A hírportált böngészve két írás ragadta meg figyelmemet. Az egyik Fiala János (SZMK) nevéhez fűződik – Kik a szlovákiai magyarok, és miért fogynak című írása. A másik írás Oriskó Norbert: A kisebbségi kormánybiztos az államnyelvet védi című cikke volt.
Fiala János írásában az identitásváltás okaival, az elszlovákosodást elősegítő módszerekkel és a sokféle magyar-magyar jelenség elemzésével foglalkozik nagyon részletesen. Minden szava igaz, amit a Felvidék.ma hírportálon megjelent cikkében leír. Ennek ellenére mégis megkockáztatom, hogy az ő helyében nem ezekről írnék! Mert ezekkel a problémákkal, amiket felvet és nagyszerűen megmagyaráz, azzal minden valamire való felvidéki magyar tisztában van, sőt génjeiben érzi, hogy nem csak az ő hibájából szűkülnek le magyarsága megélésének lehetőségei, és ez akkor is igaz, ha nem ilyen jól fogalmazza meg a mondatokat, mint a cikkíró. Már több írásomban említettem, hogy az ilyen széles látókörű emberektől, mint Fiala úr, mi, tenni vágyó és magyarként élni akaró emberek, kicsit többet várunk! Mégpedig olyan munkát, amit az államnyelvtörvény jobbítása érdekében folytat. Idézet: „A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának Koordinációs Bizottsága a múlt héten vitatta meg az államnyelvtörvény módosításához kiadott végrehajtási elveket. Ismét úgy ítélték meg, hogy a törvény alapfilozófiája elfogadhatatlan, a törvény jogsértő, és mivel nem számíthatnak érdemi vitára, nem látják értelmét részt venni újabb egyeztetésen a kulturális tárca szakértőivel.”
Ez valóban jó, nagyon jó! Nem beszélve arról, hogy ez Fiala úr igazi asztala! A pökhendi szlovák politikai elit pedig vegye már észre, hogy mi is tudunk végre valamire nemet mondani! És most engedjék meg, hogy az előbbi idézetet kövesse egy másik is: „Hogy igaza volt a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának, amikor elutasította az államnyelvtörvény „végrehajtó” útmutatójáról kezdeményezett megbeszélést a kulturális minisztérium illetékeseivel, azt a múlt pénteki magyar-szlovák kisebbségi vegyesbizottsági ülés bizonyította mindennél fényesebben, hiszen a kormányközi testület munkája itt is eredménytelenül zárult”. Ez is nagyszerű, sőt OK! Végre egy fronton sem hagyjuk magunkat megetetni holmiféle juhtúrós galuskával, sztrapacskával és a szlovák politikai elit által ránk erőltetett szamárságokkal!
Mindezek ellenére mégis van egy kis hiányérzetem. Az ilyen befejezetlen és eredménytelen megbeszélések után hiányolom a hogyan tovább-ot? Mert a témát három-négy hónap eltelte után újra elővenni és ismét meghallgatni a hajthatatlan szlovák álláspontot, annak nincs semmi értelme. Hiszen engedni nekünk nincs miből, és nem is szabad! Nem beszélve arról, hogy az újabb eredménytelen tárgyalások időveszteséggel is járnak, és ezt egyre kevésbé engedhetjük meg magunknak. Mert az elmúlt évtizedekben láttunk már ilyen húzd meg, ereszd meg akciót éppen eleget, s a végén mindig mi húztuk a rövidebbet! Ezért a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által képviselt álláspontnak olyan stratégiai elemeket is tartalmazni kell, melyeknek alkalmazása esetén egy-két éven belül elérhetjük kisebbségi jogállásunk (esetleg önrendelkezésünk) magas szintű megvalósítását és megerősítését Szlovákiában még akkor is, ha szlovák oldalon tankok potyognak majd az égből!
A másik írás, amely felkeltette érdeklődésemet, Oriskó Norbert: A kisebbségi kormánybiztos az államnyelvet védi című cikke volt. Idézem A. Nagy Lászlót: „Treba vyučovanie slovenského jazyka zaistiť na národnostných školách tak, aby deti bez ohľadu na národnosť ovládali štátny jazyk na rovnakej úrovni”, azaz „A szlovák nyelv oktatását a nemzetiségi iskolákban olyan színvonalon kell biztosítani, hogy a gyerekek nemzetiségre való tekintet nélkül ugyanolyan szinten sajátítsák el az államnyelvet”. Önök szerint kedves olvasóim, kell ehhez kommentár? Szerintem nem! Mert mi tapasztalatból tudjuk, hogy anyanyelvi szinten elsajátítani egy idegen nyelvet lehetetlen feladat, s ha mégis, akkor ez csak a magyar nyelv rovására történhet. Ezt akarjuk? Nem beszélve arról, hogy a célkeresztbe vett személyek továbbra is magyar közegben élnek, és ott is szeretnének élni. Ezt A. Nagy Lászlónak is tudnia kell, ezért tartom az idézett kijelentését felelőtlennek, minden szakmai szempontot nélkülözőnek, megalapozatlannak, sőt félrevezetőnek. Mert jól beszélni egy idegen nyelvet, vagy anyanyelvi szinten beszélni azt, az bizony két dolog!
Szumma szummárum:
Míg az első cikkben a szerző rávilágít emberi hiányosságainkra, gyarlóságainkra, tetteinket befolyásoló folyamatokra, és teszi ezt jó szándékkal a megmaradásunkért vívott sikeres harcunk érdekében, addig a kisebbségi kormánybiztos olyan megoldást kínál a kisebbségi iskolák tanítóinak és a magyar szülőknek, amely elfogadhatatlan számunkra! Mert a szlovák nyelvnek, ennek a csodanyelvnek ily módon való belénk sulykolása oda vezet, hogy szülőföldjén lassan elfogy a magyar! Úgy látszik, ez a tény a kormánybiztos urat nem zavarja, mint az sem, hogy éppen ennek a politikának eredményeként több mint 110 ezer magyart vesztettünk el az elmúlt 20 év alatt! Nem beszélve arról, hogy ilyen hozzáállással kisebbségi ügyekben akár Slota úr is képviselhetne bennünket a jövőben!
Mészáros László, Felvidék.ma
