Süssünk, süssünk valamit! – Régi idők édessége készült a gyerekek keze nyomán, a szőgyéni tájházban

A vírus okozta rendelkezések miatt szűkebb körbe kényszerült az a hagyományos tájházi rendezvény, mely „Süssünk, süssünk valamit!” címen lopta be magát a hagyománykedvelők szívébe és népszerű családi rendezvénnyé nőtte ki magát az elmúlt évek folyamán a szőgyéni tájházban.  

Novemberi délután volt. A tájház konyhájában a rakott sparhert ontotta a meleget. Édes vanília- és dióillat fogadta az érkezőket, akik a tisztaszobában ezúton is a nagymamáink jól bevált receptjeivel ismerkedhettek Svajcer Edina köszöntője után.

A tájház háziasszonyának vendége Smidt Veronika könyvtáros és kulturális szervező volt, aki a saját gyűjtése nyomán létrejött gasztronómiai könyvét mutatta be a kedves közönségnek, ezúttal a Csongrády Lajos Alapiskola 3-5. osztályok napközis diákságának.

„A régi idők édességei – szőgyéni gyűjtés nyomán” című könyvről a szerző, Smidt Veronika mesélt a gyerekeknek. Felidézte szeretett nagymamái emlékét, akikkel ő maga is már gyermekként kedvet kapott az édességek elkészítéséhez.

A két nagymamához társultak azok a szőgyéni asszonyok, akik adatközlők voltak, és akiknek elbeszélése alapján jutott hozzá a régi szőgyéni receptek titkaihoz, melyet könyv formájában nyújtott át az olvasóknak és a sütögetni kedvelő közönségnek. Közülük már sokan elköltöztek az Örökkévalóságba, de a receptjeik nyomán készült könyv, évente, újra és újra a tájház asztalára kerül. Ezúton is ebből választotta ki Edina és Veronika azt a receptet, melynek alapján a gyerekek keze nyomán elkészült a rendezvény főszereplője: a vaníliás kifli.

A hátsó szobában Svajcer Edina bemutatta a régi mérőeszközöket és a gyerekek megismerkedtek azokkal a fűszerekkel, melyek az édes sütemények elkészítésénél használatosak.

Megtanulták felismerni a szegfűszeget, a fahéjat és a szerecsendiót. Megtudták mi a különbség az ánizs és a csillagánizs között és azt is, hogy a világon a második legdrágább fűszer a vanília. Játékos feladatlapot oldottak meg, majd a sütemény alapanyagaival való ismerkedést követően, szorgos kis kezek gyúrták és formálták a kiflicskéket, melyeket a sütés után vaníliás porcukorba hempergettek.

Az új tudnivalók elsajátítása után, valamint a becsülettel elvégzett munka tudatában, bizony jólesett a langyos, édes és illatos kifli majszolása. Mindenki hazavitte a receptet, melynek alapján – ígéretük szerint – otthon is elkészítik majd a karácsonyváró asztalra a vaníliás kiflit.

Tizenöt évvel ezelőtt, 2006. november havában mutatta be Smidt Veronika, a saját gyűjtése nyomán napvilágot látott édességeskönyvet, mely vallomása szerint hosszú gyűjtőmunka eredménye. A könyv beköszöntőjében ezt írja: „…a hagyományra hivatkoztam, azt tartottam követendő mintának: régi legyen, hagyományos, elfeledett és szőgyéni….”

Smidt Veronika is segít Fotó: Berényi Kornélia

A régi, hagyományos, elfeledett és szőgyéni édességeket tartalmazó süteményeskönyv ötvenhét receptet tartalmaz, így bőven ad témát, mely szerint a rendezvénysorozat folytatódhat a jövőben a szőgyéni Tájházban.

Végezetül álljon itt a szőgyéni nagymamák ránk testált öröksége, a szőgyéni vaníliás kifli receptje, melynek elkészítése nagyon egyszerű, így a legkisebbek is könnyedén elkészítik.

A szőgyéni vaníliás kifli: 30 dkg finomlisztet, 17 dkg porcukrot, 15 dkg darált diót, 1 csomag vaníliás cukrot és 25 dkg sütővajat összegyúrunk. Rövid ideig hideg helyen pihentetjük, majd kiflicskéket formálunk belőle és sütőpapírral kibélelt tepsire rakjuk, egymástól kellő távolságra. Sülés után, melegen, vaníliás porcukorba hempergetjük.

A rendezvény támogatói: Kisebbségi Kulturális Alap, Nyitra Megye Önkormányzata, Szőgyén Jövője Közalapítvány, Szőgyén Község Önkormányzata. A rendezvényen segített Smidt Tamara, 8. osztályos tanuló.

(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)