Hogy ellenzéki és parlamenten kívüli pártok összeállnak-e egy bandába Ficóval, hogy kihúzzák a kátyúból az ország szekerét, s ha igen, milyen alapon teszik, erről elmélkedik Juraj Hrabko a Sme napilapban.
A legfényesebb példát is felmutatja:
„Politikai bozótosba leginkább Bugár Béla keveredett, aki pártjával együtt rövid időn belül kénytelen lesz megoldani a dilemmát, hogy elfogadja-e a kisebbségi kormánybiztosi posztot, vagy köszönje meg a lehetőséget, s ne éljen vele. Jó megoldás nincs, csak rossz és még rosszabb – nem lehet egyszerre beülni a kormányba és ellene morgolódni. A statútum szerint ugyanis a kormánybiztos „a kormány politikáját valósítja meg a nemzeti kisebbségek jogainak terén, hivatala közreműködésével, a Kormányhivatallal és az illetékes minisztériumokkal együttműködve“. Ennek alapján csak megismételni lehet, a helyzet azt a régi szakállas kérdést veti fel, hogy mire kell igazán odafigyelni a csoportszex során – hát arra, nehogy épp rólunk feledkezzen meg mindenki. A kormánybiztos legfontosabb feladata ez lesz.
És eltekintve ettől: a közönséges hivatalnokoktól – nem még egy politikai jelölttől – joggal vár el teljes lojalitást a kormány, s nem azt, hogy ellene szegüljön. Különbség az is még, hogy míg a hivatalnokok az államot szolgálják, a politikai jelöltek csak az ő kormányát. Természetesen, kinek-kinek a gusztusán múlik, elfogadja-e az ajánlatot – most éppen Róbert Fico kormányától –, hogy a szolgálatába lépjen. Ezzel együtt azonban automatikusan tudomásul veszi annak módszereit és múltját is. Fontos hát tudni – népiesen szólva –, ki kivel áll össze egy bandába.“
Juraj Hrabko, a Sme nyomán, Felvidék Ma
