Az emlékév alkalmával újra felfedezett 18. századi, valóban világhírű magyar főnemes rövid élete (1746–1786) olyan fordulatos volt, hogy lehet válogatni a nevéhez illesztett magyarázó jelzőkben: katona, szabadsághős, utazó, felfedező, emlékíró. Az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Benyovszky Társaság ezek közül az emlékíróra kívánta a figyelmet irányítani, mégpedig fordítója és regényírója közvetítésével, sőt: mindkettőjük szerepét az utókor szemüvegén keresztül vizsgálva.
Arról már hallhattunk az emlékév során, hogy Jókai Mór éppen Benyovszky után kapott keresztneve miatt határozta el már gyerekkorában, hogy író lesz és regényt ír majd híres földijéről. A névadással kapcsolatos változatokat G. Németh György, a Benyovszky Társaság elnöke is felidézte, hozzátéve, hogy a felvidéki Verbón született történelmi személyt mindegyik ország, ahol élete során nyomot hagyott maga után, saját hősének tekinti. Néhánynak a képviselője, még az egykori Formosa, ma Taivan diplomatája is ott ült a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermét megtöltő vendégek soraiban Benyovszky leszármazottaival és a nevét viselő intézmények képviselőivel.
MTI/Soós Lajos
Mindenesetre egyetérthetünk Fried István emeritus professzor megállapításával, hogy Benyovszky olyan személy volt, aki életének fordulataival szinte felkínálta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában mindenki magáénak érezze alakját. De felkeltette az írók figyelmét is.
Az eredeti emlékirat 1790-es megjelenését követően Benyovszkyról az első irodalmi művet az őt személyesen ismerő generális poéta, Gvadányi József adta ki versben Rontó Pálnak egy Magyar Lovas Köz-katonának és Gróf Benyovszky Móritznak életek’ …Le-írása címmel 1793-ban. Az igencsak kalandos életű August von Kotzebue német író színdarabot írt 1795-ben Benyovszky gróf, avagy a kamcsatkai összeesküvés címmel. Ez viszont Boieldieu francia komponista figyelmét keltette fel, ő operát írt Benyovszky Móric, avagy a kamcsatkai száműzöttek címmel (az „avagy” kötőszó milyen gyakori a korabeli címekben – a szerk. megjegyzése). Operát írt Benyovszkyról a Lembergből 1841-ben Magyarországra költözött és Liszt Ferenc által nagyra becsült Doppler Ferenc zeneszerző is.
Kotzebue romantikus cselekménye Benyovszky emlékiratának arra a részére épül, amelyben a cári Oroszország elleni lengyel felkelésben résztvevő fiatal tisztet Kamcsatkába hurcolják, ahol a börtönkolóniára száműzött cári tisztek tervezett lázadásuk vezetőjévé választják. Benyovszkyt ugyanakkor bizalmába fogadja a fogolytelep kormányzója is, akinek lánya, Afanázia és a fiatal szabadságharcos között szerelem szövődik, de rabtársa és riválisa féltékenységből elárulja őt.
A németből nemcsak francia, de lengyel, orosz, angol és cseh nyelvre is lefordított Kotzebue-darabot magyarul 1799-ben mutatták be Debrecenben, majd 1817-ben Varsóban. Ezt a darabot adják elő a színészek is Jókai És mégis mozog a föld című regényében.
Jókai Mór behatóbban csak férfikora delén kezdett hozzá, hogy beváltsa gyerekkori ígéretét, és regényt írjon Benyovszky Móricról. Pontosabban: először lefordította az emlékiratot, ami eredetileg angolul látott napvilágot, majd a fordítások sokaságából (a számos nyelven tudó írónak ez nem okozott gondot) megalkotta saját Benyovszky alakját. Jókai – ahogy a lengyelek – a szabadsághősre helyezi a hangsúlyt. Mindkettőt: Benyovszky emlékiratának Jókai által készített fordítását és az író regényét a hősről Ráth Mór adta ki. A hős, az író és a kiadó: a három Mór, aki megtette kötelességét – összegezte Eisemann György, az ELTE tanára.
Jókai hősmítoszát szembesítette a valósággal S. Varga Pál, a Debreceni Tudományegyetem tanára. Szerinte nem a „rablánc alatt nyögő népek” felszabadítása vezérelte Benyovszkyt, hanem az, hogy megnyerje a bennszülöttek jóindulatát. Ez különböztette meg a francia gyarmatosítóktól, és ezért övezi alakját tisztelet a mai napig. Jókai a magyar szabadságvágyat vetíti rá hősére.
Ezzel szemben Nyiri Péter, a Magyar Nyelv Múzeumának igazgatója azt állította, hogy Jókai hősei összetett személyiségek, akiknek jellemző vonása az identitáskeresés, a fejlődés. Benyovszky nemcsak fizikailag van folyamatosan úton, de lelkileg is.
Steinmacher Kornélia irodalomtörténész a Jókai-regény és a Benyovszky-emlékirat korának női szerepeit vetette össze Afanázia alakján keresztül, valószínűsítve, hogy a 18. században Kamcsatka őslakosainál mások voltak az erkölcsi szokások, mint Jókai idején Magyarországon.
Hogy a világutazó, felfedező, szabadsághős, író ellenállt-e a csábításnak, vagy hű maradt-e feleségéhez, ez Odüsszeusz kalandozásai óta örök témája az irodalomnak. Lehet, hogy Jókai kicsit idealizálta hősét, mégis igazat kellett adnunk az igen érdekes, témájában szerteágazó est végén Juhász Juditnak, az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökének, hogy példaképekben szegény korunkban köszönjük Jókainak, amiért megajándékozott bennünket Benyovszky Móric alakjával.
Cservenka Judit/Felvidék.ma
