Čaplovič a bentlakásos iskolák létrehozásában, illetve az ilyen modell tesztelésével látja a megoldáshoz vezető utat – válaszolta a két tanárnő levelére, melyben a romák szociális mulasztásai következtében keletkező problémák megoldása érdekében emelték fel szavukat.
Elszomorodva vettem tudomásul, hogy említést sem tesz az ilyen romák társadalmi megkülönböztetéséről, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy mulasztásaik következtében jelentős anyagi kára keletkezik a társadalomnak. Hiába próbálja ezt elkendőzni uniós pályázatok emlegetésével, nyilvánvaló, hogy az unió támogatni fogja ezt az elképzelést, ám arról mélyen hallgat mindenki, hogy ha az iskolalátogatás értelmét egy munkára termett, szakértő generáció felnevelésében látjuk, akkor ez a szociális mulasztás nem időszaki probléma. Ennek megoldása átnyúlik pár választási cikluson, talán még történelminek is nevezhető korszakon- ókor, újkor, középkor, újkor, romakor, múltkor, jövőkor, bármikor – ezért a megoldás érdekében teljes társadalmi összefogásra volna szükség, melynek alapja az alapvető normákban való egyetértés és az azok iránti elkötelezettség, választási kampányoktól, aktuális problémáktól, anyagi helyzettől függetlenül. A jelenleg regnáló kompánia, akikre a többség rábízta a közösség vezetését, láthatóan ignorálja a társadalmi összhang megteremtését ennél marginálisabb kérdésekben is, tehát feltételezhető, hogy nincs szándékában az ilyen egység megteremtése, illetve az hogy képtelen bárminemű egység megteremtésére.
Ilyen helyzetben a tanárnők levele eleve halálra ítélt eszköz a megoldás eléréséhez. Nyilvánvaló, hogy a tanárnők problémái megoldásának jelenleg két lehetséges alternatívája van:
1. A roma kisebbség eltüntetése a tanárnők iskolájának körzetéből
2. A tanárnők eltüntetése a romák környezetéből
Rábízom az olvasóra, hogy válassza ki a két lehetőség közül az egyszerűbben/könnyebben megvalósíthatót, utána javaslom, hogy menjünk templomba, vagy csak otthon csendben imádkozzunk, hogy térjen már észhez a közösség és próbáljon meg a valódi problémák valódi megoldásával foglalkozni, illetve legalább a megoldásához vezető utat keresni.
Felhívnám a figyelmet, hogy talán nem a gyerekeket kellene elsősorban megnevelni, hanem a szüleiket és a nevelésükben illetékes további generációkat, rokoni és közösségi illetőségű szereplőket. Sőt nemcsak megnevelni kéne ezeket, hanem a neveléshez mért hátteret kellene számukra létesíteni, ám szerintem ez a háttér korántsem anyagi természetű, sokkal inkább erkölcsi normákban volna rejtve a lényege. Az pedig köztudott, hogy erkölcsi normák csak úgy a semmiből nem keletkeznek, kialakulásuk elég nehézkes és hosszadalmas, melynek során csak folyamatos odafigyeléssel és hozzáértéssel lehet elérni kedvező befolyást. Az sem mellékes, hogy a befolyásoláshoz kell bizonyos közelség térben és időben. Nyilvánvaló, hogy jelenleg Szlovákiában ez a közelség Pozsonyból megvalósíthatatlan, ezért eleve fenntartásokkal kell fogadni olyan személyek véleményét, akik sem térben, sem időben nem rendelkeznek közvetlen tapasztalattal a problémát illetően.
Varga Lajos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”34962″}
