorított, mégis szalonképesnek tekintett megkülönböztető intézkedés, a társadalom oltottakra és oltatlanokra való megosztása és az emberek szembeállítása, közben pedig az állandóan parázsló kormányon belüli ellentétek, ez mind odáig korbácsolta a közhangulatot, hogy az emberek egy része nem lát más kiutat, csak a tüntetést, a tiltakozást, a polgári engedetlenséget.
Közben pedig a kormány most sem arra törekszik, hogy igyekezzen megérteni és meghallgatni az embereket, s ahol lehet, az észszerűség keretein belül megkönnyíteni a helyzetüket, s hogy az oltás tekintetében, ahogy a teszteléskor is, ne kényszerítő, büntetőeszközökkel éljen, hanem okos, józan érvekkel való meggyőzéssel.
Ehelyett mintegy burokban élve, a külvilágról tudomást sem véve, az emberek napi gondjaitól, élethelyzeteitől teljesen elszakadva, sorra hozzák a törvényeket és rendeleteket, az elégedetlenkedést, az egyre fokozódó feszültséget pedig oldja meg belső bajoktól amúgy is traumatizált rendőrség. Ha pedig nem jól csinálja, legalább lehet egy újabb bűnbakot kreálni.
Ami a mostani bűnbakot illeti, nem tudom, hogy a kormány tagjai vajon tanulmányozzák-e a történelmet, vagy csak „a törvényhozásnak élnek”, de ha netán mégis, tudhatnák, hogy minden hatalom veszte, amikor már a rendfenntartó erőinek a támogatását is elveszti…
(NZS/Felvidék.ma)
